38. Egy jelentés, amelyben ketten is az égbe szállnak, Gagarin és Sarkadi Imre

2013. november 22.

A „Rusz Péter” fedőnévvel és az ugyanazzal a kézírással korábbi fedőnevekkel aláírt jelentéseket még évekkel ezelőtt összeválogattam a nálunk lévő dossziékból, és elvittem Szőcs Istvánnak. Nem akart beléjük nézni. A jelentéseken szereplő fedőnevek az időben visszafele haladva így váltják egymást: a nyolvanas évektől visszaszámítva 1975-ig „Rusz Péter”, 1974-1975-ben „Aberni Carol”, 1973 előtt „Tatár Péter”, még korábban, 1969 előtt pedig „Both Pál”. Édesapámnak a „Givan Dănilă” név alatt futó 3182-es, valamint a „Katona” elnevezésű 2873-as számú megfigyelési dossziéjából előkerült 45 jelentésen ilyen módon váltakoznak a fedőnevek:

„Both Pál” története a „Givan Dănilă” dossziéban 1961-ig nyúlik vissza, egy olyan időszakig,

amikor még Romániában bűnnek számított a szovjeteket szidni.

A jelentés egy különleges napnak az eseményeit rögzíti, egy olyan napét, amikor az első ember felrepült a világűrbe, és amikor egy magyarországi író öngyilkos lett. Könczei Ádám a beszámoló szerint nemcsak azért hozta összefüggésbe Gagarin és Sarkadi Imre esetét, mert mindketten ugyanazon a napon, 1961. április 12-én szálltak az égbe, hanem azért is, mert szerinte mindkét történet mögött a szovjet hatalom igazságtalanságai rejlenek.

Sarkadi Imre tragédiája

Sarkadi Imrét (1921-1961), regény- és drámaírót, aki többek között Fábry Zoltán Körhinta című filmjének volt a megihletője, az 1956-os események következtében állították félre. 1960 után az Állami Vakcinatermelő Intézet fermentorkezelő segédmunkásaként dolgozott, mígnem 1961. április 12-én, Gagarin űrrepülésének éjjelén Budapesten kizuhant egy ház ötödik emeleti ablakából. Valami elpusztult Sarkadival, mikor 1961 kora tavaszának egyik éjszakáján lezuhant Kondor Béla Váci utcai lakásának ablakából. (És persze az is jelképes, hogy nem tudni, csak megcsúszott vagy öngyilkos lett, balesetet szenvedett vagy tudatosan választotta a halált? Sőt, akkoriban, mint nemrég megtudtam, még gyilkosságról is pletykáztak… Mindent egybevetve a szuicidium elég valószínűtlennek tűnik, de legalább olyan fontos, hogy felmerülhetett a gondolat: éppenséggel öngyilkos is lehetett volna.) Volt tehát valami sűrítetten jelképes ebben az ’56 utáni zuhanásban, egy egész nemzedék érezhette bukott angyalként magát. És Sarkadi volt a legnagyobb csatát vesztett vezérük.” Bán Zoltán András, 1997 http://beszelo.c3.hu/cikkek/sarkadirol

…Sarkadi Imre, a fiatal magyar írók egyik legjobbja, legkiválóbbja, negyvenesztendős korában, véletlenül – s vajon bizonyosan véletlenül-e – éppen azon az éjszakán, amikor Jurij Gagarin az űrbe repült, egy festőbarátja lakásának ablakából kiugrott az utcára és halálra zúzta magát. Hiszen akarva vagy akaratlanul ugyanazon a napon, a történelmi április tizenkettedikén egyetlen szimbólummá sűrűsödött össze az egész nagy magyar tragédia: azon a napon, amikor egy szovjet őrnagy legyőzte a Föld vonzóerejét és a csillagok magasságából épségben visszatért a földre, egy magyar író néhány emeletnyi magasságból odadobta magát a földi vonzásnak, a halálnak.” Méray Tibor, 1961. május 15. http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MERAY/meray00047/meray00078/meray00078.html

Én ott várakoztam, majd jött Lil, Sarkadi felesége és elmondta, hogy valóban meghalt, még tán azt is mondta, hogy vizsgálat folyik az ügyben. Ezután én elkezdtem futkározni, hogy megtudjam, hogy igazából mi történt, az egyik változat volt természetesen az, hogy ő vicces szokása szerint kimászott az erkélyre és lezuhant ott, a másik változat volt az, hogy öngyilkos lett, a harmadik már egy keményebb, a bűnügyis változat, hogy kilökték. Én el is mentem oda, hogy ott megnézzem, hogy mi történt, és ott volt a párkányon a körmének a nyoma.” Kuczka Péter, 1996 http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/96-08/legenda.pdf

Sarkadi halálának híre hamar elérte Kolozsvárt is, mint ahogyan az édesapám naplójából is kiderül. Már a másnapi naplójegyzetében megemlíti a halálesetet, de máskor is visszatér rá. „Both Pálon” kívül másokkal is tárgyalhattak róla, mint például Antal Árpáddal, aki Sarkadi tragédiáját a korszak reménytelenségével magyarázza.

Részletek Könczei Ádám naplóbejegyzéseiből:

„(1961. ápr. 13. csüt.)

3 – nyelvészet (jegyzetelés) / 4 – hírek, megrázó hír: meghalt Sarkadi Imre 40 éves korában. Vajon hogy? / […] / nyelvészet – 6 15 […]“

„1961. május 10. szerda

[…] Át Antal Árpiékhoz, de még aludt, Engelékhez, de csak Iluka volt otthon. […]

Vissza Á.hoz – le volt dőlve, olvasott sportot. […]

Sarkadi Imre tragédiája – öngyilkos lett. Miért nem zökkentette ki a depresszióból, hisz még interjút is adott.

Árpi szerint – […], de utána még jobban […], mert rádöbbent, h. körülötte minden maradt a régiben.”

A szovjetek korszakalkotó megvalósítása: ember a kozmoszban!

A Gagarin hőstörténete és a Sarkadi elbukása közötti óriási ellentét szimbolikusan a hétköznapokat is leképezte. Míg Gagarinról legendákat zengedeztek, édesapám például fáradtan, ingerülten járkált a városban. Igaz, neki akkor éppen nem volt állása, sem kolozsvári  igazolványa, a nővérénél lakott, édesanyám pedig – miközben egyetemi tanulmányait végezte -, vidéken tanított, és két éves bátyámat nevelgette. Édesapámnak így telt ez a nevezetes nap:

Részletek Könczei Ádám naplóbejegyzéseiből:

„1961. ápr. 12. szerda

[…] 1 00 hírek (ember az űrben!) – 1 25 /

1 30 – 2 30 ebéd a [?], eszmecsere az űrhajózásról … -nel / népk – 4 /

heverek, rádiózok, nem lelem helyem, fáradt, ingerült, nyugtalan vagyok

Megyek egyet járni, kódorgok céltalanul – nincs egy jó híradófilm, […] – 5 30 […]“

Mi jöhetett le az akkori romániai lakosoknak az űrrepülésből? Megrendültek-e vajon? Fellelkesültek? Tudtak-e azonosulni a szovjetek „korszakalkotó megvalósításával”? Lehet, hogy az a különújság, amit Bukarestben az első űrrepülésnek szenteltek, és ami a családi archívumunkban fennmaradt, közvetít valamit a korszak életérzéseiből.  A „Bukaresti Információ” különkiadása furcsa  módon a kötelező harsány fanyelv és a karikaturisztikus ábrázolásmód vegyüléke, ami a szovjet tudomány és technika dicsőítése és a részletes adatok felsorakoztatása mellett Nell Cobar pionírfolyóiratok illusztrációira emlékeztető humoros és allegórikus rajzait közli. Ezekben a rajzokban semmit nem találok abból a heroizmusból, amit például azok a Gagarint ábrázoló bélyegek árasztottak magukból, amik mindannyiunk gyűjteményeiben megvoltak.

A csillagok: – Egy aláírást, legyen szíves!

Az emberiség történelme: Itt egy új fejezetet nyitok. “Az ember űrrepülése.”

Űrhajó egy emberrel a fedélzetén

A Bukaresti Információ így számol be az első űrrepülésről:

PRIMUL OM  ÎN COSMOS! EPOCALA REALIZARE A ȘTIINȚEI ȘI TEHNICII SOVIETICE

AVIATORUL SOVIETIC GAGARIN

PRIMUL COSMONAUT S-A ÎNAPOIAT PE PĂMÂNT

MOSCOVA, 12 (Agerpres). – TASS transmite:

PRIMA NAVĂ COSMICĂ SATELIT DIN LUME ”VOSTOK”, AVÎND UN OM LA BORDUL EI, A FOST LANSATĂ LA 12 APRILIE ÎN UNIUNEA SOVIETICĂ PE O ORBITĂ ÎN JURUL PĂMÂNTULUI.

Primul cosmonaut din istorie este cetățeanul sovietic, aviatorul-maior IURI ALEXEEVICI GAGARIN.

AZ ELSŐ EMBER A KOZMOSZBAN!

A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA KORSZAKALKOTÓ MEGVALÓSÍTÁSA

GAGARIN, A SZOVJET REPÜLŐS

AZ ELSŐ KOZMONAUTA VISSZATÉRT A FÖLDRE

MOSZKVA, 12 (Agerpres). – Tass közvetítés:

A SZOVJETÚNIÓBAN ÁPRILIS 12-ÉN FELLŐTTÉK A „VOSTOK”-OT, A VILÁG ELSŐ SZATELIT ŰRREPÜLŐJÉT FÖLDKÖRÜLI PÁLYÁJÁRA, EGY EMBERREL A FEDÉLZETÉN.

A történelemben az első kozmonauta JURIJ ALEXEEVICS GAGARIN repülő-őrnagy, szovjet állampolgár

A Bukaresti Információ különkiadása:

Fellőttek tehát egy űrrepülőt, a fedélzetén első ízben egy emberrel. Mert azelőtt kutyákkal és bábukkal lőtték fel.

A szovjet-orosz űrhajózás egyik fő alapelve az volt, hogy ha egymás után két űrhajó automatikus üzemmódban teljesen végrehajtja a programot, akkor a harmadikat már indíthatják űrhajóssal. Mivel a negyedik szputnyik-űrhajó 1961. március 9-én, az ötödik pedig március 25-én kutyákkal és egy-egy szkafanderbe bújtatott bábuval sikeresen végrehajtotta feladatát, indulhatott Gagarin. Az űrhajó indítása, repülése és leszállása teljesen automatizált volt, az űrhajósnak mint megfigyelőnek, csak a látható, hallható jelenségek leírása, közvetítése maradt. (Talán nem véletlen, hogy Gagarin egy fogadáson viccesen megjegyezte: »Még ma sem tudom, hogy ki vagyok én. Az utoljára repülő kutya, vagy az először repülő ember«.)“ Almár Iván – Horváth András http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20110410-jurij-gagarin-50-eve-indult-az-elso-ember-a.html

Gagarin nem egyéb, csak egy szerencsés alak…

Mire gondolhatott édesapám, amikor Both Pál jelentése szerint nem tartotta méltányosnak, hogy Gagarint ünneplik? Talán arra, hogy Gagarint egy húsz fős csapattal együtt választották ki a kiképzésre, és hogy csak a kiképzés végén került rá a választás másodmagával együtt a tényleges repülés végrehajtására? Hogy a szelekció kritériuma nem csak a szakmai felkészültség lehetett, hanem egyéb tényezők, mint például alacsony termete, mutatós ábrázata, és ki tudja még mi más? (http://www.legifoto.com/magyar/oldalak/gagarin/) Hogy igazságtalanságot követtek el a csapattársaival szemben, amikor őt egyedül vonultatták be a történelembe, míg a többiek eltűntek a süllyesztőben? Hogy mit tudhatott ő minderről annak idején, nem tudom. Azt a keserűséget azonban ő maga is megtapasztalhatta, hogy a kollektivizmus és a szolidaritás demagóg hirdetése mögött valójában a csapatszellem kiirtása és a kisebb-nagyobb hatalmi befolyást nyújtó szakmai és társadalmi pozíciók monopolhelyzetének megerősítése folyt.

Both Pál jelentése Gagarin és Sarkadi Imre repüléséről:

135

-           ”BOTH PAL” forrás

-          A találkozáson részt vett Domnița N. főhadnagy                                                        Szigorúan titkos

-          A találkozás időpontja 1961.IV. 26.                                                                                Példányszám ____

JELENTÉS

A forrás közli, hogy 1961. IV. 23-án meglátogatta őt KONCSEI ADAM (sic!), foglalkozás nélküli (sic!). KONCZEI a szovjetek kozmikus repülés terén elért megvalósításait kezdte el minimalizálni és az volt a véleménye, hogy nem igazságos, hogy Gagarint ünneplik, mivel ő csak egy szerencsés alak, és ez a technikai eredmény nem bizonyítja a Szovjetúnió felsőbbrendűségét. Az ő véleménye szerint Sarkadi, a magyarországi magyar író ugyanennek az igazságtalanságnak a hatása alatt lett öngyilkos. Sarkadi öngyilkossága szintén az igazságtalanságok sorozatának az eredménye. A forrásnak nem volt több ideje arra, hogy tovább hallgassa, mivel be kellett mennie a színházba.

BOTH PAL

N.B. KONCZEI ADAM (sic!) Krisána Régióban lakik. A jelentésről  másolatot küldeni ebbe a régióba.

Domnița N. főhadnagy

Ami a jelentésből kimaradt: az „űrköltészet” és a nácik

Nem mintha különösebb jelentősége volna, de a naplófeljegyzések szerint édesapám április 20-án folytatott eszmecserét Szőcs Istvánnal az űrkutatásról. Amiről még szót ejtettek, az az űrkutatás kapcsán termelt költészet témája volt és az, hogy édesapám miért nem fogadta el azt a tételt, hogy a fejlett technológia egyben egy társadalom felsőbbrendűségét jelenti. Ebben a témában nem csak a szovjeteket simfolta, hanem a nácikat is. A színházba nem jutott be, mert már nem kapott jegyet.

„1961. ápr. 20. szer.

[…] Falok / Sz. P.ékhoz – kis eszmecsere az űrkutatásról és a költészetéről – Előzőleg népk. (Revista de Folclor) Egy űrhajó nem jelentheti egy társ. rendszer magasabbrendűségét, hisz akkor a nácik voltak a legmagasabbrendűek!!!  ½ 8 a színházhoz P.ékkal, de én nem kaptam jegyet […]“

Aki bátor s iparkodik, eljuthat a csillagokig.” Az „űrköltészet”

Egyéb naplójegyzetekből tudhatjuk meg, hogy 1961 nem csak a már említett események miatt vált rendkívüli évjárattá, hanem azért is, mert egy új irodalmi műfaj született: az „űrköltészet”. Hogy ez mit jelenthetett, arról már fogalmat alkothattunk a Bukaresti Információ által publikált Nina Cassian vers olvasásakor:

Nina Cassian verse magyar fordításban:

Az első kozmonautának

Mindig is tudtam: ha létezem,

a cselekedeteim csillogó megtestesülésében,

neked köszönhetem, kommunista ember,

és a csillagok felé tartó utadnak.

*

Mindig is tudtam: a jövőt,

minden rabszolgaságot legyőzve,

csak te vagy hivatott belevésni

versbe és történelembe.

*

Mindig is tudtam: a magasból

ugrásra készteted az emberiséget!

Az új műfaj a magyar nyelvű költészetben is meggyökerezett. A Korunk 1961 áprilisi száma három űrverset is közöl: a Szász Jánosét (549. o.), a Kiss Jenőét (573. o.) és a Kányádi Sándorét (577.) Majtényi Erik egy külön kötetet szentelt az űrutazás témájának: Aki bátor s iparkodik, eljuthat a csillagokig. Stelian Ottone rajzaival. Bukarest: Ifjúsági Könyvkiadó, 1961, (Combinatul Poligrafic, Casa Scânteii Stalin)

Az Korunk 1961 áprilisában megjelent űrversek:

Szász János: Gagarin szobrának talapzatára

Ez itt a férfi. Testvérünk. Az ember.

Kitárta ő a kozmikus kaput

és látta mint fut fel a végtelenbe

kanyarogva a kommunista út.

Kiss Jenő: 1961 április 12.

E  napra emlékezni fognak mindörökre.

Először járt az ember csillagok között.

Először nézett onnan földi délkörökre –

A délkörök szűk rácsa szét ekkor törött.

Kányádi Sándor: 1961 április 12

Érdemes volt, érdemes:

kínhalált halni máglyán,

megőrülni, mint Bolyai

s bujdokolni, mint Einstein.

Érdemes volt, érdemes:

Leninnel harcba menni,

erre a kéklő csillagra

vörös csillagot tenni.

Érdemes volt, érdemes:

csupán e délelőttért

végigharcolni, küzdeni

mindazt, mi eddig történt.

Tavasz van, zengő szép tavasz,

ragyog a Föld és táncol

a súlytalanság szédítő

kozmikus mámorától.

Az űrköltészet, mint szakkifejezés az Antal Árpáddal folytatott beszélgetés kapcsán bukkan fel édesapám naplójában. Hogy apám hogyan értékelte az űrverseket, amik abban az évben bizonyára nagyobb számban is megjelentek, a következő bejegyzésből valamennyire kiderül:

„(1961. ápr. 13. csüt.)

[…] Olvasom a […] verseket: Majtényi műveltebb, tájékozottabb, mint Szász J.

M. tudja, h. kint az űr borzalmas, (sötét, fagyasztó, stb.), verséből mégis az jön ki, h. épp az űrkalandozás tudná igazán megkedveltetni velünk, emberekkel ezt az “unalmas” de gyönyörűséges sártekénket –

Szász egyszerűen ömlendezik – “kék” ég – a valóság meg az, h. Gagarin sötétben repült –

A technika istenítése! És mi lesz a művészettel?”

PS.

Ki hitte volna. Űrköltészet ma is létezik. Csak most így hangzik:

Helló Gagarin!
www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/6715/pannonia-allstars-ska-orchestra/hello-gagarin-zeneszoveg.html

37. Könczei Ádám ma töltené a 85-ik életévét

2013. január 1.

Könczei Ádám utolsó családi képe 1981-ből, két évvel halála előtt, a 25-ik házassági évfordulóján

Édesapám, Könczei Ádám, 85 évvel ezelőtt, 1928 január 1-én született Küküllőváron. 1983-ban halt meg, balesetben, harminc éve. Élt 55 évet. Tanulmányait a küküllővári elemi iskolában, a marosvásárhelyi és a nagyváradi gimnáziumban, egy éven keresztül a Kolozsvári Református Teológián, majd a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán folytatta.

Életében összesen 6 évet dolgozhatott képesítésének megfelelő szakmában: 1952-1957 között magyar tanárként Érszalacson, Margittán és Gyergyószentmiklóson, 1958-ban pedig egy évet a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjában, a Folklórintézetben tudományos kutatóként.

Miután a Szekuritáté 1957-től kezdődően elindította állandó jellegű megfigyelését és zaklatását, 1957-ben, tanév közben elbocsájtották tanári állásából, majd 1959 januát 1-én a Folklórintézetből. 1959 és 1968 között 6 éven keresztül munkanélküli, 3 éven keresztül, 1962 és 1965 között nyomdai korrektor, fizikai munkás, majd 15 évig, 1968-tól 1983-ban bekövetkezett haláláig lapterjesztő a Korunk folyóiratnál.

Gyűjtései közt több, mint 40 000 közmondás, szólásmondás és találós kérdés, több tízezer kiszámoló, több ezer népdal és népballada dallamostul, több tucatnyi füzet népi kéziratos népköltészet, hangszeres népzene, egy érmelléki falu népzenei életének írott-kottás dokumentációja, és egyéb szöveges lejegyzések találhatóak. Életkörülményei és korai halála miatt gyűjtéseinek nagy része feldolgozatlanul, munkáinak többsége kéziratban, vagy félkész állapotban maradt.

1981 januárjában a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon kérdőívébe saját életpályájáról a következőket írta:  „Egy eddig jórészt elfecsérelődött olyan erdélyi életpálya, amelyre legalább annyira jellemző, ha nem jobban, a félbemaradt-félbeszakadt gyűjtések-kutatások, a félbemaradt tanulmányok, illetve a kéziratban vagy levonatban rekedt írások tömege.

Egy olyan erdélyi magyar folkloristáé, aki – noha egész életében erre készült és erre törekedett – eddig életében hivatásszerűen mindössze 1 (azaz egy) évig foglalkozhatott népköltészeti kutatásokkal (bár ebből az évből is nem kevés idő folyt el a letelepedési engedélyért és a lakásért folyó elhúzódó küzdelemmel). A nyílt és teljes akadályoztatottság időszaka mellett és után a megoldottság hamis, sőt a rendezettség tetszetős látszatában, valójában szétforgácsolódás, az elvárások, de az elmélyült, alapos munka, a kiteljesedés és a >>bizonyítás<< lehetetlenné tevésével vagy lefékezésének önemésztő kényszerében.” Ezt  a passzust sem jelentették meg.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon kérdőívének kéziratosan kitöltött teljes szövege


Édesapám szekuritátés ellenőrzéséről lásd korábbi bejegyzéseimet:

Édesapám és a szeku. 2007. február 1.

http://konczeicsilla.egologo.transindex.ro/?p=11,

Édesapám, Könczei Ádám előkerült megfigyelési dossziéi. 2007. május 25.

http://konczeicsilla.egologo.transindex.ro/?p=14.,

Dekonspirált ügynökök: Kósa és Szabó Károly/Lăzărescu. Kettő a negyvennégyezerből. 2009. május 21. http://konczeicsilla.egologo.transindex.ro/?p=30,

Hol is maradtunk… 2010. augusztus 30.

http://konczeicsilla.egologo.transindex.ro/?p=35,

Na jó, felveszem. 2012. november 26.

http://konczeicsilla.egologo.transindex.ro/?p=146

36. Na jó, felveszem

2012. november 26.

Hát most nyilvánosságra kerül

Szóba került a szekusblogom. Nem akárhol, hanem egy színházismertetőben. Demény Péter engem és Gyimesi Évát evokál a Szabadságban, a kolozsvári napilapban, a 2012. október 13-án megjelent  A pungás forradalom című írásában. Mivel a szóban forgó színdarabot még nem láttam, innen tudhattam meg, hogy a Ion Luca Caragiale szövegei alapján készült előadás egyik szereplője „Rusz Péter”, aki a Demény Péter értelmezésében egyértelműen azt a valós személyt testesíti meg, akivel én még 2010-ben közöltem, hogy „készülök nyilvánosságra hozni a dekonspirálását és az édesapám dossziéiban fellelhető jelentéseit”, valamint aki Gyimesi Éva Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című kötetében is előfordul, mint az ügynökök egyike.

„A jelentések különböző emberektől származnak, akiket a színlapon megtalálhatunk: Dulceaţã, Şerbet és társaik. Rusz Péter közülük is kiemelkedik, ő aljasul úgy elemzi Szilágyi Domokos verseit, hogy veszélytelennek nyilvánítja őket, de rögvest hozzáteszi, minden a közönségtől függ, amelyik úgy értelmez, ahogy akar, éppen ezért a látszatra veszélytelen versek nagyon is veszélyesek lehetnek. >>Rusz Péter-t már értesítettem arról, hogy készülök nyilvánosságra hozni a dekonspirálását és az édesapám dossziéiban fellelhető jelentéseit.<< – írta Könczei Csilla 2010 augusztusában a blogján. Ugyanez a morális inszanitéc a Cs. Gyimesi Éva Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című kötetében is ott kísért (Komp-Press, Kvár 2009.) Hát most nyilvánosságra kerül, bár nem úgy.” (Demény Péter: A pungás forradalom. Szabadság, 2012. október 13.)

Segített nekem Demény Péter. Arra figyelmeztet, hogy már megint visszacsúszhatunk a kettős beszéd és a kettős nyilvánosság csapdájába. Mint ahogyan azelőtt volt. Nem szeretnék hozzájárulni, hogy újra a sorok között olvassunk és hogy a nyers valóságról csak a magánbeszélgetéseinkben merjünk beszélni. Az, hogy rajtam kívül sokan tudják, hogy ki is az a „Rusz Péter”, már 2010-ben kiderült. Miután megkaptam a CNSAS-tól a hivatalos értesítést, többen kérdezték tőlem személyesen is, telefonon is, hogy igaz-e, hogy a Szőcs Géza édesapja besúgó volt. És, hogy mikor fogom ezt nyilvánosságra hozni. Kérdezték „határon innen” is, „határon túlról” is. Volt ennek akkor jelentősége, mert tudni lehetett, hogy Géza Magyarország kulturális államtitkári posztjának a várományosa. Arról, hogy még kiről másról derült ki, hogy annak idején bedolgozott, senki sem kérdezett. Mindenkit csakis „Rusz Péter” érdekelt.  Pedig hosszabb szünet után néhány hónap leforgása alatt további négy informátor identitását fedték fel a hozzám küldött levelekben – azóta sem kaptam több levelet a CNSAS-tól. Igaz, nem is hoztam nyilvánosságra egy dekonspirálást sem. Nem politikai oka volt ennek, habár lehet, hogy annak a nyomásnak, ami rám nehezedett, nem volt igazán ösztönző hatása. Más dolgok kezdtek lefoglalni abban az időszakban.

Akkor hát itt következik azoknak a dekonspirált ügynököknek a névsora, úgy, ahogyan azt a CNSAS a tudomásomra hozta.

Három év leforgása alatt 5 dekonspiráció:

„Szabó Tibi”                                      =          Marosi Péter               2007.10.05

„Tóth Rudi”                                       =          id. Márkos Albert            2007.10.08

“Bíró Ferenc”                                    =          Xantus Gábor             2008.09.15

„Kosa”                              =          Vasarhely Ion Boldizsar         2009.03.24

„Szabó Károly”/”Lăzărescu”          =          Bustya Endre              2009.03.24

Négy hónap leforgása alatt 5 felfedés (illetve 4, mivel Marosi Pétert a második fedőneve alatt dekonspirálták újra):

„Szentpéteri Károly”                 =          Marosi Péter                            2010.01.18

„Ovidiu”                                       =          Veress Zoltán                          2010.01.18

„Vincze János”/”Vasilescu”     =          Varró János                             2010.01.18

„Rusz Péter”                                =          Szőcs István                            2010.02.09

„Balogh Iosif”                              =          Balázs Péter                            2010.05.12

2010-ben is sokan tudták kicsoda „Rusz Péter”, most is sokan tudják, amikor egy színjáték szereplőjévé avanzsálták. Gyimesi Éva eleve azt az álláspontot képviselte, hogy nem kell felfedni a volt informátorok kilétét, úgyhogy tőle nem lehetett elvárni, hogy a nyilvánosságra hozza ezt tényt. Most, amiután a testét a Szamosból kellett kihalászni, sohasem fogjuk megtudni, megváltozott-e volna a véleménye erről a kérdésről. Reméltem, hogy mostmár lesznek mások is, akik a nyilvánosságra hozzák, úgy is. Valaki azok közül, akik szintén tudják, amit én, hiszen bizonyára mások is kaptak hasonló értesítéseket. Vagy azok közül, akik a CNSAS irattárában kutatják a megfelelő időszakot. De elsősorban azok közül, akik saját magukról tudják, hogy annak idején együttműködtek, mint például Szőcs István, vagy Veress Zoltán. De Veress Zoltánnak hiába üzengettem Svédországba, Szőcs István pedig határozottan elzárkózott azelől, hogy maga tárja a nyilvánosság elé ügynöki előéletét.

2010. július 27-én valóban ott jártam „Rusz Péter”-nél. Több órán keresztül beszélgetett velem,  de nem volt hajlandó beleegyezni abba, hogy a beszélgetést rögzítsük, mint ahogy abba sem, hogy saját maga fedje fel ügynöki múltját. Egyedül arra sikerült rávennem, hogy édesapám halálának a körülményeiről készítsünk egy rövid, mintegy húsz perces hangfelvételt. „Rusz Péter” valódi identitására már sokkal korábban rájöttem, mivel a kézzel írott jelentéseinek betűformáit felismertem egy édesapámnak dedikált könyvben. Az összegyűjtött jelentéseinek fénymásolataival már akkor felkerestem. Szívélyesen elbeszélgetett velem, egy percig sem tagadta, hogy ő a jelentések szerzője, de a tudomásomra hozta, hogy a nyilvánosság előtt nem fogja felvállalni ügynöki múltját.

Akkor hát nekem kell elmondani, mostmár így, a nyilvánosság előtt, hogy a börtönviselt Varró János is bedolgozott a szekunak, hogy Balázs Péter is, akihez már kisgyerekkoromban elvitt édesapám, hogy lássam a festményeit, és Szőcs István is, akinek nem kellett édesapám után kémkednie, mert őmaga kereste fel gyakran, mint gyermekkori barátját, egykori osztálytársát, akiben mindvégig megbízott. És azt is nekem kell elmondani a nyilvánosság előtt, hogy Veress Zoltán is bedolgozott a szekunak, aki édesapám temetési búcsúztatóját írta és olvasta fel, és akinek ügynöki működésére éppen azért jöttem rá, mert a temetési beszédet nézegetve ráismertem az „Ovidiu” fedőnevű ügynök kézírására. És úgy látszik, azt is nekem kell elmondani, hogy az a lelkész is bedolgozott a szekunak, aki az édesapám temetését levezette.

Na jó, felveszem a zoknikat

Amikor Gyimesi Évától a Tranzit Házban egy konferencia végén azt kérdezte valaki, hogy nőként mi nehezítette meg a legjobban a munkáját, valami ilyesmit mondott: az, hogy miközben  valamelyik előadására készül, vagy éppen valamilyen kéziratán dolgozik, és elgondolkozva végigsétál a lakásban, mindig megakasztja a gondolatmenetét az, hogy a földön ott hevernek a zoknik. És akkor fel kell vennie a földről a zoknikat, mert egyébként ott maradnak. Ez az egyik utolsó képem Éváról: ahogy éppen mutatja, hogy kell folyton felvenni a szanaszét heverő zoknikat.

Na jó, felveszem a zoknikat. Mostmár Éva helyett is.

35. Oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk, milyen fenn… 34 perces videótúra Kolozsváron 1989 december 22-én

2012. január 6.

Szereplők:

Utcai jelenetek: Gyimesi Éva, Kása Zoltán, Kása Magdolna, Könczei Csilla (videó), Könczei Árpád, Makai András (Dögó) és néhány száz járókelő

Erkélyjelenetek: eddig még ismeretlen történelmi személyek az egykori Megyei Pártbizottság székházának erkélyén, az egykori Néptanács erkélyén, köztük Emil Boc (Kolozsvár volt polgármestere, Románia jelenlegi miniszterelnöke, akit sosem hallottam nyilatkozni arról, hogy mit csinált a forradalom idején), három személy a főtéri katolikus parókia ablakában, köztük Czirják Árpád, egykori kanonok


Az eredeti történet

Az egyetemen a diákjaimmal szoktuk próbálgatni azt, hogy egy-egy fénykép mögé milyen történetet lehet kikerekíteni különböző nézőpontokból. Vajon milyen emlékeket gerjeszt egy kép abban, aki a fényképet elkészítette, azaz lőtte, azokban, akik a lövést elszenvedték, vagy állták, illetve mit mond egy kép annak, aki csak hideg fejjel szemlélgeti azt, utólag. Roland Barthes terminológiáját adaptáljuk ilyenkor, aki szerint a fényképész, azaz az operator egy kis lyukon keresztül vadássza a lencsvégre kapható látványt, a spectaculummá változott személyek saját magukat igyekeznek átlényegíteni szellemekké, azaz eidolonokká, amennyiben kameratudatos viselkedésükkel előrevetítik a képbe merevített örökkévalóságot, a spectator pedig minderről mit sem tudva fürkészi, mit is rejt ez az egész magában, mindaddig, amíg valami meg nem kapja, el nem kezdi szúrni a szemét, és ez az az úgynevezett punctum, ami felkelti az érdeklődését, ami nem hagyja többet békén.

Az én videófelvételemre persze csak részben alkalmazható ez a játék. Egy HI8-as kamerával filmeztem 1989 december 22-én, amit azelőtt egy évvel kaptam Michael Stewarttól, mert közreműködtem egy BBC-dokumentumfilm elkészítésében Romániáról, de lehet, hogy helyesebb, ha azt mondom, hogy egy HI8-as kamera keresőlencséjén keresztül néztem, hogy mi történik körülöttem azokban az órákban, amikor Demény Attiláéknál, Asztalos Ildikó barátnőmnél ragadva megtudtam, hogy Ceaușescu elmenekült, majd valahogyan, nem emlékszem, hogyan, hazajutottam édesanyámhoz, a Monostor végébe, hogy azután a Kása Zoli autójával és a videókamerával elinduljunk a városba, talán azért is, hogy én filmezzek, és bizonyára azért, hogy a város tulsó végéből lehozzuk a központba Gyimesi Évát. Tartottam a videókamerát, soha azelőtt eszembe nem jutot volna, hogy egy videókamerával ki lehet menni fényes nappal az utcára, és meg lehet nyomni a felvevőgombot mindenki szeme láttára, csak arra emlékszem, hogy nagyon izgultam, és szinte minden egyéb kitörlődött. Csak a felvétel maradt meg, nincsenek párhuzamos emlékeim egyáltalán, csak egy-egy töredék arról, hogy mi történt előtte, utána. Arról, hogy végül Gyimesi Évával eljutottunk a Szabadság, az akkori Igazság szerkesztőségébe, hogy Kántor Lajos már akkor ott volt, hogy én nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, mert bár szerettem volna hasznossá tenni magamat, fölöslegesnek tűntem. És hogy aztán későbben lövöldözéseket hallottunk a Monostoron és az Attila negyedben, hogy felváltva őrt álltunk molotov koktélokkal, és még egy csomó minden. A felvétel idejéből gyakorlatilag semmire sem emlékszem, csak az érzéseimre. Arra sem, hogy mit gondoltam, amikor a balkonokat filmeztem, hogy mit gondoltam arról, hogy kik lehetnek azok az emberek, arra sem, hogy rájöttem-e, hogy az egyikük Czirják Árpád, akit ismertem.

Mostmár én is spectatorrá váltam, dokumentumként, lenyomatként nézegetem a felvételt. Nem lehet letagadni, hogy valóban ott voltunk, mindannyian, a felvételből lehet tudni, hogy nem csak Kása Zoli és Kása Magdi voltak velem, hanem a bátyám, Könczei Árpi, és hogya Mező utcán futottunk össze Makai Andrással, azaz Dögóval, és hogy utána kanyarodtunk ki a Györgyfalvi negyed felé, Gyimesi Évához, aki szintén megjelenik a képeken. Nem gondoltam, hogy le fogom késni, hogy őt is megkérdezzem, mire emlékszik az egészből.

Gyimesi Éva

Már csak Kása Zoltánt, Könczei Árpádot és Makai Andrást sikerült felkérni, próbálják felidézni, mi is törént azon a napon. Összerakva az ő emlékeiket, úgy tűnik, nemcsak a keresőlencse törli az emlékezetet. Lehet, hogy ez az a bizonyos traumatikus emlékezés? Vagy lehet, hogy nem tudtuk, mit is látunk? Lehet, hogy a szemlélő higgadságára van szükség ahhoz, hogy összerakjuk ezt a történetet? Lehet, hogy sok más szemlélő és visszaemlékező közreműködésére is, ahhoz, hogy felismerhessük, kik is néztek ránk akkor az erkélyekről, hogy kerültek oda, mi volt a szerepük azokban az első órákban, amiután elfogták Ceaușescu-t?


A visszaemlékezők:

Kása Zoltán

1989. december 22., péntek

Délben, amikor megtudtuk a tévéből, hogy C[eaușescu] elszökött, kimentünk a tömbház elé egy üveg pezsgővel. Az üzletekből kijövő elárusítók nem mertek inni, csak miután valaki kitett az erkélyre egy rádiót, és abból hallották az eseményeket.

Délután elmentem autóval Demény Attilához. Átmentünk Csép Sándorékhoz, akkor ismertem meg személyesen. Telefonálgatások után elmentünk Gyimesi Éváért (ekkor talán már [Tabacu] Marius is velünk volt, de legalábbis találkoztunk valahol). Mintha Simon Gabi is megjelent volna. [Akkor valószínűleg engem Demény Attilánál szedett össze Kása Zoli az autójával, és így jutottam haza a Monostor végére, édesanyámhoz, hogy magamhoz vegyem a videókamrát Ezt abból gondolom, hogy én a 21-ről 22-re virradó éjszakát Deményéknél töltöttem, és nem tudok visszaemlékezni arra, hogy hogy jutottam ki a Monostorra. A Csépékhez tett látogatásra én is emlékszem, csak nem tudtam beidőzíteni. A filmfelvételből egyértelműen kiderül, hogy valamikor 13 és 17 óra között készült, ez azt jelenti, hogy Kása Zoli már korábban elindulhatott Deményékhez. Arra, hogy Mariussal és Simon Gabival mikor találkoztunk, nem emlékszem pontosan. K. Cs.]

Nem tudom pontosan, ki volt még az autóban, de bementünk az Igazsághoz. Ott Évát leültették cikket írni, közben mi talán elmentünk. Csak arra emlékszem, hogy a végén én vittem haza Évát, vagy legalábbis ott voltam a szerkesztőségben, amikor eljött onnan, mert arra határozottan emlékszem, hogy azt mondta Pillich Lacinak, hogy ha baj van, tüntesse el a kéziratot (amely másnap megjelent Az Igazság karácsonya címmel, akkor már a Szabadságban). Amikor még ott voltunk, nem tudták, hogy milyen címen jelenik meg másnap az újság, az volt a baj, hogy nem volt aki megtervezze a címet, tehát nem lehetett nagyon sokat változtatni.

Hogy kivel mentem el autóval Könczei Csilláékhoz a Monostorra, arra nem emlékszem, csak arra, hogy visszafele jövet Csilla videózott, az utcán autók tetején fiatalok ültek zászlókkal és énekeltek, kiabáltak, hogy mit, már nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy én nem fogtam fel, hogy amit beszélek, azt is felveszi. Valahol a Kakasos templom környékén szólt Csilla, hogy amit mondok, azt is mind felveszi. Ezen jót derültünk. Ki tudja, mit mondhattam előtte.

Csilla mellettem ült, hogy hátul kik ültek, arra már nem emlékszem. És arra sem, hogy hova mentünk. Lehet, hogy ezután mentünk vissza az Igazság szerkesztőségébe? [A filmfelvétel tanúsága szerint a Kása Zoli autójába a Monostor végétől először én és a bátyám, Könczei Árpit ültünk, a Mező utcán véletlenül összefutottunk Makai Andrással, ott ő is beült, majd a Megyei Pártbizottság épülete előtt talán mindketten kiszálltak, és a Györgyfalvi negyedbe már csak Kása Zolival mentünk Gyimesi Éváért. Én is úgy emlékszem, hogy a célunk az volt, hogy elvigyük az akkori Igazság, a mostani Szabadság szerkesztőségébe, amit meg is tettünk. Kása Magdi, a Zoli felesége is velünk volt, de arra nem tudok visszaemlékezni, hogy mindvégig, vagy valamikor később csatlakozott hozzánk. K. Cs.]

Még arra is emlékszem, hogy amikor Évát vittem a szerkesztőségbe, a plébánia előtt állt Czirják Árpád, és egy néhány fiatalnak magyarázta, hogy nincs mit keresniük az épületben, mert az az egyházé. A fiatalok azt állították, hogy azelőtt este egy fenti ablakból is lőttek a tüntetőkre. Éva is odament, és váltott néhány szót Czirjákkal, amikor a fiatalok már elmentek. Én nem szálltam ki az autóból, és más sem, csak Éva. Látszott a fiatalokon, hogy nem hitték el, hogy nem onnan lőttek, de tisztelték a papi ruhát.

Hogy ezután mi volt, mit csináltunk még, nem emlékszem. Csak arra, hogy otthon késő éjjelig néztük a tévét, odavoltunk Petre Románért és Iliescuért (ez az érzés aztán nagyon hamar elmúlt, de szilveszterig biztos tartott, mert akkor Nagy Pistáéknál voltunk, és emlékszem egy-két dicsérő szövegre, de január végére már biztos lecsillapodtunk).

Érdekes, hogy hiába néztük a tévét, az a hír elkerülte a figyelmünket, hogy C[eaușescu]-ékat már aznap elfogták, csak másnap tudtuk meg. Reggel nagyon féltem bekapcsolni a tévét, hogy vajon mit fogok látni. Féltem, hogy az előtte való nap csak álom volt. De szerencsére, nem.

Szombaton reggel sorban álltunk a Béke téren újságokért, majd bementem az egyetemre. Vagy 25 tanár gyűlt össze egy földszinti terembe, valahol a geológián, Negucioiu rektor is ott volt és leült az asztalhoz valakivel (nem emlékszem, ki volt), és az emberek elkezdtek beszélni szép sorjában felállva. Olyan szövegeket mondtak, hogy egy idő után a rektor és a mellette ülő alak jobbnak látták beülni a padokba a többiek közé. Nem volt ott személyes bírálat, csak általános.

Nem volt lincselés, senki se bántotta őket, de mire egy ad-hoc bizottság alakult, már nem voltak ott. Nem emlékszem, hogy mikor mentek el. Ennek a bizottságnak Haiduc lett az elnöke.

Kolozsvár, 2011. december 19.

Könczei Árpád


Emlékeim. 1989. december

22 év elteltével már nem emlékszem napra, percre pontosan 1989 decemberének eseményeire, történéseire. Az 1989-es év elég érdekes volt számomra, nem merem azt mondani, hogy megéreztem a változás szelét, lehetőségét, de mégis. Mivel 1988-ban a hatóságoktól kértük a Magyarországra való áttelepedést, Jutkát, a feleségemet is és engem is kiraktak a munkahelyünkről. Én papíron „szakképzetlen” munkás lettem, egy szerszámgépgyár magyar igazgatója segített, de Jutka ténylegesen dolgozó munkásnő lett. 1989-ben olyan volt Sepsiszentgyörgy, de Románia is, mint egy vasúti váróterem. Mint például a székelykocsárdi váróterem, ahol nagyon gyakran várakoztunk Kolozsvár és Marosvásárhely között. És ez az érzésem ma is eleven. A vendéglőkről, amelyeket este 10 órakor szigorúan bezártak, lekerültek a függönyök. Így az utcáról is be lehetett látni, és az elkeseredett emberek az ital hatására sem mertek „konspirálni”. És Sepsiszentgyörgyön összesen csak két taxi volt, de általában csak egy várakozott a Főtér egyik sarkán.

1988-ban a Stúdió Táncegyüttessel nagy nehezen bemutattuk a többször „vizionált”, azaz cenzúrázott előadásunkat, amelyiket 1989-ben egy sikeres marosvásárhelyi előadás után betiltottak. És így közeledett az év vége. Mint elbocsátott kultúrmunkás, a 80-as évek végére „szabadúszó” művész lettem, ha egyáltalán lehet ezt az összetételt használni a kommunista diktatúra utolsó éveiben. Szóval rendszeresen jártam Kézdivásárhelyre és Csíkszeredába amatőr táncegyüttesekhez, tanítani, néptánc-koreográfiákat alkotni.

1989. december 18-án is, épp egy hétfői napon Csíkszeredában jártam a Ballada Táncegyüttesnél, és épp haidău-t próbáltunk. Mikor az esti vonattal Sepsiszentgyörgyre érkeztem, már a vasút állomáson hallottam, hogy Temesváron belelőttek az emberekbe. Akkor már a Szabad Európa Rádióból tudtam egy-két dolgot, és mivel ifjú korom óta ismertem Tőkés Lászlót, aki sokszor találkozott édesapámmal, hallottam Tőkés hatalommal szembeni kiállásáról, és a temesvári emberek bátorságáról is. Azokban az években baráti kapcsolatba kerültünk Márton Árpáddal, aki akkor még színész volt, Csongor öcsém szerint a Teatru nevű Színházban, és orvos feleségével. (A Tamási Áron nevet csak a fordulat után használhatta a társulat.) És még akkor este, december 18-án fel is kerestem Árpádot, és a különböző híreket próbáltuk értékelni.

Apám halála után minden évben Kolozsváron töltöttük a karácsonyt, így 1989-ben is ez történt. Emlékeim szerint december 20-án utaztunk Kolozsvárra, ahol a vasútállomáson is érezni lehetett a feszültséget, nagyon sok rendőr, egyenruhás, és ha jól emlékszem katona is volt. Megérkezésünk után Ilma húgom kérésére elmentem az apahidai kaszárnyába, ahol Zoli sógorom töltötte katonai szolgálatát. Aránylag rövid várakozás után sikerült pár percre találkoznom Zolival, de épp Ceuașescu beszédét közvetítette a TV, így a kaszárnyában mindenkinek a TV előtt kellett gyülekeznie.

Valamelyik este, december 20 vagy 21-e lehetett, Csilla húgommal én is Tabacu Mariusék lakásán voltam, ahol az esti órákban a román televízióban Ceaușescu az öreg kommunista vezetők társaságában beszédet mondott, a temesvári lázadókat, ellenállókat mindenféle titulussal illette (huligánok, revizionisták, fasiszták stb.) és mindannyiunk megdöbbenésére súlyos büntetéseket helyezett kilátásba. Szóval érezhető volt a feszültség és a megtorlástól való félelem. Marius mondta, hogy ha ez megtörténik, sürgősen el fogja hagyni Romániát. Nincs más megoldás, el kell menni az országból. Természetesen akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a hatalom átmentése, KGB, SZEKU, a hálózat, a reform kommunisták milyen puccsot hajtanak végre. A temesvári népfelkelést, a forradalmat, hogyan idomítják Bukarestben a saját hasznukra, a hatalom átmentésére, további megtartására.

December 22-én Csillával bemerészkedtem Kolozsvár belvárosába – így utólag egyáltalán nem érzem magam bátornak. Nagy tömegre nem emlékszem, de az emberek arca feszült volt. A Párt székházhoz mentünk, ahol már nagyobb volt a tömeg, sokan kiabáltak, és az emeletről, az erkélyről könyveket, tablókat, köztük Ceaușescu fényképeket dobáltak az úttestre. Az úttesten égett a tűz, és ebbe dobálták a pártagkönyvüket is. Milyen szépnek is ígérkezett: a tisztító tűzben mindenki megtisztul. Közben ismerősökkel is találkoztunk, de ismeretlenekkel is ismerkedtünk. Érezhető volt a szolidaritás, ami akkor és ott nagy dolognak számított. Az évek elmosták a konkrét emlékeket.

Budapest, 2011. december 19.

Makai András


Mit is kerestem én Kolozsváron?

Mit is kerestem én Kolozsváron? Bujkáltam :) . Most tényleg mosolygok a naivitásomon, de akkor komolyan gondoltam. Temesvári diákként részt vettem az ottani tüntetéseken, de én 17-én délelőtt azt hittem, hogy a megmozdulásokat leverték. A főtéren civil ruhás, géppisztolyos alakok szóltak ránk ha meg akartunk állni: CIRCULAȚI! [Tessék közlekedni!] Az a hír jutott el hozzám, hogy nemsokára lezárják a várost. Én megijedtem és fel akartam szállni az “utolsó” vonatra. Hazajöttem Váradra, de nem éreztem itthon sem biztonságban magamat. Úgy gondoltam, nagymamámnál elbújhatok Kolozsváron. Ez talán 20-án lehetett. 22-ig nem is találkoztam senkivel. Hallottam, hogy mi történik, de vártam.

22-én arra kértek, hogy vigyek át egy fenyőfát a Törökvágásról az Állomás utcába nagynénémékhez. Nem mertem a központon keresztül menni, ezért a hegyen keresztül (Gruia) vittem a fát. Sose felejtem el, hogy a repülőhíd lejárójánál várt az unokabátyám üvöltve: HALLOTTAD? CEAUSESCUÉK ELMENEKÜLTEK! Eldobtam a fát és ugrálva sírtam.

Onnan kezdve már nem tudtam ülni a seggemen. Rokonaim aggódása ellenére elmentem Könczei Csilláékhoz, át a Monostorra. Már az uszoda utáni blokkok között jártam, mikor óriási lövéseket hallottam. Azt hittem már ágyúval is lőnek. Kiderült, hogy egy fickó szőnyeget porolt. Biztos szekus, gondoltam magamban. :)

Az elkövetkező három napot Csilláékkal töltöttem, csak Szenteste mentem haza. Nincsenek összefüggő emlékeim. Sokat voltunk [Tolna] Éva néniéknél, ott hallgattuk a sötétben a rádiót, hallgattuk a légvédelmi ágyúkat, feküdtünk ruhástól az ágyon, nem mertünk lámpát gyújtani. Emlékszem, hogy vártuk a kivégzésről a felvételeket, de akkor nem bírtam a képernyőre nézni amikor a holttesteket mutatták, kimentem a konyhába. Ma sem megy könnyen. Csillának volt egy filmfelvevője, de már nem tudom, hogy jött az ötlet, menjünk örökítsük meg mi történik. Az úton filmeztük egymást, mondtuk ami bennünk volt, de a konkrét eseményeket mintha nem vettünk volna fel, mintha csak a helyszíneket kerestük fel. Az események nyomában jártunk. Azt hiszem ez 23-án volt. Szerintem négyen lehettünk: Csilla, Juli, Pali és én.

Most ennyit tudtam magamból előbányászni.

ui: én egy szürke gyapjúpulóvet viseltem :)

Nagyvárad, 2011. december 19.

A videófelvétel útvonala és hanganyaga:

1. A monostori ”BIG” áruház előtt (Calea Izlazului)

[Dudálás. Magánbeszélgetés az autóban.]

Tömeg: „Ura!!!” [Hurrá!!!]

Fiatalember 1. a barátjához (magyarul): Gyere le!

Könczei Csilla: Szerusztok, fiúk!

Fiatalember 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat.

Fiatalember 1.: Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról!

Fiatalember 2.: Már le van menve.

[Az autó továbbindul és a Mező utcára kanyarodva kiér a Monostori útra. Ismét dudálás, kiabálások, magánbeszélgetés az autóban. Az autórádió hangja hallatszik.]

1. În fața magazinului ”BIG” din Mănăștur (Calea Izlazului)

[Claxonări. Conversații private în mașină în ungurește.]

Mulțime: Ura!!!

Persoană tânără 1. (către prietenul lui, conversația se ține în ungurește): Gyere le! Hai jos!

Könczei Csilla (filmând): Szerusztok, fiúk! [Bună, băieți!]

Persoană tânără 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat. [Sărutmâna. Scuze.]

Persoană tânără 1. Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról! [Să ne luați și pe noi pentru două minute. Pentru două minute să ne filmați și pe noi! Hai aici, Pityu! Și noi vrem numai ca Ceaușescu să pice de pe tron!]

Persoană tânără 2.: Már le van menve. [Deja a picat.]

[Se pornește cu mașina din nou, și prin strada Câmpului se ajunge pe Calea Mănăștur. Iarăși claxonări, strigăte. Se aud conversații private și vocea radioului în mașină.]


2. A sörgyár közelében (Calea Mănășturului/Monostori út)


Egy hang a tömegből (a beszélgetés románul folyik): Hagyjátok, hagyjátok! Engedjétek ide egy kicsit! Vegye le [a videóval]!

Makai András: Csilla!

Egy hang a tömegből: Fiam! Tedd oda a cipőt! A cipőt! Vegye le a videóval!

M. A.: Kérem, beszéljen errefelé! Beszéljen errefelé!

Fiatalember (3.): Hogy hány órakor, azt már nem tudjuk.

Egy hang a tömegből: Hétkor.

Fiatalember (3.): Járkáltunk, kiabáltuk, hogy “Gyertek velünk, gyertek velünk!”… És egy órát, másfél órát kerengtünk a Monostoron, de lehet, hogy kettőt. Elég sokan üsszegyűltek. Körülbelül kétezer ember. És megállítottunk három autót, három teherautót. Egy emelőset és két utánfutósat. És magunk elé akartuk állítani ezeket, hogy megvédjenek, ha ránk lőnek. És a Fenesi útról jöttünk lefelé, igen

Egy hang a tömegből: Hangosabban, mondd hangosabban!

Fiatalember 3.: A Sörgyárnál…

[Egy felnőttekkel és gyerekekkel teli teherautó közeledik. Nő a zaj, a beszélgetést egyre nehezebben lehet érteni.]

Fiatalember 3. (folytatja a tanúvallomását): puskákkal, katonaruhában… És figyelmeztetés nélkül lőttek, automatára állítva, sorozatlövést adtak le. Az első sorozat egy percnél tovább tartott.

M. A.: Hányan haltak meg? Nem tudja, hányan haltak meg?

Hangok a tömegből: Ötön haltak meg itt. Ötön haltak meg.

M. A.: Fiatalok? Gyerekek? Öregek?

Idősebb ember: Harminc év körüli fiatalok.

M. A. (Magyarul szól hozzám): Odanézz! Azt filmezd! Csilla, Csilla!

A sokaság a teherautóról: “Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!” [Ceaușescu-t ítéletjék el a kiontott vérért!]

2. În apropierea Fabricii de bere (Calea Mănășturului)

O voce din mulţime: Lăsați, lăsați! Dați-i voie un pic! Să-l ieie!

Makai András: Csilla!

O voce din mulţime: Băiatu! Pune papucu’! Pune pantofu’! Să-l ieie cu video!

M. A.: Să spună aici! Vă rog să spuneți aici!

Persoană tânără: Orele nu mai știm…

O voce din mulţime: Orele șapte.

Persoană tânără 3.: Ne-am plimbat, am strigat Haideți cu noi, haideți cu noi!”… Și ne-am învârtit o oră, o oră jumate, poate două, prin Mănăștur. S-au adunat destul de mulți. În jur de două mii de oameni. Și am oprit trei mașini, trei camioane. Era un camion cu bascule și două erau cu remorci. Și am vrut să le punem în față, dacă trag în noi, ca să ne apere. Și am coborât de pe Calea Florești, da…

O voce din mulţime: Mai tare, zi mai tare!

Persoană tânără 3.: La Fabrica de bere…

[Se apropie un camion cu o mulțime de adulți și copii cățărându-se pe camion. Crește gălăgia, conversațiile se aud din ce în ce mai greu.]

Persoană tânără: …cu niște puști, îmbrăcați în militar… Și au tras fără somație, au tras foc automat, în rafală. Mai mult de un minut a ținut prima rafală.

M. A.: Câți au murit? Nu știți câți au murit?

Mai multe voci din mulțime: Cinci au murit aici. Cinci au murit aici.

M. A.: Tineri? Copii? Bătrâni?

Persoană în vârstă: Tineri de treizeci de ani.

M. A. (în ungurește către mine, care filmează): Odanézz! Azt filmezd! [Uită-te acolo! Filmează asta!] Csilla, Csilla!

Mulțimea de pe camion: Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!


3. A Távközlési Szakiskola előtt (Calea Moților/Mócok útja)


[Az iskola épületéből Ceaușescu portrékat hordanak az utcára, és egy égő papírkupacra dobálják. Az úton tovább haladva a megyei KISZ székháza előtt is ég egy kupac.]

3. În fața Liceului Industrial de Poștă și Telecomunicații (Calea Moților)

[Se aduc portretele lui Ceaușescu din incinta școlii, se aruncă în stradă și se ard. Mai departe pe Calea Moților se vede un foc în fața sediului UTC.]


4. A Megyei Pártbizottság Székháza előtt (egykori Lenin út, mostani 21. decembrie 1989 út)


[Tapsok, dudálás.]

Kása Zoltán: Mi? Hohó! Megfogták!

Tömeg: [Üdvrivalgás.]

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Mert korábban lezárták a civil forgalom előtt.]

Tömeg: Cornea! Cornea!

Egy hang az erkélyről: Figyelem! Ha sürgőségi esetek vannak, vagy más problémák, a katonai kórházban van hely.

Hang a tömegből: A tüzet! Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Reméljük, hogy nem lesznek!
Hang a tömegből: Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Megpróbáljuk beindítani a rádiót, hogy hallják a legfrisebb közleményeket!
Hang a tömegből: (érthetetlen) le a vámpírokkal (?)! És a banditákkal! Le a párttal! Bassza meg az isten a pártot, le, te! (érthetetlen) dobd le a piros könyvedet! Te! Dobd le a
[párt]könyvedet! (érthetetlen)
Hang a tömegből: Hagyjuk! Hagyjuk! Hagyjuk az ilyeneket!
Hang a tömegből: Hova? Mutassam én a könyvemet?

4. În fața sediului Comitetului Județean al Partidului Comunist Român (fosta Bulevardul Lenin, actuala Bul. 21. decembrie 1989)

[Aplauze, claxoane.]

Kása Zoltán (în ungurește): Mi? Hohó! Megfogták! [Ce? Vau! L-au prins! ] (Probabil tocmai s-a anunțat, că Ceaușescu a fost arestat.)

Mulțimea: [Urale.]

O voce de pe balcon: …Trăiască libertatea! Trăiască solidaritatea tuturor românilor!

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Asta-i interesant! Drumul nu e închis! Vau!] (Mai înainte această intersecție era închis traficului public.)

Mulțimea: Scandează.

O voce de pe balcon: Fiţi atenţi. Dacă sînt ceva urgenţe sau alte probleme, la spitalul militar este loc.
O voce din mul
țime: Focul! Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Să sperăm că nu vor fi!
O voce din mul
țime: Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Vom încerca să punem acuma radio ca să auziţi ultimile comunicate.
O voce din mul
țime: (neînţelegibil) jos cu vampirii (?)! Şi cu bandiţii! Partidul jos! Fută-vă Dumnezeu de partid, jos, mă! (neînţelegibil) aruncă-ţi carnetul roşu jos! Mă! Aruncă-ţi carnetul jos! (neînţelegibil)
O voce din mul
țime: Fără! Fără! Fără! Fără aşa ceva!
O voce din mul
țime: Unde? Să-ţi arăt carnetul io?

5. A görögkeleti Katedrális mellett (Avram Iancu tér)

[Az ortodox katedrális templomkertjében gyertyákat gyújtanak. Innen az autó továbbindul a Györgyfalvi negyedbe, Gyimesi Éva után. A Györgyfalvi úton a filmezés abba marad, és csak akkor folytatódik, amikor Gyimesi Évával együtt visszaérünk a központba.]

5. Lângă Catedrala Ortodoxă (Piața Avram Iancu)

[Se pun lumânări în grădina catedralei. De aici mașina pornește spre Cartierul Gheorgheni, pentru a o aduce pe Gyimesi Éva în oraș. Filmarea se oprește și continuă doar după ce am revenit cu ea în centru.]

6. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)

Papi ruhába öltözött személy az erkélyről: … és [érthetetlen]. Nála [érthetetlen] és próbált [érthetetlen] élni. [érthetetlen] megsózza. És újból sót tesz rá. A román tudja, hogyan kell a báránnyal (?). De ez nem bárány [érthetetlen] … amiből a gyermekeink felnőnek, a testvéreink, azok, akiket mi szerettünk, és akiket örökké az emlékezetünkben tartunk. Letérdelünk. [Ő maga is letérdel.] A halottainkért.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Jöjjön el a te országod, jöjjön el a te akaratod, mint ahogyan az égben, úgy a földön is. A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsájtsd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, és ments meg bennünket a gonosztól. Mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökké, Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Az isten bocsájtson meg nekik! Cornea asszony jól van. Cornea asszony biztonságban van! Jön, ide fog jönni Cornea asszony, a megfelelő pillanatban! Akarok mondani valamit…

…Cornea asszony …. egy párt, … Vișan-nal [?]. Most is ott van a Bizottságnál. És ott szervez. Nekünk itt kell maradni!

6. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

Vocea unei persoane îmbrăcată ca popă de pe balcon: … la ea (neînţelegibil) şi încerca cu (neînţelegibil) să trăiască. (neînţelegibil) pune sare. Şi iară pune sare. Românul ştie să trăiască mielul (?). Da’ ăsta nu-i miel, ăsta-i diavol…

…din care cresc copiii noştri, fraţii noştri, cei pe care noi i-am iubit şi-i avem mereu în memoria noastră. Îngenunchiem! (îngenunchează şi el) Pentru morţii noştri!

[Tatăl nostru:] Tatăl nostru care eşti în ceruri sfiinţească-se numele Tău. Vie împărăţia Ta, facă-se voia Ta precum în cer aşa şi pe pămînt. Pîinea noastră cea de toate zilele dă-ne-o nouă astăzi. Şi ne iartă nouă păcatele noastre precum şi noi iertăm greşiţilor noştri. Şi nu ne duce pe noi în ispită şi ne izbăveşte de cel rău. C-a Ta este împărăţia şi puterea şi slava, a Tatălui şi a Fiului şi a Sfîntului Duh. Acum şi pururea şi-n vecii vecilor, amin!

[Bucură-te, Marie:] Născătoare de Dumnezeu fecioară. Bucură-te (neînţelegibil) Marie! Domnul este cu tine! Binecuvîntată eşti între femei şi binecuvîntat este rodul pîntecelui tău, c-ai născut pe mîntuitorul sufletelor noastre! Prea sfînta Maria, maica lui Dumnezeu, roagă-te pentru noi păcătoşii, acum şi-n ora morţii noastre. Amin! Dumnezeu să-i ierte!

…Este bine doamna Cornea. Doamna Cornea este în siguranţă! Vine, va veni doamna Cornea, la momentul potrivit! Vreau să vă spun ceva…

…Doamna Cornea e la o …. de partid, … cu Vișan [?]. Și acuma este acolo în Comitet. Și organizează acolo. Noi trebuie să rămânem aici.

7. A római katolikus parókia előtt (Főtér – volt Szabadság tér, jelenlegi Egyesülés tér)


[Az ablakban Czirják Árpád, a római katolikus kanonok, két másik személlyel együtt. Ha jól emlékszem, az emberek arról beszéltek egymás között, hogy korábban onnan lőttek kifele.]

Járókelők beszédfoszlányai, füttyök, zörejek, érthetetlen hangok:

Női hang: Mi van ott? Gyere le, te bunkó! Gyere le, a francba!
Férfi az előtérben: Kérem! Erőszak nélkül! A rendszer embereit el fogják ítélni. De nem lincseléssel! A nép igazságos ítéletével! Nem lincseléssel!
Egy hang a tömegből: De ez nem szekus? Informálták őket (?)!
Férfi az előtérben: Azok elmentek!
Egy hang a tömegből: Ez szekus, uram!
Egy hang a tömegből: Nem szekus?

Egy hang a tömegből: Hazudtok!
Egy hang a tömegből: Azt mondta az egyik, hogy… Azok elmentek, elszaladtak.
Egy hang a tömegből: Nem ismerte.
Egy hang a tömegből: Itt maradt, miért maradt itt? Lehet, hogy semmi értelme nincs.
Egy hang a tömegből: Csend legyen!

Férfi az erkélyről: Tehát, ismétlem. Ez a parókia épülete. A kanonokságé! Nincsenek túszok bent! Nincs itt a szekuritáté! Legyenek nyugodtak. Nem lő senki! Kérem, nyugodjanak meg. Nem lőnek, nincsenek túszok! A Bizottságtól vagyunk, és nem hazudunk!

7. În fața Protopopiatului Romano-Catolic (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[În fereastră se află protopopul romano-catolic, Czirják Árpád, cu două alte persoane. Dacă îmi amintesc bine, oamenii vorbeau între ei, că înainte s-ar fi tras de acolo.]

Vorbe ale diferiţilor trecători, fluierături şi diferite zgomote, fără coerenţă.

Femeie: Ce-i acolo? Dă-te jos, tu tâmpitule! Dă-te dracului jos!
Bărbat: Vă rog! Fără violenţă! Oamenii regimului vor fi judecaţi. Dar nu prin linşaj! Judecaţi la dreapta judecată a poporului! Nu prin linşaj!
O voce din mulțime: Da’ nu-i securist ăsta? Au fost informaţi!
Bărbat: Ăia o plecat!
O voce din mulțime: Securist, dom’le!
Bărbat: Nu-i securist?

O voce din mulțime: Ne minţiţi!
Bărbat: O zis unul că… Ăia au plecat, o fugit.
Bărbat: N-o cunoscut.
Bărbat: O rămas, de ce o rămas? O rămas astăzi, probabil, fără sens.
O voce din mulțime: Linişte!

Bărbat vorbind de la o fereastră: Deci, vă repet. Este clădirea parohiei. Protopopiatului! Nu sînt ostateci înăuntru! Nu este securitate! Puteţi să fiţi liniştiţi. Nu se trage! Vă rugăm să fiţi liniştiţi. Nu se trage, nu sînt ostateci! Sîntem de la comitet şi nu vă minţim.

8. Az egyetemi könyvesbolt előtt (Főtér – volt Szabadság tér, jelenlegi Egyesülés tér)


[Virágok, gyertyák, kiürített vitrinek. Feliratok: ”Azoknak az emlékére, akiket itt és mindenhol megöltek”, „A művek elégtek, a vitrint megtartjuk”, ”Ceausescu összes műve elégett, éljen a nép”.]

8. În fața Librăriei Universitare (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[Se văd flori, lumânări, vitrine aproape golite. Pe vitrină inscripții: ”În memoria celor uciși aici și pretudindeni”, „Operele au ars, păstrăm vitrina”, ”Toate cărțile dictatorului Ceaușescu au ars, trăiască poporul”.]

9. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)


[Az erkélyen egy csoport, a szónok mellett felismerhetően Emil Boc, a jelenlegi miniszterelnök. Előttük a címer nélküli trikolór mellett háromnyelvű banner: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Hangok a tömegből: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Szónok az erkélyről: Igen. Tudjuk, hogy erős az óhaj, hogy láthassák. Annyi időn keresztül hallották, hogy róla beszélnek, és sokan lehet, nem is ismerik. Lesz alkalmuk látni! Pillanatnyilag nagyon, nagyon elfoglalt. Annyi dolga van, hogy azt se tudja, hol a feje. Tehát, ha valahogyan megérkezik, igyekszünk felvenni a kapcsolatot a Megyei Tanáccsal, a Tanács épületével, hogy jöjjön ide. Bármilyen hírt kapunk Bukarestből, mi itt leszünk, hogy közvetítsük önöknek.
Hang a tömegből: Egy hadseregparancsnok, te! Egy hadseregparancsnok! Jöjjön ide beszélni! Tartsák be a szavukat!
Szónok az erkélyről: … hogy megbocsájtsák, mert a közvetítés egy órán keresztül megszakadt, mert tudják önök is, még egy fotbalista is elfárad, ha nem edz…

Hang a tömegből: A parancsnok, a parancsnok! Egy hadseregparancsnok!

Szónok az erkélyről: … A bukaresti közvetítő csatornák, mivel annyi ideig nem működtek, túlmelegedtek. Ma tudatták velünk, hogy most, ott Kolozs megye képviselői…

Hang a tömegből: Lelőtték őket!

Szónok az erkélyről: Legyen egy kis türelmük. Kérem szépen. Nagy tisztelettel kérem, maradjanak nyugodtak, hogy én tudjam megtenni…, hogy adjam át az utolsó híreket, amelyek terjednek, és amelyeket én is megkapok. A repülő már elment Kolozsvárról Bukarestbe. Cornea asszonyt a televízióban fogják látni ezen az estén. (Hurrázás, tapsok). Figyelem, nyugalom. Mi történik? Felhívom a figyelmet, hogy a szemben levő oldalon van egy milicista autó. Ne bántsák, semmi dolguk nincs a milícia autójával! Nincs semmi dolguk vele! Hagyják nyugodtan közlekedni.

Egy hang a tömegből: Kisasszony, kérem, ne filmezzen többet.

9. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

[Pe balcon sunt prezenți un grup de oameni, printre care, lângă persoana care vorbește la megafon, se poate recunoaște Emil Boc, actualul prim-ministru. În fața lor lângă tricolorul fără stemă este afișat un banner trilingv cu textul: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Voci din mulţime scandând: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Vorbitor de pe balcon: Da. Ştiu, că dorinţa este mare să o vedeţi… Aţi auzit atâta timp vorbindu-se despre dânsa, şi mulţi poate dintre dumneavoastră nu o cunoaşteţi. O să aveţi ocazia să o vedeţi. Actualmente este foarte, foarte ocupată, are atâtea treburi, de nu-şi vede de cap. Deci dacă va sosi cumva, noi încercăm să luăm legătura cu comitetul judeţean, cu clădirea comitetului, să vină aici… Orice veste care se va mai primi de la Bucureşti, noi o să venim să v-o transmitem dumneavoastră.

O voce din mulţime: Un comandant al armatei, măi!! Comandant al armatei! Să vină să vorbească! Să [vă ţineţi] de cuvânt!

Vorbitor de pe balcon: să să … să o ierte, pentru că întrerupt timp de o oră transmisiunea. Pentru că ştiţi şi dumneavoastră, şi un fotbalist dacă nu se-ntrenează, obosește…

O voce din mulţime: Comandantul, comandantul! Comandantul armatei!

Vorbitor de pe balcon: Staţiile din Bucureşti, nefuncţionînd atîta timp, s-au supraîncălzit. Azi sîntem informaţi că acuma, că acolo cu reprezentanţii judeţului Cluj…

O voce din mulţime: I-a împuşcat!

Vorbitor de pe balcon: …aveţi puţină răbdare. Vă rugăm. Vă rugăm foarte respectuos ca să păstraţi liniştea, să vă pot face, să vă relatez ultimele informaţii care circulă şi care le primesc şi eu. A plecat deja avionul de la Cluj, spre Bucureşti. O s-o vedeţi pe doamna Cornea la televizor în cursul acestei seri.

Mulţimea: [urale, aplauze].

Vorbitor de pe balcon: Atenţiune, păstraţi liniştea. Ce se întîmplă? Vă atrag atenţia că în partea opusă există o maşină a miliţiei. Nu-i bruscaţi, nu aveţi treabă cu maşina miliţiei! Nu aveţi treabă! Lăsaţi-o să circule liniştită. Nu aveţi treabă cu maşina miliţiei. Lăsa-ţi o, să treacă, nu o bruscaţi!

O persoană din mulţime: Domnişoara, nu mai filma, te rog.

A videótúra / videotura:


Romanian Revolution – 22 December 1989, Cluj (Full Version)

Amennyiben valaki bárkit felismer az erkélyjelenetekből, illetve a beszélő személyekből, és ezt tudatni szeretné, illetve, ha valaki visszemlékezését szeretné közölni, ezt a felülelet szívesen felajánlom neki.

Dacă cineva recunoaște pe oricine dintre vorbitori sau cei de pe scenele de pa balcon, și ar dori să facă public acest lucru, îi ofer acest spațiu cu plăcere.

Szereplők:

Utcai jelenetek: Gyimesi Éva, Kása Zoltán, Kása Magdolna, Könczei Csilla (videó), Könczei Árpád, Makai András (Dögó) és néhány száz járókelő

Erkélyjelenetek: egy csoport személy az egykori Megyei Pártbizottság székházának erkélyén, egy csoport az egykori Néptanács erkélyén, köztük Emil Boc, három személy a főtéri katolikus parókia ablakában, köztük Czirják Árpád, egykori kanonok

Az eredeti történet

Az egyetemen a diákjaimmal szoktuk próbálgatni azt, hogy egy-egy fénykép mögé milyen történetet lehet kikerekíteni különböző nézőpontokból. Vajon milyen emlékeket gerjeszt egy kép abban, aki a fényképet elkészítette, azaz lőtte, azokban, akik a lövést elszenvedték, vagy állták, illetve mit mond egy kép annak, aki csak hideg fejjel szemlélgeti azt, utólag. Roland Barthes terminológiáját adaptáljuk ilyenkor, aki szerint a fényképész, azaz az operator egy kis lyukon keresztül vadássza a lencsvégre kapható látványt, a spectaculummá változott személyek saját magukat igyekeznek átlényegíteni szellemekké, azaz eidolonokká, amennyiben kameratudatos viselkedésükkel előrevetítik a képbe merevített örökkévalóságot, a spectator pedig minderről mit sem tudva fürkészi, mit is rejt ez az egész magában, mindaddig, amíg valami meg nem kapja, el nem kezdi szúrni a szemét, és ez az az úgynevezett punctum, ami felkelti az érdeklődését, ami nem hagyja többet békén.

Az én videófelvételemre persze csak részben alkalmazható ez a játék. Egy HI8-as kamerával filmeztem 1989 december 22-én, amit azelőtt egy évvel kaptam Michael Stewarttól, mert közreműködtem egy BBC dokumentumfilm elkészítésében Romániáról, de lehet, hogy helyesebb, ha azt mondom, hogy egy HI8-as kamera keresőlencséjén keresztül néztem, hogy mi történik körülöttem azokban az órákban, amikor Demény Attiláéknál, Asztalos Ildikó barátnőmnél ragadva megtudtam, hogy Ceaușescu elmenekült, majd valahogyan, nem emlékszem, hogyan, hazajutottam édesanyámhoz, a Monostor végébe, hogy azután a Kása Zoli autójával és a videókamerával elinduljunk a városba, talán azért is, hogy én filmezzek, és bizonyára azért, hogy a város tulsó végéből lehozzuk a központba Gyimesi Évát. Tartottam a videókamerát, soha azelőtt eszembe nem jutot volna, hogy egy videókamerával ki lehet menni fényes nappal az utcára, és meg lehet nyomni a felvevőgombot mindenki szeme láttára, csak arra emlékszem, hogy nagyon izgultam, és szinte minden egyéb kitörlődött. Csak a felvétel maradt meg, nincsenek párhuzamos emlékeim egyáltalán, csak egy-egy töredék arról, hogy mi történt előtte, utána. Arról, hogy végül Gyimesi Évával eljutottunk a Szabadság, az akkori Igazság szerkesztőségébe, hogy Kántor Lajos már akkor ott volt, hogy én nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, mert bár szerettem volna hasznossá tenni magamat, fölöslegesnek tűntem. És hogy aztán későbben lövöldözéseket hallottunk a Monostoron és az Attila negyedben, hogy felváltva őrt álltunk molotov koktélokkal, és még egy csomó minden. A felvétel idejéből gyakorlatilag semmire sem emlékszem, csak az érzéseimre. Arra sem, hogy mit gondoltam, amikor a balkonokat filmeztem, hogy mit gondoltam arról, hogy kik lehetnek azok az emberek, arra sem, hogy rájöttem-e, hogy az egyikük Czirják Árpád, akit ismertem.

Mostmár én is spectatorrá váltam, dokumentumként, lenyomatként nézegetem a felvételt. Nem lehet letagadni, hogy valóban ott voltunk, mindannyian, a felvételből lehet tudni, hogy nem csak Kása Zoli és Kása Magdi voltak velem, hanem a bátyám, Könczei Árpi, és hogya Mező utcán futottunk össze Makai Andrással, azaz Dögőval, és hogy utána kanyarodtunk ki a Gyrögyfalvi negyed felé, Gyimesi Évához, aki szintén megjelenik a képeken. Nem gondoltam, hogy le fogom késni, hogy őt is megkérdezzem, mire emlékszik az egészből. Csak Kása Zoltánt, Könczei Árpádot és Makai Andrást sikerült már felkérni, próbálják felidézni, mi is törént azon a napon. Összerakva az ő emlékeiket, úgy tűnik, nemcsak a keresőlencse törli az emlékezetet. Lehet, hogy ez az a bizonyos traumatikus emlékezés? Vagy lehet, hogy nem tudtuk, mit is látunk? Lehet, hogy a szemlélő higgadságára van szükség ahhoz, hogy összerakjuk azt az történetet?

Visszaemlékezések:

Kása Zoltán: 1989. december 22., péntek

Délben, amikor megtudtuk a tévéből, hogy C[eaușescu] elszökött, kimentünk a tömbház elé egy üveg pezsgővel. Az üzletekből kijövő elárusítók nem mertek inni, csak miután valaki kitett az erkélyre egy rádiót, és abból hallották az eseményeket.

Délután elmentem autóval Demény Attilához. Átmentünk Csép Sándorékhoz, akkor ismertem meg személyesen. Telefonálgatások után elmentünk Gyimesi Éváért (ekkor talán már Marius is velünk volt, de legalábbis találkoztunk valahol). Mintha Simon Gabi is megjelent volna. [Akkor valószínűleg engem Demény Attilánál szedett össze Kása Zoli az autójával, és így jutottam haza a Monostor végére, édesanyámhoz, hogy magamhoz vegyem a videókamrát Ezt abból gondolom, hogy én a 21-ről 22-re virradó éjszakát Deményéknél töltöttem, és nem tudok visszaemlékezni arra, hogy hogy jutottam ki a Monostorra. A Csépékhez tett látogatásra én is emlékszem, csak nem tudtam beidőzíteni. A filmfelvételből egyértelműen kiderül, hogy valamikor 13 és 17 óra között készült, ez azt jelenti, hogy Kása Zoli már korábban elindulhatott Deményékhez. Arra, hogy Mariussal és Simon Gabival mikor találkoztunk, nem emlékszem pontosan. K. Cs.]

Nem tudom pontosan, ki volt még az autóban, de bementünk az Igazsághoz. Ott Évát leültették cikket írni, közben mi talán elmentünk. Csak arra emlékszem, hogy a végén én vittem haza Évát, vagy legalábbis ott voltam a szerkesztőségben, amikor eljött onnan, mert arra határozottan emlékszem, hogy azt mondta Pillich Lacinak, hogy ha baj van, tüntesse el a kéziratot (amely másnap megjelent Az Igazság karácsonya címmel, akkor már a Szabadságban). Amikor még ott voltunk, nem tudták, hogy milyen címen jelenik meg másnap az újság, az volt a baj, hogy nem volt aki megtervezze a címet, tehát nem lehetett nagyon sokat változtatni.

Hogy kivel mentem el autóval Könczei Csilláékhoz a Monostorra, arra nem emlékszem, csak arra, hogy visszafele jövet Csilla videózott, az utcán autók tetején fiatalok ültek zászlókkal és énekeltek, kiabáltak, hogy mit, már nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy én nem fogtam fel, hogy amit beszélek, azt is felveszi. Valahol a Kakasos templom környékén szólt Csilla, hogy amit mondok, azt is mind felveszi. Ezen jót derültünk. Ki tudja, mit mondhattam előtte.

Csilla mellettem ült, hogy hátul kik ültek, arra már nem emlékszem. És arra sem, hogy hova mentünk. Lehet, hogy ezután mentünk vissza az Igazság szerkesztőségébe? [A filmfelvétel tanúsága szerint a Kása Zoli autójába a Monostor végétől először én és a bátyám, Könczei Árpit ültünk, a Mező utcán véletlenül összefutottunk Makai Andrással, ott ő is beült, majd a Megyei Pártbizottság épülete előtt talán mindketten kiszálltak, és a Györgyfalvi negyedbe már csak Kása Zolival mentünk Gyimesi Éváért. Én is úgy emlékszem, hogy a célunk az volt, hogy elvigyük az akkori Igazság, a mostani Szabadság szerkesztőségébe, amit meg is tettünk. Kása Magdi, a Zoli felesége is velünk volt, de arra nem tudok visszaemlékezni, hogy mindvégig, vagy valamikor később csatlakozott hozzánk. K. Cs.]

Még arra is emlékszem, hogy amikor Évát vittem a szerkesztőségbe, a plébánia előtt állt Czirják Árpád, és egy néhány fiatalnak magyarázta, hogy nincs mit keresniük az épületben, mert az az egyházé. A fiatalok azt állították, hogy azelőtt este egy fenti ablakból is lőttek a tüntetőkre. Éva is odament, és váltott néhány szót Czirjákkal, amikor a fiatalok már elmentek. Én nem szálltam ki az autóból, és más sem, csak Éva. Látszott a fiatalokon, hogy nem hitték el, hogy nem onnan lőttek, de tisztelték a papi ruhát. [Ezt a jelenetet lefilmeztem. Arra nem emlékszem, hogy Éva beszélt volna Czirják Árpáddal, de lehet, hogy csak elfelejtkeztem róla, mint ahogyan arra sem emlékszem, hogy rájöttem volna, hogy az aki az ablakból szól a protestálókhoz, Czirják Árpád. K. Cs.]

Hogy ezután mi volt, mit csináltunk még, nem emlékszem. Csak arra, hogy otthon késő éjjelig néztük a tévét, odavoltunk Petre Románért és Iliescuért (ez az érzés aztán nagyon hamar elmúlt, de szilveszterig biztos tartott, mert akkor Nagy Pistáéknál voltunk, és emlékszem egy-két dicsérő szövegre, de január végére már biztos lecsillapodtunk).

Érdekes, hogy hiába néztük a tévét, az a hír elkerülte a figyelmünket, hogy C[eaușescu]-ékat már aznap elfogták, csak másnap tudtuk meg. Reggel nagyon féltem bekapcsolni a tévét, hogy vajon mit fogok látni. Féltem, hogy az előtte való nap csak álom volt. De szerencsére, nem.

Szombaton reggel sorban álltunk a Béke téren újságokért, majd bementem az egyetemre. Vagy 25 tanár gyűlt össze egy földszinti terembe, valahol a geológián, Negucioiu rektor is ott volt és leült az asztalhoz valakivel (nem emlékszem, ki volt), és az emberek elkezdtek beszélni szép sorjában felállva. Olyan szövegeket mondtak, hogy egy idő után a rektor és a mellette ülő alak jobbnak látták beülni a padokba a többiek közé. Nem volt ott személyes bírálat, csak általános.

Nem volt lincselés, senki se bántotta őket, de mire egy ad-hoc bizottság alakult, már nem voltak ott. Nem emlékszem, hogy mikor mentek el. Ennek a bizottságnak Haiduc lett az elnöke.

Kolozsvár, 2011. december 19.

Könczei Árpád: Emlékeim. 1989. december

22 év elteltével már nem emlékszem napra, percre pontosan 1989 decemberének eseményeire, történéseire. Az 1989-es év elég érdekes volt számomra, nem merem azt mondani, hogy megéreztem a változás szelét, lehetőségét, de mégis. Mivel 1988-ban a hatóságoktól kértük a Magyarországra való áttelepedést, Jutkát, a feleségemet is és engem is kiraktak a munkahelyünkről. Én papíron „szakképzetlen” munkás lettem, egy szerszámgépgyár magyar igazgatója segített, de Jutka ténylegesen dolgozó munkásnő lett. 1989-ben olyan volt Sepsiszentgyörgy, de Románia is, mint egy vasúti váróterem. Mint például a székelykocsárdi váróterem, ahol nagyon gyakran várakoztunk Kolozsvár és Marosvásárhely között. És ez az érzésem ma is eleven. A vendéglőkről, amelyeket este 10 órakor szigorúan bezártak, lekerültek a függönyök. Így az utcáról is be lehetett látni, és az elkeseredett emberek az ital hatására sem mertek „konspirálni”. És Sepsiszentgyörgyön összesen csak két taxi volt, de általában csak egy várakozott a Főtér egyik sarkán.

1988-ban a Stúdió Táncegyüttessel nagy nehezen bemutattuk a többször „vizionált”, azaz cenzúrázott előadásunkat, amelyiket 1989-ben egy sikeres marosvásárhelyi előadás után betiltottak. És így közeledett az év vége. Mint elbocsátott kultúrmunkás, a 80-as évek végére „szabadúszó” művész lettem, ha egyáltalán lehet ezt az összetételt használni a kommunista diktatúra utolsó éveiben. Szóval rendszeresen jártam Kézdivásárhelyre és Csíkszeredába amatőr táncegyüttesekhez, tanítani, néptánc-koreográfiákat alkotni.

1989. december 18-án is, épp egy hétfői napon Csíkszeredában jártam a Ballada Táncegyüttesnél, és épp haidău-t próbáltunk. Mikor az esti vonattal Sepsiszentgyörgyre érkeztem, már a vasút állomáson hallottam, hogy Temesváron belelőttek az emberekbe. Akkor már a Szabad Európa Rádióból tudtam egy-két dolgot, és mivel ifjú korom óta ismertem Tőkés Lászlót, aki sokszor találkozott édesapámmal, hallottam Tőkés hatalommal szembeni kiállásáról, és a temesvári emberek bátorságáról is. Azokban az években baráti kapcsolatba kerültünk Márton Árpáddal, aki akkor még színész volt, Csilla húgom szerint a Teatru nevű Színházban, és orvos feleségével. (A Tamási Áron nevet csak a fordulat után használhatta a társulat.) És még akkor este, december 18-án fel is kerestem Árpádot, és a különböző híreket próbáltuk értékelni.

Apám halála után minden évben Kolozsváron töltöttük a karácsonyt, így 1989-ben is ez történt. Emlékeim szerint december 20-án utaztunk Kolozsvárra, ahol a vasútállomáson is érezni lehetett a feszültséget, nagyon sok rendőr, egyenruhás, és ha jól emlékszem katona is volt. Megérkezésünk után Ilma húgom kérésére elmentem az apahidai kaszárnyába, ahol Zoli sógorom töltötte katonai szolgálatát. Aránylag rövid várakozás után sikerült pár percre találkoznom Zolival, de épp Ceuașescu beszédét közvetítette a TV, így a kaszárnyában mindenkinek a TV előtt kellett gyülekeznie.

Valamelyik este, december 20 vagy 21-e lehetett, Csilla húgommal én is Tabacu Mariusék lakásán voltam, ahol az esti órákban a román televízióban Ceaușescu az öreg kommunista vezetők társaságában beszédet mondott, a temesvári lázadókat, ellenállókat mindenféle titulussal illette (huligánok, revizionisták, fasiszták stb.) és mindannyiunk megdöbbenésére súlyos büntetéseket helyezett kilátásba. Szóval érezhető volt a feszültség és a megtorlástól való félelem. Marius mondta, hogy ha ez megtörténik, sürgősen el fogja hagyni Romániát. Nincs más megoldás, el kell menni az országból. Természetesen akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a hatalom átmentése, KGB, SZEKU, a hálózat, a reform kommunisták milyen puccsot hajtanak végre. A temesvári népfelkelést, a forradalmat, hogyan idomítják Bukarestben a saját hasznukra, a hatalom átmentésére, további megtartására.

December 22-én Csillával bemerészkedtem Kolozsvár belvárosába – így utólag egyáltalán nem érzem magam bátornak. Nagy tömegre nem emlékszem, de az emberek arca feszült volt. A Párt székházhoz mentünk, ahol már nagyobb volt a tömeg, sokan kiabáltak, és az emeletről, az erkélyről könyveket, tablókat, köztük Ceaușescu fényképeket dobáltak az úttestre. Az úttesten égett a tűz, és ebbe dobálták a pártagkönyvüket is. Milyen szépnek is ígérkezett: a tisztító tűzben mindenki megtisztul. Közben ismerősökkel is találkoztunk, de ismeretlenekkel is ismerkedtünk. Érezhető volt a szolidaritás, ami akkor és ott nagy dolognak számított. Az évek elmosták a konkrét emlékeket.

Budapest, 2011. december 19.

Makai András: Mit is kerestem én Kolozsváron?

Mit is kerestem én Kolozsváron? Bujkáltam :) . Most tényleg mosolygok a naivitásomon, de akkor komolyan gondoltam. Temesvári diákként részt vettem az ottani tüntetéseken, de én 17-én délelőtt azt hittem, hogy a megmozdulásokat leverték. A főtéren civil ruhás, géppisztolyos alakok szóltak ránk ha meg akartunk állni: CIRCULAȚI! [Tessék közlekedni!] Az a hír jutott el hozzám, hogy nemsokára lezárják a várost. Én megijedtem és fel akartam szállni az “utolsó” vonatra. Hazajöttem Váradra, de nem éreztem itthon sem biztonságban magamat. Úgy gondoltam, nagymamámnál elbújhatok Kolozsváron. Ez talán 20-án lehetett. 22-ig nem is találkoztam senkivel. Hallottam, hogy mi történik, de vártam.

22-én arra kértek, hogy vigyek át egy fenyőfát a Törökvágásról az Állomás utcába nagynénémékhez. Nem mertem a központon keresztül menni, ezért a hegyen keresztül (Gruia) vittem a fát. Sose felejtem el, hogy a repülőhíd lejárójánál várt az unokabátyám üvöltve: HALLOTTAD? CEAUSESCUÉK ELMENEKÜLTEK! Eldobtam a fát és ugrálva sírtam.

Onnan kezdve már nem tudtam ülni a seggemen. Rokonaim aggódása ellenére elmentem Könczei Csilláékhoz, át a Monostorra. Már az uszoda utáni blokkok között jártam, mikor óriási lövéseket hallottam. Azt hittem már ágyúval is lőnek. Kiderült, hogy egy fickó szőnyeget porolt. Biztos szekus, gondoltam magamban. :)

Az elkövetkező három napot Csilláékkal töltöttem, csak Szenteste mentem haza. Nincsenek összefüggő emlékeim. Sokat voltunk [Tolna] Éva néniéknél, ott hallgattuk a sötétben a rádiót, hallgattuk a légvédelmi ágyúkat, feküdtünk ruhástól az ágyon, nem mertünk lámpát gyújtani. Emlékszem, hogy vártuk a kivégzésről a felvételeket, de akkor nem bírtam a képernyőre nézni amikor a holttesteket mutatták, kimentem a konyhába. Ma sem megy könnyen. Csillának volt egy filmfelvevője, de már nem tudom, hogy jött az ötlet, menjünk örökítsük meg mi történik. Az úton filmeztük egymást, mondtuk ami bennünk volt, de a konkrét eseményeket mintha nem vettünk volna fel, mintha csak a helyszíneket kerestük fel. Az események nyomában jártunk. Azt hiszem ez 23-án volt. Szerintem négyen lehettünk: Csilla, Juli, Pali és én.

Most ennyit tudtam magamból előbányászni.

ui: én egy szürke gyapjúpulóvet viseltem :)

Nagyvárad, 2011. december 19.

A videófelvétel útvonala és hanganyaga:

Helyszín:

térkép

1. A monostori ”BIG” áruház előtt (Calea Izlazului)

[Dudálás. Magánbeszélgetés az autóban.]

Tömeg: „Ura!!!” [Hurrá!!!]

Fiatalember 1. a barátjához (magyarul): Gyere le!

Könczei Csilla: Szerusztok, fiúk!

Fiatalember 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat.

Fiatalember 1.: Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról!

Fiatalember 2.: Már le van menve.

[Az autó továbbindul és a Mező utcára kanyarodva kiér a Monostori útra. Ismét dudálás, kiabálások, magánbeszélgetés az autóban. Az autórádió hangja hallatszik.]

1. În fața magazinului ”BIG” din Mănăștur (Calea Izlazului)

[Claxonări. Conversații private în mașină în ungurește.]

Mulțime: Ura!!!

Persoană tânără 1. (către prietenul lui, conversația se ține în ungurește): Gyere le! Hai jos!

Könczei Csilla (filmând): Szerusztok, fiúk! [Bună, băieți!]

Persoană tânără 2.: Kezitcsókolom. Bocsánat. [Sărutmâna. Scuze.]

Persoană tânără 1. Minket is vegyenek le két percre. Két percre vegyenek le minket is! Gyere ide, Pityu! Mi is csak azt akarjuk, hogy Ceaușescu lemenjen a trónról! [Să ne luați și pe noi pentru două minute. Pentru două minute să ne filmați și pe noi! Hai aici, Pityu! Și noi vrem numai ca Ceaușescu să pice de pe tron!]

Persoană tânără 2.: Már le van menve. [Deja a picat.]

[Se pornește cu mașina din nou, și prin strada Câmpului se ajunge pe Calea Mănăștur. Iarăși claxonări, strigăte. Se aud conversații private și vocea radioului în mașină.]

2. A sörgyár közelében (Calea Mănășturului/Monostori út)

Egy hang a tömegből (a beszélgetés románul folyik): Hagyjátok, hagyjátok! Engedjétek ide egy kicsit! Vegye le [a videóval]!

Makai András: Csilla!

Egy hang a tömegből: Fiam! Tedd oda a cipőt! A cipőt! Vegye le a videóval!

M. A.: Kérem, beszéljen errefelé! Beszéljen errefelé!

Fiatalember (3.): Hogy hány órakor, azt már nem tudjuk.

Egy hang a tömegből: Hétkor.

Fiatalember (3.): Járkáltunk, kiabáltuk, hogy “Gyertek velünk, gyertek velünk!”… És egy órát, másfél órát kerengtünk a Monostoron, de lehet, hogy kettőt. Elég sokan üsszegyűltek. Körülbelül kétezer ember. És megállítottunk három autót, három teherautót. Egy emelőset és két utánfutósat. És magunk elé akartuk állítani ezeket, hogy megvédjenek, ha ránk lőnek. És a Fenesi útról jöttünk lefelé, igen

Egy hang a tömegből: Hangosabban, mondd hangosabban!

Fiatalember 3.: A Sörgyárnál…

[Egy felnőttekkel és gyerekekkel teli teherautó közeledik. Nő a zaj, a beszélgetést egyre nehezebben lehet érteni.]

Fiatalember 3. (folytatja a tanúvallomását): puskákkal, katonaruhában… És figyelmeztetés nélkül lőttek, automatára állítva, sorozatlövést adtak le. Az első sorozat egy percnél tovább tartott.

M. A.: Hányan haltak meg? Nem tudja, hányan haltak meg?

Hangok a tömegből: Ötön haltak meg itt. Ötön haltak meg.

M. A.: Fiatalok? Gyerekek? Öregek?

Idősebb ember: Harminc év körüli fiatalok.

M. A. (Magyarul szól hozzám): Odanézz! Azt filmezd! Csilla, Csilla!

A sokaság a teherautóról: “Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!” [Ceaușescu-t ítéletjék el a kiontott vérért!]

2. În apropierea Fabricii de bere (Calea Mănășturului)

O voce din mulţime: Lăsați, lăsați! Dați-i voie un pic! Să-l ieie!

Makai András: Csilla!

O voce din mulţime: Băiatu! Pune papucu’! Pune pantofu’! Să-l ieie cu video!

M. A.: Să spună aici! Vă rog să spuneți aici!

Persoană tânără: Orele nu mai știm…

O voce din mulţime: Orele șapte.

Persoană tânără 3.: Ne-am plimbat, am strigat Haideți cu noi, haideți cu noi!”… Și ne-am învârtit o oră, o oră jumate, poate două, prin Mănăștur. S-au adunat destul de mulți. În jur de două mii de oameni. Și am oprit trei mașini, trei camioane. Era un camion cu bascule și două erau cu remorci. Și am vrut să le punem în față, dacă trag în noi, ca să ne apere. Și am coborât de pe Calea Florești, da…

O voce din mulţime: Mai tare, zi mai tare!

Persoană tânără 3.: La Fabrica de bere…

[Se apropie un camion cu o mulțime de adulți și copii cățărându-se pe camion. Crește gălăgia, conversațiile se aud din ce în ce mai greu.]

Persoană tânără: …cu niște puști, îmbrăcați în militar… Și au tras fără somație, au tras foc automat, în rafală. Mai mult de un minut a ținut prima rafală.

M. A.: Câți au murit? Nu știți câți au murit?

Mai multe voci din mulțime: Cinci au murit aici. Cinci au murit aici.

M. A.: Tineri? Copii? Bătrâni?

Persoană în vârstă: Tineri de treizeci de ani.

M. A. (în ungurește către mine, care filmează): Odanézz! Azt filmezd! [Uită-te acolo! Filmează asta!] Csilla, Csilla!

Mulțimea de pe camion: Ceaușescu condamnat pentru sângele vărsat!

3. A Távközlési Szakiskola előtt (Calea Moților/Mócok útja)

[Az iskola épületéből Ceaușescu portrékat hordanak az utcára, és egy égő papírkupacra dobálják. Az úton tovább haladva a megyei KISZ székháza előtt is ég egy kupac.]

3. În fața Liceului Industrial de Poștă și Telecomunicații (Calea Moților)

[Se aduc portretele lui Ceaușescu din incinta școlii, se aruncă în stradă și se ard. Mai departe pe Calea Moților se vede un foc în fața sediului UTC.]

4. A Megyei Pártbizottság Székháza előtt (egykori Lenin út, mostani 21. decembrie 1989 út)

[Tapsok, dudálás.]

Kása Zoltán: Mi? Hohó! Megfogták!

Tömeg: [Üdvrivalgás.]

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Mert korábban lezárták a civil forgalom előtt.]

Tömeg: Cornea! Cornea!

Egy hang az erkélyről: Figyelem! Ha sürgőségi esetek vannak, vagy más problémák, a katonai kórházban van hely.

Hang a tömegből: A tüzet! Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Reméljük, hogy nem lesznek!
Hang a tömegből: Oltsák el a tüzet!
Egy hang az erkélyről: Megpróbáljuk beindítani a rádiót, hogy hallják a legfrisebb közleményeket!
Hang a tömegből: (érthetetlen) le a vámpírokkal (?)! És a banditákkal! Le a párttal! Bassza meg az isten a pártot, le, te! (érthetetlen) dobd le a piros könyvedet! Te! Dobd le a
[párt]könyvedet! (érthetetlen)
Hang a tömegből: Hagyjuk! Hagyjuk! Hagyjuk az ilyeneket!
Hang a tömegből: Hova? Mutassam én a könyvemet?

4. În fața sediului Comitetului Județean al Partidului Comunist Român (fosta Bulevardul Lenin, actuala Bul. 21. decembrie 1989)

[Aplauze, claxoane.]

Kása Zoltán (în ungurește): Mi? Hohó! Megfogták! [Ce? Vau! L-au prins! ] (Probabil tocmai s-a anunțat, că Ceaușescu a fost arestat.)

Mulțimea: [Urale.]

O voce de pe balcon: …Trăiască libertatea! Trăiască solidaritatea tuturor românilor!

K. Z.: Ez érdekes! Nincs lezárva [az út]! Hohó! [Asta-i interesant! Drumul nu e închis! Vau!] (Mai înainte această intersecție era închis traficului public.)

Mulțimea: Scandează.

O voce de pe balcon: Fiţi atenţi. Dacă sînt ceva urgenţe sau alte probleme, la spitalul militar este loc.
O voce din mul
țime: Focul! Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Să sperăm că nu vor fi!
O voce din mul
țime: Să stingă focul!
O voce de pe balcon: Vom încerca să punem acuma radio ca să auziţi ultimile comunicate.
O voce din mul
țime: (neînţelegibil) jos cu vampirii (?)! Şi cu bandiţii! Partidul jos! Fută-vă Dumnezeu de partid, jos, mă! (neînţelegibil) aruncă-ţi carnetul roşu jos! Mă! Aruncă-ţi carnetul jos! (neînţelegibil)
O voce din mul
țime: Fără! Fără! Fără! Fără aşa ceva!
O voce din mul
țime: Unde? Să-ţi arăt carnetul io?

5. A görögkeleti Katedrális mellett (Avram Iancu tér)

[Az ortodox katedrális templomkertjében gyertyákat gyújtanak. Innen az autó továbbindul a Györgyfalvi negyedbe, Gyimesi Éva után. A Györgyfalvi úton a filmezés abba marad, és csak akkor folytatódik, amikor Gyimesi Évával együtt visszaérünk a központba.]

5. Lângă Catedrala Ortodoxă (Piața Avram Iancu)

[Se pun lumânări în grădina catedralei. De aici mașina pornește spre Cartierul Gheorgheni, pentru a o aduce pe Gyimesi Éva în oraș. Filmarea se oprește și continuă doar după ce am revenit cu ea în centru.]

6. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)

Papi ruhába öltözött személy az erkélyről: … és [érthetetlen]. Nála [érthetetlen] és próbált [érthetetlen] élni. [érthetetlen] megsózza. És újból sót tesz rá. A román tudja, hogyan kell a báránnyal (?). De ez nem bárány [érthetetlen] … amiből a gyermekeink felnőnek, a testvéreink, azok, akiket mi szerettünk, és akiket örökké az emlékezetünkben tartunk. Letérdelünk. [Ő maga is letérdel.] A halottainkért.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Jöjjön el a te országod, jöjjön el a te akaratod, mint ahogyan az égben, úgy a földön is. A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsájtsd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, és ments meg bennünket a gonosztól. Mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökké, Ámen.

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Az isten bocsájtson meg nekik! Cornea asszony jól van. Cornea asszony biztonságban van! Jön, ide fog jönni Cornea asszony, a megfelelő pillanatban! Akarok mondani valamit…

…Cornea asszony …. egy párt, … Vișan-nal [?]. Most is ott van a Bizottságnál. És ott szervez. Nekünk itt kell maradni!

6. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

Vocea unei persoane îmbrăcată ca popă de pe balcon: … la ea (neînţelegibil) şi încerca cu (neînţelegibil) să trăiască. (neînţelegibil) pune sare. Şi iară pune sare. Românul ştie să trăiască mielul (?). Da’ ăsta nu-i miel, ăsta-i diavol…

…din care cresc copiii noştri, fraţii noştri, cei pe care noi i-am iubit şi-i avem mereu în memoria noastră. Îngenunchiem! (îngenunchează şi el) Pentru morţii noştri!

[Tatăl nostru:] Tatăl nostru care eşti în ceruri sfiinţească-se numele Tău. Vie împărăţia Ta, facă-se voia Ta precum în cer aşa şi pe pămînt. Pîinea noastră cea de toate zilele dă-ne-o nouă astăzi. Şi ne iartă nouă păcatele noastre precum şi noi iertăm greşiţilor noştri. Şi nu ne duce pe noi în ispită şi ne izbăveşte de cel rău. C-a Ta este împărăţia şi puterea şi slava, a Tatălui şi a Fiului şi a Sfîntului Duh. Acum şi pururea şi-n vecii vecilor, amin!

[Bucură-te, Marie:] Născătoare de Dumnezeu fecioară. Bucură-te (neînţelegibil) Marie! Domnul este cu tine! Binecuvîntată eşti între femei şi binecuvîntat este rodul pîntecelui tău, c-ai născut pe mîntuitorul sufletelor noastre! Prea sfînta Maria, maica lui Dumnezeu, roagă-te pentru noi păcătoşii, acum şi-n ora morţii noastre. Amin! Dumnezeu să-i ierte!

…Este bine doamna Cornea. Doamna Cornea este în siguranţă! Vine, va veni doamna Cornea, la momentul potrivit! Vreau să vă spun ceva…

…Doamna Cornea e la o …. de partid, … cu Vișan [?]. Și acuma este acolo în Comitet. Și organizează acolo. Noi trebuie să rămânem aici.

7. În fața Protopopiatului Romano-Catolic (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[Az ablakban Czirják Árpád, a római katolikus kanonok, két másik személlyel együtt. Ha jól emlékszem, az emberek arról beszéltek egymás között, hogy korábban onnan lőttek kifele.]

Járókelők beszédfoszlányai, füttyök, zörejek, érthetetlen hangok:

Női hang: Mi van ott? Gyere le, te bunkó! Gyere le, a francba!
Férfi az előtérben: Kérem! Erőszak nélkül! A rendszer embereit el fogják ítélni. De nem lincseléssel! A nép igazságos ítéletével! Nem lincseléssel!
Egy hang a tömegből: De ez nem szekus? Informálták őket (?)!
Férfi az előtérben: Azok elmentek!
Egy hang a tömegből: Ez szekus, uram!
Egy hang a tömegből: Nem szekus?

Egy hang a tömegből: Hazudtok!
Egy hang a tömegből: Azt mondta az egyik, hogy… Azok elmentek, elszaladtak.
Egy hang a tömegből: Nem ismerte.
Egy hang a tömegből: Itt maradt, miért maradt itt? Lehet, hogy semmi értelme nincs.
Egy hang a tömegből: Csend legyen!

Férfi az erkélyről: Tehát, ismétlem. Ez a parókia épülete. A kanonokságé! Nincsenek túszok bent! Nincs itt a szekuritáté! Legyenek nyugodtak. Nem lő senki! Kérem, nyugodjanak meg. Nem lőnek, nincsenek túszok! A Bizottságtól vagyunk, és nem hazudunk!

7. În fața Protopopiatului Romano-Catolic (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[În fereastră se află protopopul romano-catolic, Czirják Árpád, cu două alte persoane. Dacă îmi amintesc bine, oamenii vorbeau între ei, că înainte s-ar fi tras de acolo.]

Vorbe ale diferiţilor trecători, fluierături şi diferite zgomote, fără coerenţă.

Femeie: Ce-i acolo? Dă-te jos, tu tâmpitule! Dă-te dracului jos!
Bărbat: Vă rog! Fără violenţă! Oamenii regimului vor fi judecaţi. Dar nu prin linşaj! Judecaţi la dreapta judecată a poporului! Nu prin linşaj!
O voce din mulțime: Da’ nu-i securist ăsta? Au fost informaţi!
Bărbat: Ăia o plecat!
O voce din mulțime: Securist, dom’le!
Bărbat: Nu-i securist?

O voce din mulțime: Ne minţiţi!
Bărbat: O zis unul că… Ăia au plecat, o fugit.
Bărbat: N-o cunoscut.
Bărbat: O rămas, de ce o rămas? O rămas astăzi, probabil, fără sens.
O voce din mulțime: Linişte!

Bărbat vorbind de la o fereastră: Deci, vă repet. Este clădirea parohiei. Protopopiatului! Nu sînt ostateci înăuntru! Nu este securitate! Puteţi să fiţi liniştiţi. Nu se trage! Vă rugăm să fiţi liniştiţi. Nu se trage, nu sînt ostateci! Sîntem de la comitet şi nu vă minţim.

8. Az egyetemi könyvesbolt előtt (volt Szabadság tér, jelenlegi Egyesülés tér)

[Virágok, gyertyák, kiürített vitrinek. Feliratok: ”Azoknak az emlékére, akiket itt és mindenhol megöltek”, „A művek elégtek, a vitrint megtartjuk”, ”Ceausescu összes műve elégett, éljen a nép”.]

8. În fața Librăriei Universitare (fosta Piața Libertății, actuala Unirii)

[Se văd flori, lumânări, vitrine aproape golite. Pe vitrină inscripții: ”În memoria celor uciși aici și pretudindeni”, „Operele au ars, păstrăm vitrina”, ”Toate cărțile dictatorului Ceaușescu au ars, trăiască poporul”.]

9. A Néptanács előtt (Bul. Eroilor / Hősök sugárút)

[Az erkélyen egy csoport, a szónök mellett felismerhetően Emil Boc, a jelenlegi miniszterelnök. Előttük a címer nélküli trikolór mellett háromnyelvű banner: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Hangok a tömegből: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Szónok az erkélyről: Igen. Tudjuk, hogy erős az óhaj, hogy láthassák. Annyi időn keresztül hallották, hogy róla beszélnek, és sokan lehet, nem is ismerik. Lesz alkalmuk látni! Pillanatnyilag nagyon, nagyon elfoglalt. Annyi dolga van, hogy azt se tudja, hol a feje. Tehát, ha valahogyan megérkezik, igyekszünk felvenni a kapcsolatot a Megyei Tanáccsal, a Tanács épületével, hogy jöjjön ide. Bármilyen hírt kapunk Bukarestből, mi itt leszünk, hogy közvetítsük önöknek.
Hang a tömegből: Egy hadseregparancsnok, te! Egy hadseregparancsnok! Jöjjön ide beszélni! Tartsák be a szavukat!
Szónok az erkélyről: … hogy megbocsájtsák, mert a közvetítés egy órán keresztül megszakadt, mert tudják önök is, még egy fotbalista is elfárad, ha nem edz…

Hang a tömegből: A parancsnok, a parancsnok! Egy hadseregparancsnok!

Szónok az erkélyről: … A bukaresti közvetítő csatornák, mivel annyi ideig nem működtek, túlmelegedtek. Ma tudatták velünk, hogy most, ott Kolozs megye képviselői…

Hang a tömegből: Lelőtték őket!

Szónok az erkélyről: Legyen egy kis türelmük. Kérem szépen. Nagy tisztelettel kérem, maradjanak nyugodtak, hogy én tudjam megtenni…, hogy adjam át az utolsó híreket, amelyek terjednek, és amelyeket én is megkapok. A repülő már elment Kolozsvárról Bukarestbe. Cornea asszonyt a televízióban fogják látni ezen az estén. (Hurrázás, tapsok). Figyelem, nyugalom. Mi történik? Felhívom a figyelmet, hogy a szemben levő oldalon van egy milicista autó. Ne bántsák, semmi dolguk nincs a milícia autójával! Nincs semmi dolguk vele! Hagyják nyugodtan közlekedni.

Egy hang a tömegből: Kisasszony, kérem, ne filmezzen többet.

9. În fața Consilui Popular (Bul. Eroilor)

[Pe balcon sunt prezenți un grup de oameni, printre care, lângă persoana care vorbește la megafon, se poate recunoaște Emil Boc, actualul prim-ministru. În fața lor lângă tricolorul fără stemă este afișat un banner trilingv cu textul: ”Trăiască România Liberă”, „Éljen a szabad Románia”, „Es liebe das Freie Rumanien”.]

Voci din mulţime scandând: Cornea, Cornea, Cornea, Cornea…

Vorbitor de pe balcon: Da. Ştiu, că dorinţa este mare să o vedeţi… Aţi auzit atâta timp vorbindu-se despre dânsa, şi mulţi poate dintre dumneavoastră nu o cunoaşteţi. O să aveţi ocazia să o vedeţi. Actualmente este foarte, foarte ocupată, are atâtea treburi, de nu-şi vede de cap. Deci dacă va sosi cumva, noi încercăm să luăm legătura cu comitetul judeţean, cu clădirea comitetului, să vină aici… Orice veste care se va mai primi de la Bucureşti, noi o să venim să v-o transmitem dumneavoastră.

O voce din mulţime: Un comandant al armatei, măi!! Comandant al armatei! Să vină să vorbească! Să [vă ţineţi] de cuvânt!

Vorbitor de pe balcon: să să … să o ierte, pentru că întrerupt timp de o oră transmisiunea. Pentru că ştiţi şi dumneavoastră, şi un fotbalist dacă nu se-ntrenează, obosește…

O voce din mulţime: Comandantul, comandantul! Comandantul armatei!

Vorbitor de pe balcon: Staţiile din Bucureşti, nefuncţionînd atîta timp, s-au supraîncălzit. Azi sîntem informaţi că acuma, că acolo cu reprezentanţii judeţului Cluj…

O voce din mulţime: I-a împuşcat!

Vorbitor de pe balcon: …aveţi puţină răbdare. Vă rugăm. Vă rugăm foarte respectuos ca să păstraţi liniştea, să vă pot face, să vă relatez ultimele informaţii care circulă şi care le primesc şi eu. A plecat deja avionul de la Cluj, spre Bucureşti. O s-o vedeţi pe doamna Cornea la televizor în cursul acestei seri.

Mulţimea: [urale, aplauze].

Vorbitor de pe balcon: Atenţiune, păstraţi liniştea. Ce se întîmplă? Vă atrag atenţia că în partea opusă există o maşină a miliţiei. Nu-i bruscaţi, nu aveţi treabă cu maşina miliţiei! Nu aveţi treabă! Lăsaţi-o să circule liniştită. Nu aveţi treabă cu maşina miliţiei. Lăsa-ţi o, să treacă, nu o bruscaţi!

O persoană din mulţime: Domnişoara, nu mai filma, te rog.

34. A Korunk és a szeku (4.) Mihai Viteazul, Kinizsi Pál és a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa (3.)

2011. január 9.

Amelyben megjelenik egy újabb történelmi hős, és a nagyváradi szeku is színrelép

Hogy édesapám korunkos pályája annyira göröngyösen indult, annak első látszatra Mihai Viteazul volt az oka, pontosabban az, hogy „Kovács” fedőnevű kollegája és utastársa sietett Balogh Edgár főszerkesztőhelyettesnek a tudomására hozni, hogy ez a Könczei autózás közben kultikus történelmi hősök által elkövetett atrocitásokról mesél, ezért veszélyesnek számít. Ha még több dokumentumot elolvasunk azonban, a történet tovább bonyolódik. Mihai Viteazul mellett egyszercsak felbukkan még egy történelmi hős „Kinizsi Pál” fedőnevű nagyváradi ügynök személyében, aki jelentésében a nagyváradi kiszállás egyéb részleteit tárja fel Maklari Iuliu alezredesnek.

„Kinizsi Pál” történelmi jelentősége a mi esetünkben elhomályosítja a Mihai Viteazul-ét, mivel egy mélyebb értelmezés szerint ezutóbbinak a korunkos történetben csak annyi szerep jutott, hogy elfedjék vele azt a témát, amitől a szeku valóban tartott. Édesapám a lehallgatási jegyzőkönyv szerint maga is értetenkedett azért, hogy Balogh Edgár mekkora jelentőséget tulajdonít annak, hogy ő Mihai Viteazul-t sinfolta.

„Én csak utalásokat tettem. Miközben Nagyvárad fele mentünk […] Végül az az ügy nem is vált a beszélgetés tárgyává. Csak futtában említődött meg. Egy kényesebb beszédtéma merült fel a KISANTANTRÓL.” (Részlet a „BARTHA” O[peratív] T[echnikai] állomás anyagából. 1968. 09. 26. A teljes szöveget lásd a 33-as bejegyzésben.)

Romániában a két millió magyarnak nincs egyetlen egy olyan saját nemzeti szervezete sem, amelyik a magyar lakosság érdekeit képviselné…

Hogy miért is ítélte veszélyesnek a szeku a nagyváradi kiszállást? Édesapám egy szerkesztői találkozó megszervezését kapta feladatául: „azért jött Nagyváradra, hogy egy találkozót szervezzen a kolozsvári Korunk szerkesztősége és ennek nagyváradi magyar nyelvű olvasói között.” „Kinizsi Pál” jelentéséből az derül ki, hogy a beszélgetések egy akkoriban igazán forró kérdés körül forogtak, pontosabban egy olyan szervezet létrehozásának a szükségessége körül, amelyik a romániai magyar lakosság érdekeit lett volna hivatott képviselni. 1968 szeptember 26-át írtak aznap, alig több, mint egy hónappal arra rá, hogy Ceaușescu nyilvánosan elítélte Csehszlovákia lerohanását. Érthető, hogy sokak számára úgy értelmeződött: itt a történelmi pillanat egy valódi érdekvédelmi szervezetet létrehozására.

KONCZEI később elmondta, hogy Kolozsváron a magyar értelmiségiek, különösen azok, akik ezek élén állnak, mint ___________ és mások, a párt és államvezetés tudomására hozták, hogy a romániai magyar lakosságnak vannak meg nem oldott problémái és bizonyos óhajai. Különösképpen merült fel az a probléma, hogy Romániában a két millió magyarnak nincs egyetlen egy olyan saját nemzeti szervezete, vagy szerve sem, amelyik a magyar lakosság érdekeit képviselné. Amikor erre a kérdésre került a sor, KONCZEI elmondta, hogy úgy tudja, __________-nak/nek van egy személyes memóriuma, amely a romániai magyar nemzetiség problémáit és óhajait tárgyalja és fejti ki.
________ erre elmondta, hogy valóban szükség volna egy olyan szervezetre, amelyik a romániai magyar lakosság érdekeit képviseli.
(Részlet “Kinizsi Pál” 1968 október 16-i jelentéséből, 439. old. A teljes szöveget lásd lennebb.)

Hihető volt-e, hogy tényleg fel lehet építeni egy képviseleti szervezetet, ezúttal nem mondvacsináltan, felső utasításokra, hanem „alulról”? Voltak-e akik komolyan gondolták, hogy ez egy lehetséges és megvalósítható projekt? Úgy tűnik, ha nem más, de legalább a szeku elhitte és komolyan gondolta. Meg is tett minden tőle telhetőt, hogy véghezvitelét megakadályozza, és az ezirányú kísérleteket csírájában megfojtsa. Miután édesapám beszélgetőtársaival „összehajolt” majd elbúcsúzott tőlük, hogy egy további ismerősét is meglátogassa, a „Kinizsi Pál” társaságában maradt házigazda bevallotta: őt még augusztus folyamán behívatták a nagyváradi szekura, hogy figyelmeztessék arra, „hogy abban az esetben, ha valaki megkeresné, tartózkodjon bármiféle tettek elkövetésétől.____________ ebből azt a következtetést vonta le, hogy az, hogy behívták a szekuritátéra, annak a kolozsvári értelmiségiektől származó ötletnek köszönhető, hogy létre kell hozni egy magyar nemzeti szervezetet, amit a szekuritáté meg akart hiúsítani.”
(Részlet “Kinizsi Pál” 1968 október 16-i jelentéséből, 440. old. A teljes szöveget lásd lennebb.)

Édesapámat a nagyváradi szeku amolyan követnek képzelhette, akinek a tulajdonképpeni megbízatása nem is a Korunk-találkozó megszervezése volt, hanem annak a kolozsvári értelmiségi kezdeményezésének a népszerűsítése, ami egy új szervezet megalapítását célozta. Erre utalnak azok a körültekintő intézkedések, amelyeket Maklari Iuliu alezredes, Mihuța Nicolae százados és Bîrsan Pascu őrnagy hoztak a „Kinizs Pál” jelentésének végére biggyesztett feljegyzéseik, valamint a kolozsvári szekuhoz intézett levél szerint, amely kíséretében „Kinizsi Pál” jelentését oda is átküldték:

1. Minden olyan személyt be kellett azonosítani, akiket édesapám a kiszállás során meglátogatott.

„Ki volt adva, hogy állapítsák meg, kiknél volt KONCZEI, mint amilyen például _______, és azt, hogy beszélt-e nekik a magyar lakosság számára létrehozandó szervezetről, de úgy, hogy csak arra kérdezzenek rá, hogy beszélt-e nekik KONCZEI ________ jelenlegi tevékenységéről, anélkül, hogy népszerűstenék a KONCZEI és ________ által felhozott gondolatokat.
________ -t dolgozzák fel informatív szempontból, hogy megismerjék az álláspontját. Be kell azonosítani a többi személyt is, akiket KONCZEI ebből az alkalomból meglátogatott.

2. A „legveszélyesebbnek” ítélt személyt állandó megfigyelés alá kellett helyezni.

______-t állandó megfigyelés alatt kell tartani.

3. „Kinizsi” jelentését ezenkívül el kell juttatni a Kolozs Megyei Szekuritáté Felügyelőségére is, valamint az Állambiztonsági Tanácshoz (Consiliul Securității Statului: Direcția I.-a) Bukarestbe, ami az újonnan létrehozott struktúra szerint a szekuritáté legfelsőbb vezető szerve volt, élén miniszteri rangú főnökkel.

Két humbug: Mihai Viteazul és a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa

Amikor Balogh Edgár 1968 szeptember 26-án szőnyegre hívta a Nagyváradról hazatérő édesapámat, még azért fedte, mert állítólag meggondolatlanul beszélt Mihai Viteazul-ról. Ezt üzenhették neki „Kovács” szájával, úgy, hogy a történelmi hős személyében jó érzékkel tematizáltak egy áltabut egy valódi tabu helyett, ami a magyar kisebbségi szervezet megalakításának az ötletét jelentette. Ezzel a húzással (majd, mint később látni fogjuk, egyéb módszerekkel is) éppen attól az embertől igyekeztek eltávolítani édesapámat, akiről a szeku azt feltételezte, hogy az fel akarja használni „nacionalista” eszméinek terjesztésére, sőt, ki tudja, még azt is, hogy egy hiteles kisebbségi érdekvédelmi szervezet létrehozásán munkálkodik, és ennek érdekében küldözgeti édesapámat „vidékre”.

Feladatok: [“Aczél”] miért kerülgeti az ő [Könczei] pozícióját a szerkesztőségen belül? Megtudni, hogy [Balogh Edgárnak] milyen hatása van rá, és hogy be akarja-e vonni nacionalista akciókba. [...] Felhasználni Kovacs informátort.
(Oprea százados feljegyzése „Aczél” 1968. október 29-i jelentésén. 442. old. A teljes szöveget lásd a 33-as blogbejegyzésben.)

Hogy volt-e ennek a feltételezésnek valamilyen valós tartalma, vagy a szeku túlértékelte Balogh Edgár és más erdélyi értelmiségiek társadalomépítési szándékát és képességét, azt nem tudom. Egy 1968 őszén végbement fordulat mindenesetre hosszabb távon más irányba terelte a történéseket: 1968. október 24-25-én a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága fogta magát és létrehozta a Románia Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsát, valamint Románia Szocialista Köztársaság Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsát. Balogh Edgár, aki részt vett és felszólalt a Tanács november 15-i alakuló ülésén, a 22-i szőnyegre híváskor a Korunknál már arra inti édesapámat, hogy ha igazságtalanságokat észlel, azokat ne a barátaival és a Korunk olvasóival vitassa meg, hanem jelentse a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.

Közbelép [Balogh Edgár], aki arra mutat rá, hogy CÖNCEI kell, hogy tudja, hogy az igazságtalanságok észrevételezésének létezik egy hivatalos módja, éspedig az, hogy azokat a pártnak kell jelenteni. Ő kell, hogy tudja, hogy az agitációnak nincs semmi haszna és az ilyesmi pontosan a „Korunk” kárára válna. CÖNCEI-nek nem szabad beleártania magát olyan problémákba, amelyek nem tartoznak rá és a tevékenységi területéhez.
Hogyha valamilyen mondanivalója van az igazságtalanságokkal kapcsolatban, menjen a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsához és jelentse az általa észrevett problémáit, anélkül, hogy azelőtt azt a barátokkal és az olvasókkal megvitatná.
(Részlet a „BARTHA” O[peratív] T[echnikai] állomás anyagából. 1968. 11. 26. A teljes szöveget lásd a 32-es bejegyzésben.)

A hierarchikus rend újból győzedelmeskedett. Balogh Edgár – akit a jó isten tudja, hogy miért jelöltek be a Tanács tagjai közé, miközben „nacionalistának” tartottak, hacsak épp azért nem, mert egy párhuzamos szervezet potenciális kezdeményezői közé sorolták, és így akarták kifogni a szelet a vitorlájából -, miután a körön belül tudta magát, beállt a játszmába.

Az, akiről pedig fel se merült, hogy egy ilyen szervezetbe bekerülhessen, csak a fogát szívhatta. Aczél hangulatjelentése szerint édesapám október 29-én azért háborgott, mert Takács Lajos, akit a párt megbízott, hogy megszervezze a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát, „a megbeszélések alatt nem tett említést a romániai magyar kultúra felemelésének azokról a tágkörű lehetőségeiről, amelyeket ez a tervezet lehetővé tesz, hanem, mint egy ócska gramafonlemez, a középpontba a kötelező román nyelvoktatást helyezi. Ezáltal teljesen elveszíti a maradék tekintélyét is a romániai magyarok és az európaiak előtt…” (Részlet „Aczél” jelentésének kivonatából. 1968. október 29., 437. old. Lásd lennebb.)

Ebben a környezetben egyetlen egy valaki lehetett megelégedve a helyzetével, és az „Kinizsi Pál” volt. „Mégcsak azt se kérik tőlem, hogy én legyek a Paul Chinezu” – gondolhatta magában.

(Egy-két link a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsáról:

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon http://mek.niif.hu/03600/03628/html/m.htm

Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája http://vincze.adatbank.transindex.ro/

Egy-két tipp további vonatkozó olvasmányokról:

Novák Csaba Zoltán: Aranykorszak? A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája I. (1965-1974). – Csíkszereda: MTA Kisebbségkutató Intézet, Pro-Print Kvk, 2011

Olti Ágoston, Gidó Attila (szerk.): Minoritatea maghiara in perioada comunista. – Cluj-Napoca: Editura Institutului pentru Studierea Problemelor Minoritatilor nationale – Kriterion, 2009

Egyéb:
A fénymásolt dokumentumokban kihúzott nevek a CNSAS irattárában elhelyezett eredeti dossziékban megjelennek. A könyvtározások alkalmával ezeket ki tudom írogatni, és a lehetőségeim szerint a jövőben fel fogom tüntetni.)

MELLÉKLETEK:

A nagyváradi szeku átirata a kolozsvári szekunak magyar nyersfordításban:

438
ÁLLAMBIZTONSÁGI TANÁCS SZIGORÚAN TITKOS
BIHAR MEGYE S.C. [?] 145. sz.
ÁLLAMBIZTONSÁGI FELÜGYELŐSÉGE 1. sz. példány
I. Sz. /II/ 10.016, 1968. XI. 22.

BEÉRKEZETT
200615 sz.
Év 1968 hónap XI nap 25
5 hivatal
KOLOZS MEGYE
ÁLLAMBIZTONSÁGI FELÜGYELŐSÉGÉNEK
FIGYELMÉBE

Mellékelten küldjük KONCZEI ADAM _______ és más kolozsváriakat érintő ügynöki jelentést, az önök által megfelelőnek tartott lépések megtételének érdekében. Ugyanakkor tudomásukra hozzuk, hogy egy példányt eljuttattunk az Állambiztonsági Tanács I. Igazgatóságához (C.S.S: Direcția I.-a) București számára.

3 Ügyosztály HELYETTES FŐFELÜGYELŐ
BIRSAN PASCU AZ ÜGYOSZTÁLY VEZETŐHELYETTESE
0[?] őrnagy MIHUTA NICOLAE,
Oprea hadnagy százados
Koncept: Bogdan I. őrnagy
Gépelte: Bara A. 2. pl.

A nagyváradi szeku átirata a kolozsvári szekunak románul:

438
CONSILIUL SECURITĂȚII STATULUI STRICT SECRET
INSPECTORATUL DE SECURITATE AL S.C. Nr. 145.
JUDEȚULUI BIHOR. Exemplar Nr. 1.
Nr. I./II/ 10.016 din 22.XI.1968.

INTRARE
Nr. 200615
Ziua 25 luna XI anul 1968

Serviciul 5
C A T R E:
INSPECTORATUL DE SECURITATE AL
- JUDETULUI CLUJ –

Alăturat vă trimitem copia unei note informative privind pe KONCZEI ADAM _________ și alții din Cluj, pentru a intreprinde măsurile ce le considerați necesare. Totodată vă comunicăm că un exemplar a fost înaintat la C[onsiliul] S[ecurității] S[tatului]: Direcția I.-a București.

B3 INSPECTOR ȘEF ADJUNCT
Maior LOCȚIITOR ȘEF SERVICIU
0[?] BIRSAN PASCU Căpitan
Lt. Oprea MIHUTA NICOLAE,
Concept: Mr. Bogdan I.
Dactilo: Bara A. Ex. 2.

A nagyváradi szeku átirata a kolozsvári szekunak eredetiben:

„Kinizsi Pál” jelentése magyar nyersfordításban:

Kézhez vette: Maklari Iuliu alezredes
Forrás: ”Kinizsi Pal”
Keltezés: 1968.X.16.
Hely: „Erdő” Ház
439

JELENTÉS

Folyóév szeptember 26-án a forrás _____ lakásán találkozott nevezett KONCZEI ADAM-mal, aki 40 éves, mesterségére nézve tanár, jelenleg állástalan, kolozsvári lakos. Miután kölcsönösen köszöntötték egymást, a forrás helyet foglalt az asztalnál, ahol javában folyt egy beszélgetés _______ és KONCZEI ADAM között.
KONCZEI elmondta, hogy azért jött Nagyváradra, hogy egy találkozót szervezzen a kolozsvári „Korunk” szerkesztősége és ennek nagyváradi magyar nyelvű olvasói között. Ezért kereste meg _____-t is, akit arra kért, hogy népszerűsítse a „Korunk” folyóiratot nagyváradi ismerősei között. Ebben az értelemben felvette a kapcsolatot ________ tanárral és több nagyváradival, beleértve a „Fáklya” újsághoz tartozókat is. Ennek a találkozónak az időpontját plakátokon fogják meghirdetni.
- KONCZEI később elmondta, hogy Kolozsváron a magyar értelmiségiek, különösen azok, akik ezek élén állnak, mint ___________ és mások, a párt és államvezetés tudomására hozták, hogy a romániai magyar lakosságnak vannak meg nem oldott problémái és bizonyos óhajai. Különösképpen merült fel az a probléma, hogy Romániában a két millió magyarnak nincs egyetlen egy olyan saját nemzeti szervezete, vagy szerve sem, amelyik a magyar lakosság érdekeit képviselné. Amikor erre a kérdésre került a sor, KONCZEI elmondta, hogy úgy tudja, __________-nak/nek van egy személyes memóriuma, amely a romániai magyar nemzetiség problémáit és óhajait tárgyalja és fejti ki.
- ________ erre elmondta, hogy valóban szükség volna egy olyan szervezetre, amelyik a romániai magyar lakosság érdekeit képviseli. A forrás megemlíti azonban, hogy KONCZEI és _______ már korábban, hosszasabban tárgyaltak egymás között, mivel a forrás már úgy találta őket, hogy ezekről a problémákról beszéltek.
- KONCZEI végül elbúcsúzott, mondván, hogy meg kell még látogatnia egy nagyváradi ismerősét, anélkül, hogy megmondta volna, hogy ki az, akinél majd aludni is fog, miután másnap vissza fog térni Kolozsvárra.

Kinizsi Pal,
.//.

- 2 -

Miután KONCZEI elment, ___________ elmondta a forrásnak, hogy 1968 augusztusában behívták a nagyváradi szekuritátéra és ott figyelmeztették, hogy abban az esetben, ha valaki megkeresné, tartózkodjon bármiféle tettek elkövetésétől.____________ ebből azt a következtetést vonta le, hogy az, hogy behívták a szekuritátéra, annak a kolozsvári értelmiségiektől származó ötletnek köszönhető, hogy létre kell hozni egy magyar nemzeti szervezetet, amit a szekuritáté meg akart hiúsítani.

Kinizsi Pal,

MEGJEGYZÉS:
- KONCZEI ADAM tanárt magyar nacionalista magatartásáért zárták ki a tanügyből.
- __________ -ről adatgyűjtést folytattunk magyar nacionalista magatartása és tevékenysége miatt. A városi szervek figyelmeztetésben részesítették.

INTÉZKEDÉSEK:
- A jelentést be kell mutatni a vezetőségnek és az I. Igazgatóság elé kell terjeszteni.
- A jelentés másolata el lesz küldve a Kolozs Megyei Szekuritáté Felügyelőségére.

FELADATOK:
- Ki volt adva, hogy állapítsák meg, kiknél volt KONCZEI, mint amilyen például _______, és azt, hogy beszélt-e nekik a magyar lakosság számára létrehozandó szervezetről, de úgy, hogy csak arra kérdezzenek rá, hogy beszélt-e nekik KONCZEI ________ jelenlegi tevékenységéről, anélkül, hogy népszerűstenék a KONCZEI és ________ által felhozott gondolatokat.

Maklari Iuliu
alezredes,

AZ I. ÜGYOSZTÁLY VEZETŐHELYETTESÉNEK DÖNTÉSE

- ________ -t dolgozzák fel informatív szempontból, hogy megismerjék az álláspontját. Be kell azonosítani a többi személyt is, akiket KONCZEI ebből az alkalomból meglátogatott.

MIHUȚA NICOLAE,
százados

A HELYETTES FŐFELÜGYELŐ DÖNTÉSE:
Egyetértek a megtett lépésekkel és javaslatokkal. ______-t állandó megfigyelés alatt kell tartani.

BIRSAN PASCU,
őrnagy

„Kinizsi Pál” jelentése románul:

Primit: Lt. Col. Maklari Iuliu
Sursa: ”Kinizsi Pal”
Dara: 16.X.1968
Locul: Casa ”Padurea” 439

NOTA INFORMATIVA

La data de 26 septembrie a.c. sursa l-a întîlnit la locuința _______ în ______, pe numitul KONCZEI ADAM, de 40 ani, de profesie profesor, în prezent fără post, cu domiciliul în Cluj. După ce s-au salutat reciproc, sursa a luat loc la masă, unde era în toi o conversație între _________ și KONCZEI ADAM.
KONCZEI, a relatat că a venit la Oradea pentru a organiza o întîlnire între membrii redacției ”Korunk” din Cluj și cititorii acestei reviste în limba maghiară din Oradea. Pentru acest scop l-a căutat și pe _______, pe care l-a rugat să popularizeze revista ”Korunk” între cunoștințele lui _____, din Oradea. În acest sens a luat legătura cu profesorul _____________ și cu alții din Oradea, inclusiv cei de la ziarul ”Faklya”. Data acestei întîlniri va fi anunțată prin afișe în oraș.
- KONCZEI, a relatat apoi în continuare că la Cluj intelectualii maghiari, în mod deosebit cei care se află în fruntea acestora ca _________________, și alții, au adus la cunoștința conducerii de partid și de stat că populația maghiară din România, are unele probleme nerezolvate și unele doleanțe. Astfel în mod deosebit s-a ridicat problema că cele două milioane de maghiari din România, nu are nici o organizație sau organ național propriu care să le reprezinte interesele populației maghiare. Ridicîndu-se această problemă, KONCZEI, a relatat că așa știe că __________ are un memoriu personal în care sînt tratate și dezvoltate problemele și doleanțele naționalitații maghiare din România.
________ la aceasta a relatat, că într-adevăr ar fi nevoie de o asemenea organizație care să reprezinte interesele populației maghiare din România. Sursa menționează însă că KONCZEI și cu _______ au discutat între ei mai înainte, mai îndelungat, deoarece sursa i-a găsit pe ei discutînd aceste probleme.
KONCZEI, apoi și-a luat rămas bun, spunînd că va trebui să facă încă o vizită la un cunoscut de al său din Oradea, fără să precizeze cine este acesta, la care va dormi, urmînd apoi ca a doua zi să se înapoieze la Cluj.
Kinizsi Pal,
.//.

- 2 -

După plecarea lui KONCZEI, ________________ a relatat sursei că în cursul lunei august 1968, a fost chemat la securitatea din Oradea și a fost prevenit să se abțină de la orice activitate – în caz că îl va căuta cineva. _______ trage concluzia că, chemarea lui la securitate, s-a datorat ideilor intelectualilor din Cluj privind crearea unei organizații naționale maghiare și securitatea a vrut să zădărnicească acest lucru.
Kinizsi Pal,

N O T A :
- KONCZEI ADAM, profesor, a fost scos din învățămînt pentru atitudinea naționalistă maghiară.
- __________ a fost urmărit în acțiune informativă pentru atitudine și activitate naționalist maghiară. A fost avertizat de către organele municipale.

M Ă S U R I :
- Nota va fi prezentată conducerii și înaintată la Direcția I.-a
- Copia notei va fi trimisă Insp. de Securitate al Județului Cluj.

S A R C I N I :
- S-a dat să stabilească persoanele la care a fost KONCZEI, cum este de exemplu _______ și dacă a abordat față de acesta problema creerii organizației pentru populația maghiarăm în care sens să înrebe doar pe aceștia dacă i-a vorbit lor KONCZEI despre activitățile lui __________ – din prezent, fără să popularizeze ideile abordate de KONCZEI și ________

Lt. Colonel
Maklari Iuliu,

REZOLUȚIA LOCȚIITOR ȘEF SERVICIU I.
- _________________ să fie lucrat informativ, spre a cunoaște pozițua lui. Să fie identificate prin informatori și celelalte persoane, pe care KONCZEI le-a vizitat cu această ocazie.

Căpitan,
MIHUȚA NICOLAE,

REZOLUȚIA INSPECTOR ȘEF ADJUNCT:
De acord cu măsurile și propunerile făcute. _____, trebuie avut în atenție permanent.

Maior,
BIRSAN PASCU,

„Kinizsi Pál” jelentése eredetiben:


„Aczél” jelentésének a kivonata magyar nyersfordításban:

437
Jelentés –kivonat

Aczel inf. 1968. okt. 29-i jelentéséből
A magyar és német nemzetiségű Dolgozók Tanácsának tervezetével kapcsolatban a következő beszélgetéseket közöljük:
…….
Könczei Adam kijelentette, hogy jellemző az a tény, hogy [TAKÁCS Lajos] a megbeszélések alatt nem tett említést a romániai magyar kultúra felemelésének azokról a tágkörű lehetőségeiről, amelyeket ez a tervezet lehetővé tesz, hanem, mint egy ócska gramafonlemez, a középpontba a kötelező román nyelvoktatást helyezi. Ezáltal teljesen elveszíti a maradék tekintélyét is a romániai magyarok és az európaiak előtt…”

A forrás aláírása: Aczel
A hitelesítésért:
Oprea százados

„Aczél” jelentésének a kivonata románul:

37
Notă – extras

Din n[ota] I[nfomativă] furnizată de inf[ormatorul] Aczel, la 29 oct. 1968.

În legătură cu proiectul de organizare al Consiilor Oamenilor muncii de naționalitate maghiară și germană, redăm următoarele discuții:
…….
Könczei Adam a afirmat că e caracteristic faptul că [TAKÁCS LAJOS] în cursul discuțiilor nu a vorbit nimic despre perspectivele largi deschise de acest proiect pentru ridicarea culturii maghiare din România, ci pe baza unei plăci de gramafon învechite pune în miezul problemelor obligația învățămîntului în limba română. Astfel, el pierde pe deplin autoritatea ce i-a mai rămas atît în fața maghiarilor din România, cît și a celor din Europa…”

S.S. Aczel
Pentru conformitate
Cpt. Oprea

„Aczél” jelentésének a kivonata eredetiben: