Az eheti bejegyzésünkkel kivártuk a Halottak Napját. Ennek szerintünk az emlékezés és a kegyelet napjának kellene lennie, nem egy olyan napnak, amikor lufiárusok nyuszislufit árulnak a temető bejáratánál. Vagy ha ez így normális, készítettünk egy zacskótervezetet is, hogy legyen mibe tenni a lufit:
Gondolkodtál már azon, hogy egy pénzösszeget hányféleképpen lehet elkölteni? Kiszámoltad már, hogy havonta mennyi pénzt költesz értéktelen baromságokra? Lehet töprengeni. A Szuperbari Társaság egy interaktív játékra hív.
Vegyünk egy árat: 44,5 új lej, azaz 445 ezer régi lej. Ennyibe kerül a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban Joseph Hellertől “A 22-es csapdája”. Itt:
Ugyanannyi pénzbe kerül kicsivel odébb a delfines-hölgyes porcelánbaba éjjelilámpa, a csontváz-kéz által tartott zenélő véres kard és a tányéróra.
A könyv és a tárgyak ára ugyanaz, a funkció különbözik. Te melyiket választanád?
Na jó, nem kertelünk többet, kimondjuk: ne szórd a pénzed mindenféle giccsre, vegyé’ könyvet!
Hogy megkönnyítsük a döntésed, kicsit segítünk. A Társaság néhány tagja anti-tolvajnak szegődött kedd délután – csak mi nem kiloptunk valamit egy helyi, kolozsvári könyvesboltból (Gaudeamus/ az Agapéval szemben) , hanem becsempésztünk. Pontosabban elrejtettünk 3 darab régi 100 ezer lejest az üzletben megtalálható könyvek közül három magyar nyelvű könyvben. Az egyik százas a Világirodalom szekcióban található “A 22-es csapdája” Heller könyvben van. Mondjuk előlegként a könyvhöz. A másik két bankó “tartózkodási” helyét nem áruljuk el, de ott vannak megbújva valamelyik polcon.
Szóval vegyétek úgy, hogy amennyiben nem színesen világító szökőkutat szeretnétek, hanem egy könyvet, a Szuperbari Társaság is belepótol.
A giccsüzletek árui közé nem rejtettünk el pénzt, kár próbálkozni. Jó kincskeresést!
A Szuperbari Társaság ezen a héten egy környezetvédelmi akcióval jelentkezik.
Unod már, hogy Pepsi arcai mindig olyan világsztárok, mint Beyonce, a Black Eyed Peas vagy Shakira – miközben az igazi, Svédországban élő, erdélyi sztárok, mint például Tamás Gábor mellőzve vannak az üdítő-ital kampányaiban. Elhatároztuk, hogy ez nem mehet így tovább. Épp ezért, dizájn-laboratóriumunkban elkészítettünk egy arculattervet arra, hogy milyen lenne, ha Erdélyben Tamás “Dónáth úton nyílnak már az orgonák” Gábor promózná a kólát.
Nem kell csak egy számítógép, nyomtató, olló, és egy ügyes kéz – ezúttal a Szuperbari Társaság egyik manikűr-nélküli férfikeze. Munkamegosztás. Így néz ki a frissen elkészített üveg. Olyan jó, hogy szinte dalra fakad, már-már várjuk, hogy elénekeljen valami örökzöldet a Hargitáról. Azaz inkább mégse.
Ez azonban még nem minden. Elhatározzuk, hogy megnézzük, hogy hogyan mutatna a Tamás Gáboros egyedi kólánk egy teljesen hagyományos erdélyi üzlet kirakatában, ezért készítünk pár hamis Pepsi-terjesztő kitűzőt. A Társaság egyik férfitagjának azt a nevet választjuk, hogy Ciobanu Alexandru, magyarul Juhász Alex. Hogy olyan Szuperbaris legyen. A besettenkedés helyett a meggyőző és határozott fellépést választottuk. Hölgy is van a csapatban, nála a Pepsi. Elindulunk a kiszemelt üzlet fele.
Belépve a boltba, elmondjuk, hogy a Pepsitől vagyunk és ellenőrizni jöttünk a készletet. Egyetlen eladó sem kérdez semmit, kicsit meg vannak ijedve, hogy nehogy valami rendellenességet találjunk. Senki sem vizsgálja meg tüzetesebben a kitűzőnket.
Elmondjuk az eladóknak, hogy teszteljük a legújabb Pepsi terméket, megmutatjuk nekik. „Ja, új címkéket fogunk bevezetni?” – kérdik. Igen – mondjuk. Közöljük, hogy kitesszük a többi közé. Közöljük, nem kérjük, úgyhogy semmi akadályba nem ütközünk.
Fotózunk nagy komolyan. Nehéz visszatartani a röhögést. Mikor már nem bírjuk, elhagyjuk az üzletet.
Otthon az egyik kollaboránsunknál. Kitöltjük a Pepsit. Elég rossz íze van.
Megszabadultunk az üveg tartalmától, és el is érkeztünk a tulajdonképpeni környezetvédelmi mondanivalónkhoz. Ha az üres műanyag üveget egyszerűen a szemétbe dobjuk rengeteg helyet foglal. Próbáljuk meg minél kisebbre összehajtani, így a lehető legkisebb helyet foglalja el. Ez gyakorlati szempontból is jó, mert kevesebbszer kell levigyük a szemetet, de környezetvédelmi szempontból is, mert kevesebb benzin, gázolaj fogy a szemétdombra való szállításkor, kevesebb levegő szennyeződik.
És nézzük a „fun” részét, akár lábbal is összenyomhatjuk, külön élvezet a Pepsi arcain táncikálni. Kár, hogy Tamás Gábor még nem az, csak a mi akciónkban.
Íme ilyen kevés helyet foglal a műanyagüveg préselés után. Ha nem nyomjuk össze – azt a mennyiséget, amit összenyomva egyszer visz el a szemétdombra a kukáskocsi, csak négy alkalommal tudja elvinni. Megér a környezetünk ennyi lábmunkát, nem?
Jövő héten újabb akcióval jelentkezünk. Legyetek résen, sohasem lehet tudni hol bukkanunk fel legközelebb.
A Szuperbari Társaság egy szocio-akcióval indít.
Éjjel 5.00 óra, egy kolozsvári lakásban ül a csapat, elkészül a számítógépen a hack dizájnja, print, jöhet az olló.
Kivágjuk a hajléktalanokat ábrázoló matricákat, igen, tényleg, a betűtípus olyan, mintha egy esküvői meghívóról loptuk volna le, de megfelel a célnak.
5.45 óra. Kiérünk a kolozsvári nagyparkba, töksötét, kikerüljük az éjjeliőr bódéját, akció indul.
Az előzmény: Pár napja észrevettük, hogy a parkban áll 10 tábla, mindegyiken a következő kérdéssel: “Kik esznek a parkjainkban?” Az ábrák szerint a cinege, a kakukk és egyéb madárfajták.
Csakhogy mi észrevettünk más lakókat is, akik itt fogyasztják el napi betevőjüket. Nem tudjuk a latin nevüket, de magyarul hajléktalanoknak nevezik őket. Ők szintén mindennapi szereplői a parki faunának – így szocio-bari akciónk a korrekt tájékoztatás érdekében született.
Akció közben élvezzük kicsit a park szépségeit, még mindig sötét van, még mindig alszik a parkőrség.
A Szuperbari Társaság egyik tagja az alábbi fotón kétkezi munkával helyezi el a táblán a levonósokat. Ez a fotó egyben bűnjel és egyben bizonyíték egy nagyon szép manikürre.
Alternatív kérdés: Ki rak fészket a parkjainkban? Sajnos egy olyan világban élünk, hogy nem csak a madarak.
Ő volt az egyetlen tanúja az éjszakai akciónknak. Reméljük.
15.00 óra. Nappal visszatértünk a tett helyszínére, hatástanulmány gyanánt.
Vannak akik macis zacskókkal elsietnek a súlyos társadalmi és szociális mondanivalóval terhelt táblánk mellett:
Szerencsére vannak, akik nem. A legérdekesebb helyzet, amikor a szülő gyerekeivel áll meg egy ilyen tábla előtt, elkezdi magyarázni neki, hogy ez a veréb és ez a pinty, mire a gyerek megkérdi: és ki a bácsi?
Tudjuk, hogy ezzel az akcióval nem váltottuk meg a világ szociális problémáit. Mindezek ellenére a hajléktalanság reális probléma, a matricák kiragasztása alatt az egyike azoknak, akikkel találkoztunk – egy hajléktalan volt. Ő a parkban lakik, akárcsak a madarak. Mi kiragasztottuk a matricákat, és hazamentünk. Ő maradt.
A táblákat meg lehet tekinteni a parkban. Ameddig a készlet és a közterület-fenntartó vállalat ébersége tart.
„A média a demokrácia házőrző kutyája” – ezt a gondolatot vette alapul az a kreatív elmékből álló erdélyi csapat, amely ezt az oldalt működteti.
Tudatában vagyunk annak, hogy a Szuperbari Társaság nem feltétlenül egy tekintélyelvű név, nem tiszteletet parancsoló, nem szakmai. De ez nem is baj, nem kell annak lennie.
Koncepcionális fejlődéstörténet
Az „ember embernek farkasa” világot már ismerjük, elmúlt. De közben lett egy „nyájunk”, demokratikus társadalomként talán érthetőbben hangzik. Ez van. Van ahol gördülékenyen működik, van ahol kevésbé, de még, ha farkasra nincs is szükség – egy fekete bárány azért itt is jól jön. Nevezzük Szuperbarinak.
Miért lettünk?
Csapatunk azért alakult, mert nem árt, ha valaki hideg fejjel monitorizálja az erdélyi politikai, kulturális, illetve közéleti történéseket. Miért? Mert egyre többször érezzük azt, hogy minket, az erdélyi magyarságot (továbbiakban: nyáj) hülyének néznek.
Egy szó, mint száz: figyelünk.
Ha hülye vagy, esetleg minket nézel hülyének – legyél bármilyen funkciójú közéleti szereplő, mi ott leszünk. Lereagáljuk. Megmutatjuk.
Hogy nagyon állatian fejezzük ki önmagunkat: farkasok farkasai leszünk.
Hogyan segíthetsz?
A Szuperbari Társaság minden segítséget szívesen fogad: legyen az egy tuti tipp, az oldalunk egy blogba való belinkelése vagy a nyilvánosság megteremtése a klasszikus médiaorgánumok részéről. Hetente egy bejegyzéssel jelentkezünk, de ez a megjelenési gyakoriság a csapatunk szélesítésével növekedhet.
Te is jöhetsz!
Szuperbari nem rebellis tagja a “nyájnak”, csak néha rávilágít egy-két dologra, hogy ne kényelmesedjünk el túlságosan. Csapatunkhoz bárki csatlakozhat. Ez nem egy zártkörű klub, ez egy mozgalom. Hogy részese légy, mindössze kreatívnak kell lenned: elég egy jó ötlet, egy rajz, egy általad „elkövetett” üzenettel rendelkező grafitit ábrázoló fotó vagy médiahack.
Mindössze annyit kell tenned, hogy írsz egy e-mailt a szuperbariKUKACgmailPONTcom címre, és megosztod velünk és általunk a nagynyilvánossággal is a munkád. Ezt megteheted névvel vagy névtelenül is.
Ezzel hivatalosan is elindul a: Szuperbari – A demokrácia házőrző báránya.
Az út nem egyirányú, és lázadás ide vagy oda, a bárányok nem hallgatnak. Szuperbari semmiképp.
szuperbari.wordpress.com 
Legutóbbi hozzászólások