Valószínűleg…

Utrecht….Falnak támaszt. Egyik lábammal a falon. Bal kezemben ő, jobb kezemben egy üveg vodka…Maholnap egy éve nem láttam. Külföldről érkezett. Már ő sem utrechti… Nem igazán tudom mit érzek most iránta….valami még ott van… Még mindig érzem benne a lappangó vadat…kissé elfásultam, mozdulataim elvesztették folyékonyságukat. Kezdek újból fölébredni. Nem tudom mi éget jobban, ajkaimon csókja, a vágy, hogy újból vele legyek vagy a hangszálaimon végigfutó korty vodka…

–         Kívánlak, de nagyon…suttogja fülembe.

–         Tudom….és kortyolok még egyet az üvegből. Ajkaiból áramló cigifüst oltja az égető vodkát.

–         Nincs szobám

–         Nekem sem

–         Majd meglátogatsz…és fejét mellemhez simítja.

–         Valószínűleg…

4.45 perc…Gyors és mámoros léptekkel megyek a vonatállomás fele. Valószínűleg.

Utrecht ….őszi reggel, hajnali 5 körül, vonatállomás