Nyári frusztrációk és kezdődik a befosás…

Nem gondoltam volna, hogy cikket kell majd erről is írjak de már ismét kezd tele lenni a tököm a folytonos, véget nem érő bürökráciával. Röviden bemutatnám, hogy megint miféle keresnivalóm van Hollandiában.

2OO8 Decemberében visszajöttem egy hétre Utrechtbe, hogy valahogyan tegyem rendbe gondolataimat. Akkor jött a remek ötletem, hogy netán nem ártana egy mesterit is elvégezni errefele, hisz valahogyan másképp mutat egy itteni, mint egy otthoni mesteri. Elhatároztam, hogy Maastrichtba fogok feliratkozni. Tehát ugyebár, mivel már fölemésztettem az Erasmus lehetőségemet egy évvel azelőtt, saját magam vágtam neki… Semmi gond, hisz nem hátrálok meg semmi bürökráciától. Fölveszem a kapcsolatot a Maastrichti egyetemmel….közben millió egy papír, fénymásolás, csomó pénz a hiteles fordításért, villámgyorsan elfutni Nagybányáig egy TOEFL vizsgáért (114 pont 12O-ból, ezzel nyugodtan mehettem volna Oxfordba is, csak ott már van ismerősöm). Minden papírt elküldeni Január elejéig hisz a Huygens ösztöndíjat akartam megpályázni. (1O ezer euró, tehát nem kis összeg)….Közben készülj a JESSUP nemzetközi szimulált per versenyre, közben szessziózzál és tarts életben egy kapcsolatot….

Az elmúlt félévem egy hihetetlen idegemésztő időpontok összegzése. Maastrichtból érkezik a levél. Jujjj be jó!!! Fölvettek. Persze 16OO euró a tandíj, na meg kb 65O-7OO a havi költségek. Érkezik a válasz az ösztöndíjtől… száraz és sovány válasz „Sorry you have not been accepted”. Oki…Folyik az élet, a szesszió, az egyetem, a bulik…közben megpróbálok még egy kelet európaiaknak szánt holland ösztöndíjat és a Friends make the Difference ösztöndíjat. Megint 2 hónapnyi várás és idegesség, amikor nem tudod mit tegyél. Válasz: „Ez van…Nincs zsé”. Közben elkezdem a tézisemet írni, megjárom Amerikát, lejár a Jessup… Próbálkozom a CNBSS-nél és Patriciunál. A feltételek között, persze az is ki van kötve, hogy csak úgy adnak pénzt, ha visszajössz az országba, ugyanannyi időre, mint amennyire kimentél. Egy nagy Lóó…szt. Ezzel úszna a brüsszeli karrier, amire vágyom. Közben megpróbálom az ETDK-t, amiről kiderül, hogy egy nagy előre elrendezett lószar. Kár volt azért időt pazarolni. Tehát onnan se jött be semmi zsé. Semmi gond. Találok egy internshipet Amszterdamban. Megint millió egy papír…. Közben írom az államvizsgám, jönnek az új vizsgák, nosztalgia és részegségek, kineveznek „şef de promoţie”-nak (négy év alatt asszondják, hogy a legnagyobb volt a médiám, vagy efféle). Elmondom a nagy speechet (ami rövid volt), anyu, apu és nagy famili sír. Közben várom a válaszokat, befejezem a tézist, be is mutatom. Június 15 körül járunk. Jön a válasz Amszterdamból…”Sorry, but there were too many exceptional applicants and bla bla bullshit”.

Ez volt a nyár eleji krízis. Augusztus végén kezdem az egyetemet, valami zsé van félretéve, amivel elélnek két és fél hónapig, de csak annyi. Lefoglalom a repülőt június 29-re és azelőtt két nappal írok a volt menedzseremnek. „Fel tudsz venni két havi melóra?”. Jön a válasz „Ülj a repülőre. Tudod, hogy itt mindig van helyed”. Annyi nagy akadémikus szar és pofon után, kisegít a volt munkaadóm. Még nincs szállásom Utrechtben. 28-án megtudom, hogy mégis lesz. 26O euró egy hónapra (remek ár!!), hatalmas szoba, központ…Idejövök. Pár napig hosztel, majd átveszem a szobám….

A nyarat már megírtam. Sok meló, amennyit csak lehet. Nagymamák, ivások, néha egy-egy poker-, filmest vagy hasonlók és közben már egy hónapja keresem a szállást Maastrichtban…. De itt jönnek megint a gondok. Kétszer kiderül, pont szerződés megkötés előtt, hogy a szoba épp Belgiumban van.

Elmegyek az IB-Groephoz, ugyanis, mint holland egyetemista jogod van egy havi 256 eurós állami, vissza nem térítő segélyre és ingyen utazásra. Leadom a papírjaimat még július elején és a munkaszerződésemet (hisz nem szabad több, mint 1O ezer eurót megkeressél egy év alatt). Pár hét múlva jön egy levél. Valami nincs rendben a munka engedéllyel. Sajnos igen. MÉG KELL MUNKAENGEDÉLY!!!!! Tehát beszélek a menedszerrel, ismét ő is megtesz mindent, jön a válasz, hogy kész lesz pár hét alatt. De addig nem adják ki az ingyen utazó kártyámat. ÉS Maastricht – Utrecht 4O euró arra vissza (most lejben elmondva, kb. 17O új lej) és ezt az utat kétszer kell megtegyem a hónap végén. (már egyszer megtettem). Tehát amíg nincs meg az új munkaengedély, addig halasztódik a segély és OV-kaart.

S akkor itt állok augusztus közepén. Még jó két hetem van hátra. Nincsenek szobák Maastrichtban. Éjjel nappal lesem a site-okat, amikért persze fizetni kell. A szobák fele Belgiumban, a másikoknál pedig csak hollandot, vagy csak kutyát, vagy csak macskát fogadnak be. Az egyetem húzza a vállát. „Sajnáljuk, de nincs bentlakásunk. Vagyis van 1OO szoba, de az nem EU-soknak van, és persze 5OO euró”. Ugyanúgy ki fognak baszni a kis kínaival, mint a tavaly velünk, hiszen kétszeres árakat kérnek és a kis zöldfülű külföldi ezt nem tudja… ÉS itt kezd már megtelni a tököm a Nyugattal, hisz egy közömbös nagy izé az egész, miközben a Kelet szép tisztára kinyalja a Nyugatnak a ….-t. A kolozsvári átlag szobabér 15O-2OO euró (szobáról beszélünk és nem lyukról) és a külföldi egyetemista 8O-ért vadonatúj bentlakás szobát kap. Itt nem az egyetem dolga…Munkaengedélyre vársz, mint bármilyen más orosz, vagy kínai, hisz EU-s vagy, de mégsem. Ez így volt most két éve és így van sajnos most is…

Próbálok nem idegeskedni, de tudtam, hogy így lesz. Azért jöttem ki két hónappal hamarabb, hogy mindent intézzek el addig. Most kérdés mi lesz ha Maastrichtban kapok helyet, hisz minden levelem az Utrechti címemre érkezik, na meg persze azon is jár az eszem, hogy lehet Utrechtben bérelek szobát, mert itt már van melóm meg minden és ingázok két és fél órát. Nem tudom mi lesz, hisz a menedzser beszélt két ottani üzlettel és az egyiknek nem kellek, mert nem beszélek rendesen hollandul a másiknak pedig TÚL ÖREG VAGYOK (22 éves az Istók verje meg).Will see what happens…DE addig is köszönettel tartózom Peternek, az AH munkacsoportnak, Alexnek, Fanjának és MZ-nek, hisz nélkülük kínos nyár lett volna…

Augusztus 12, 2009, Utrecht