Irakban a vendégszoba rendszerint kétszer nagyobb, mint a házigazda nappalija vagy hálószobája… Ali Aziz, a CouchSurfing házigazdám a Bászra közelében található Qarmat Ali faluban szállásolt el, a szülői házban (Saját felvétel)
Az áprilisi utazás előtt
aggodalmaskodtam. Mi több, féltem picikét. Amikor egy magas rangú magyar diplomata a szemembe mondta: úgy érzi, az iraki úttal túlfeszítettem a húrt, megijedtem. A kíváncsiság, a kalandvágy viszont mindent felülírt.
Elvégre, gondoltam, semmi vesztenivalóm:
feleségem, gyermekem, pénzem (csak havi 2480 lej nettó), vagyonom, adósságom nincs, kutyát, macskát nem tartok, a virágokat nem kell megöntöznöm, mert nincsenek. Irány, tehát, Irak!
Gyermekek Bászrában. Az utazó csodájára jártak
Korábban terveztem odautazni,
ám mindent keresztülhúzott október 7-e: a gázai konfliktus kirobbanása óta a kurdisztáni Erbil városa mellett található hatalmas amerikai támaszpontot folyamatosan rakétázzák, ezért a repülőtér órákat, napokat bezár. Irakban ragadok, gondoltam, s halogattam a repülőjegy foglalását.
De februárban megtettem a lépést: lefoglaltam a repülőjegyeket.
Éppen SIM-kártyát vásárolok…
Alaposan felkészültem: már januárban belépést kértem az Iraqi Travellers Cafeelnevezésű Facebook-csoportba, mindent elolvastam, kérdéseket tettem fel, érdeklődtem a szokásokról, városokról, mobilitási lehetőségekről. Akkor sem adtam fel, amikor objektív okokból a Wizz Air érvénytelenítette a Bécs-Kuwait City repülőjegyemet. Három nap a pénz visszakérésével és az újrafoglalással telt el.
Naplemente Qarmat Ali falu határában…
Irak kegyes, kedves volt hozzám. Irán a kedvend országom, de mivel a 7 évvel ezelőtti élmények már elfakultak, lehet, Irak a síita ország szintjére emelkedik… 🙂 De csak lehet.
Saját szervezéssel, egyedül, hátizsákkal és a helyieknél megszállva: irány, Irak!
A Szabadságban megjelent kuvaiti, iraki és kurdisztáni élménybeszámolóim (sok-sok fotóval):
Külföldiek Bagdadban. A következő városi sétára április 6-án kerül sor (Fotó: Iraqi Travellers’ Cafe/Facebok)
Ez az első kérdés, amit mindenki feltesz nekem: miért Irak? Kérdéssel válaszolok: miért ne?
A következő interrogáció: jó-jó, de nem veszélyes? A feleletem: most nem. Tudod, hogy van: később, már késő. Sajnos mindig kirobban egy háború, kitör egy vulkán vagy árvíz, földrengés, esetleg cunami pusztít, becsapódik egy meteorit vagy egy üstökös, kitör egy világjárvány, esetleg megdrágul a kőolaj, terrortámadások történnek, merénylettől hangos a sajtó.
Paraméterek: saját szervezés, hátizsák, low-cost, CouchSurfing.
Utca Bagdadban (Fotó: Ivavi KrMn/Iraqi Travellers Cafe/Facebook)
Ahogy Moloko, az előadóművész énekli: The time is now. Később, túl késő lesz.
Természetesen Irak nem veszélymentes ország, ám minden jel szerint, jelenleg stabil. Iránnal ellentétben, ahol 1979 óta teokratikus diktatúra irányítja az államot, Irakban az intézmények gyengék, vagy nem léteznek. Igaz, bármikor, bármi, bárhol megtörténhet. De jelenleg kicsi ennek az esélye. Legalábbis az elemzők, geopolitikai szakemberek és azok szerint, akik most ott vannak, vagy nemrég ott jártak.
Moszul, néhány nappal ezelőtt (Fotó: Mohammed Talal Al-Meshhdany/Iraqi Travellers Cafe/Facebook)
Irakot 1980 óta folyamatosan fegyveres és vallási konfliktus emészti:
1980-1988 – Irak-Irán háború, milliós halott
1990 – Irak lerohanja Kuvaitot. A nemzetközi katonai szövetség 7 hónap után elűzi az iraki hadsereget az országból és retorziós intézkedéseket foganatosított Irakban. Az ENSZ határozata alapján Irakot 13 évig szankciókkal sújtották. Ez még jobban elszegényítette az országot.
A 2001-es terrortámadásokat követően 2003-ben az Egyesült Államok és partnerei lerohanják Irakot, és eltávolítják Szaddám Huszeint a hatalomból.
2003-2013 között az országot a nemzetközi (főleg amerikai) csapatok és többnyire az amerikaiak által hatalomra juttatott kormány elleni lázadások, felkelések és katonai összecsapások jellemzik. Összecsapások a vallási ellentétet szított a síita és a szunnita iszlám tagjai között.
2013-2017 – harc az Iszlám Állam, az al-Káida és más terrorszervezetek ellen.
Plusz a kurdok és más kisebbségek ellen, vegyi fegyvereket is bevetve Szaddám által elkövetett borzalmas atrocitások.
Azaz közel 40 év (!!!) folyamatos konfliktus. Az élet valójában most indul be Irakban… Most kell menni, amíg nem árasztják el a turisták. A pápalátogatás után bevezették a VOA-t (visa-upon-arrival), igaz, 80 dollárba kerül, de lehet menni!
Hatra (Fotó: Mohammed Talal Al-Meshhdany/Facebook)
Miért Irak?Mert vonzanak a más, a sajátos, a különleges, az egyedi, a nemigen látogatott helyek, nem kedvelem a megszokott, mindennapi turisztikai célpontokat. Az arab/muszlim országokban különös és megfogalmazhatatlan vendégszeretettel fogadtak, erre számítok Irakban is.
Alaposan felkészültem: január végén foglaltam le a repülőjegyeket, azóta tájékozódom, olvasok úti- és élménybeszámolókat, kapcsolatba kerülök azokkal, akik jelenleg ott vannak, vagy nemrég ott jártak. Regisztráltam magyar konzuli védelemre, ellenőrzött Couchsurfingházigazdákhoz megyek.
Köszönöm Simo Teklának a tömegfinanszírozás (crowdfunding) ötletet és a tanácsokat! Köszönöm a támogatóimnak, akiknek köszönhetően jó néhány költséget (kuvaiti és iraki vízum, egészségügyi és utazási biztosítás, egyebek)!!!
Tervezett útvonalam:
Oda és ott: Kolozsvár – Budapest (Dacia Logan, 2006, ajándék Botitól) – Abu Dhabi – Kuwait City (Wizz Air), majd Bászra, Nasszíria, Nedzsef, Karbala, Bagdad, Moszul, Erbil, esetleg Szulejmánijja.
Vissza: Erbil – Abu Dhabi (Wizz Air) – Budapest – Kolozsvár.
Eddigi költségek: Wizz Air repülőjegy: 160 euró (Bibi, köszönöm a 20 eurós vócsert!)
Iraki vízum: 80 dollár (crowdfunding)
Kuvaiti vízum: 8 euró (crowdfunding)
Biztosítás: 36 euró (crowdfuding)
Amennyiben támogatnád az utamat (házigazdák vacsoráztatása, tömegközlekedés, Careem olcsó taxi szükség esetén, étkezés olcsó helyeken, esetleg szállás, ha nincs CouchSurfing, belépők) akkor:
De jók ezek a Kertész Levi szervezte túrák! Igen, a biciklitúrák is, de a gyalogosan megtett hegyi kirándulások is jól sikerülnek.
Ezúttal az EKE – Kolozsvár 1891 keretében szervezett túrát a Radnai-havasokban lévő, 2113 méter magasan találhatóVörös-csúcsra (Vârful Roşu). S Levi és Bozsoki Csaba meglepetéssel is szolgált.
Szészi barátom szerintem rendkívül tehetséges lánya is ezt írta a meghívóban, mármint hogy első. S minden bizonnyal meglep még bennünket további tárlatokkal is…
Néhány hónappal ezelőtt a családi házban járva megtekinthettem a tizennyolc éves Panni néhány alkotását. Laikusként leírhatom, hogy tetszettek. Voltak közöttük saját festmények, újraalkotások és inspirációk. Ezért arra gondoltam a kiállítás címe akár ez is lehetne: Szélyes Panna: alkotások, újraalkotások, inspirációk.
Ha egy kicsit is érdekel a nem létező világ, vagy a gondolataim szülte dimenzió, látogass el.
– írja a meghívóban.
Ám a szerintem ígéretes művészi pálya elé néző Panni találóbb címet választott első festménykiállítása számára: Talált vászon. Elvontabb, művészibb.
Találkozzunk 2024. február 29-én 17 órakor az Apáczai dísztermében! Feljegyezted, ugye? 🙂
A sztánai vasútállomás régi, az átkelő és sorompó mellett található épületén lévő magasságjegy (Saját felvétel)
A Román Államvasutak (CFR Călători) vonatpótló autóbuszai csak Körösfőig szállítják azokat, akik Sztánára vagy a Kós Károly által az 1920-as években kialakított nyaralótelepre szeretnének eljutni.
Itt található a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (KTNHE) által működtetett lovarda, a Varjúvár, a Szentimrei-villa, amelyben a Pirán András gondnokságában lévő Riszeg-vendégház működik, a Csiga-domb és a Riszeg-tető, a Prian András vezette Élő Történelem Egyesület (Asociaţia Istoria Vie) által létrehozott középkori falu, (Vila Medievalis), de az évek során nagyon sokan vonattal mentek ki a híres sztánai farsangi bálba is. Főleg Magyarországról, sőt!
Ne feledjük Szarka Krisztián csodás lovait sem, amelyeken szintén lehet lovagolni.
*** A Sztána-nyaralótelepnek pályafelújítás okozta nehézségekről az ide kattintvaolvasható kisriportban olvashatsz.***
Amikor Üzbegisztánból és Tádzsikisztánból jövet a magyar diszkont légitársaság pilótája felhívta a figyelmünket arra, hogy éppen Bagdad fölött repülünk el, úgy döntöttem, meglátogatom az országot és a város.
Néhány nappal ezelőtt 40 euróért foglaltam le a Bécs – Kuvait repülőjegyet
Boldog voltam. Majd hazafelé az Erbil – Abu Dhabi és Abu Dhabi – Budapest járatot. Egy világutazó, Polesz Ábelhívta fel a figyelmemet, hogy a foglalási rendszerből eltűnt a Bécs-Kuvait, nem lehet már foglalni, tehát minden bizonnyal a járatot törölni fogják. Néhány nappal később a légitársaság küldött e-mailt.
S kezdődött a forgatag,
amely még mindig nem ért véget: kezdetben sem a webfelületen, sem az applikáción nem lehetett újrafoglalni. Mától az appon lehetett, de valami műszaki hiba folytán a keresés elakad.
a Wizz Air ingyenes újrafoglalási számát(+36 1 677 7505), előbb egy angolul, majd az ismételt híváskor (ellenőrizni akartam az előbbi infó helyességét) egy magyarul beszélő alkalmazottal beszéltem. Mindketten azt mondták, Kuvaitnak nincs alternatív reptere, ahová át lehetne foglalni a jegyet. Reméltem, Abu Dhabi az lesz.
Ennek következtében kértem a 120 százalékos visszautalást a Wizz kontómra. Sovány vigasz, ugyanis az Abu Dhabi – Budapest jelenleg kétszer 40 euróba kerül. S akinek nincs pénze, annak fáj… 🙂
De van a Bibi által adott 20 eurós vócser,
de akkor nem április 6-án, hanem 2-án kellene utaznom, ami full Ramadán. A szent muzulmán ünnep április 10-ig tart, ilyenkor szinte minden be van zárva.
Az utazók csoportjába olvastam, rengeteg járatot törölt a Wizz Air. A Szabadság is megírta, hogy 21 romániai járatot függesztenek fel… Ajaj.
A ütemezések, átfoglalások, újratervezések jegyzeteinek egy része… 🙂 A lényeg: akkor utazom, amikor a legolcsóbb, még akkor is, ha éjjel 8 órát kell tölteni a repülőtéren… 🙂
Január elejétől túrázok velük, kiváló benyomást tettek bennem: változatos nehézségű túrák, komoly és felkészült túravezetők, jól átgondolt útvonalak, vagány társaság.
Tegnap a Mócvidékre szervezett túrát Dan és Ionuț. A nap fénypontja a Kolozs és Fehér megye határnál 1600 méteren található panzió és autentikus móc vendéglő, amelyet a helyi fakitermelő egyesület működtet: mennyei volt mind a leves, mind pedig a palacsinta.
Szinte végig hult a hó, sokszor fúj a szél, a mócvidéki természetjárás és a kiváló társaság viszont ellensúlyozta a fizikai és az időjárással kapcsolatos nehézségeket.
A ZIZ előadóművészeti klaszter őrzője is a Hullámot nézi… (Saját felvételek)
Az egész onnan indult, hogy
Benkő Boróka bejutott a színire. Pontosabban onnan, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még profi társastáncos volt, a Szabadság szerkesztőségében felkértem csacsacsát és salsát táncolni. Aztán megtudtam az édesanyjától, aki egyben a kolléganőm és a szitakötőm is, hogy bejutott a színire. Megfogadtam magamban, hogy nyomon követem színis tevékenységét.
S így érkezünk el a Hullámig
Papp Annamária (Pami) ugyanolyan büszkén újságolta azt, hogy a lánya is játszani fog benne, mint a bejutást a színire . Vagy fordítva. Bár azt hiszem, mindkettőre egyenlően büszke volt. Főleg a gyermekeik egyetemi vagy szakmai előmenetelét nem szoktam a kollégáimmal megbeszélni, de Boróka a táncok miatt megmaradt az emlékezetemben.
Aztán jött a Hullám
Csakhogy ilyen-olyan gubancsorozat miatt Boróka végül nem játszott benne. Vagy amikor igen, én éppen nem tudtam elmenni a ZIZ-be.
Kezdődik az előadás…
Pedig még azzal is megfenyegettem, hogy beszélek a rendszeres hétfői kvízversenyre járó Hatházi Andrással, s az egyetemi oktató kötelező szemináriumi tevékenységnek írja fel a darabban való részvételt. 🙂
Végül „megszörföltem” a Hullámot
Azt nem tudom, vele milyen lett volna, de így is jó volt: tetszett a film színpadi adaptációja, a színrevitel módja és stílusa, a professzionális és diákszínészek alakítása, illetve az előbbiek rugalmassága arra, hogy részt vegyenek egy alternatív színházi társulat darabjában.
A történet természetesen lenyűgöző és elgondolkodtató. Én is felvettem a fehér inget, menj el, nézd meg az előadást, s lássuk, neked sikerül elkerülnöd Mostis Gergő árgus szemeit, aki engem például – csakis az előadás szellemében természetesen – feljelentett, hogy nem vettem fel…
Évek óta kapcsolatban vagyok a kolozsvári vendégmunkásokkal. Kezdetben a szíriai háborús menekültekkel, mostanság pedig az indiai, pakisztáni és bangladesi diákokkal és dolgozókkal.
Úgy hallottam, hogy a belvárosi Rosa gyorsétkezde tulajdonosa például anno azért alkalmazott a romániai menekülttáborokba a háború elől elmenekült szíriaiakat, mert a romániai dolgozók loptak, állandóan késtek, nem megfelelően dolgoztak, folyamatosan elégedetlenkedtek, indokolatlanul betegszabadságot kértek, lógtak stb.
Emlékeszem, Mahmoud, aki most Jászvásárban él,
egyszer fizikai agresszió áldozata volt, mert egy ittas fiatalember kifogásolta, nem tud rendesen románul. A videófelvételek alapján a tulajdonos és Mahmoud beperelte az elkövetőt.
Az utóbbi időben egyre több az ázsiai vendégmunkás Kolozsváron. Valamivel pótolni kell a külföldön dolgozókat. Hányan vállaltak munkát Nyugat-Európában? Két-három millióan?
A legjobban az szomorít el, hogy az ázsiai vendégmunkásokat kizsákmányoljuk. Ugyanúgy, mint sok esetben a nyugatiak a romániaiakat.
*** A fentiekről szóló cikkemet, amelyben Pálfi Szilárd, a kolozsvári HummarkHR-cég vezetője és egy bangladesi egyetemi hallgató és vendégmunkás szólal meg, ide kattintva olvashatod.
Jánki Gabriella, Győrfi Csaba és Osváth Gergely pásztázza a tájat, keresi a vízirogót… (Saját felvétel)
A változatos életforma jegyében is esett a választás
a szombati madárszámlálásra. S birdwatchingon amúgyis régen voltam. Ráadásul most is, akárcsak korábban a Román Madártani Intézet (Societatea Ornitologică Română) illetékeseivel, tudományos céllal, s profik társaságában.
A január 4-én megejtett gokart (karting) miatti bordarepedésem
(január 8-án állapították meg a kolozsvári sürgősségen) megakadályozott abban, hogy a Clubul Montan Apusenivagy az EKE Kolozsvár 1891 által szervezett túra valamelyikét válasszam. Levegővételkor még most is fáj, legalább egy hétvégét kímélnem kellett…
Kiváló élmény volt Szabó D. Zoltán (Zola), a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesületmindenesének közbenjárásával Osváth Gergely (Gergő) biológus, ornitológus és muzeológus társaságában nekivágni a kalandnak. A csoportok kialakulását követően csatlakozott hozzánk Jákó Gabriella és Győrfi Csaba is.
Az esemény lehetőséget adott a személyes hangvételű beszélgetésekre is, amikor éppen nem tudtunk a folyómeder mentén haladni: természetesen szó esett a háborúkról, a várható geopolitikai helyzetről és az idei SzuperVálasztásiÉvről is. Ja, igen, az erdélyi magyarság demográfiai problémájának az ügye is napirenden volt… 🙂
Kiváló társaság, szép idő, maradandó élmény! Köszönöm!
mivel kapcsolatban szándékozok kérdéseket feltenni. Azt hitte, a gyógyszerészeti múzeumról. Amikor elmondtam, hogy a lapidáriumról, kissé meglepődött, de nem hozakodott elő kifogásokkal: most nincs időm, inkább a gyógyszerészeti múzeumról beszéljünk, hiszen éppen ennek a megnyitóján vagyunk, pontos adatok nincsenek a birtokomban, összeszedjük az adatokat és megkeresi az illetékes kollégám, most éppen valakivel társalognom kell egy fontos ügyről, sietnem kell vissza az irodába, fontos dolgom van stb.
Készségesen válaszolt a kérdésekre.
A Emil Boc múlt októberi kirohanását viszont csak magánbeszélgetés keretében kommentálta.
A középkori és kora újkori kőtárnak az egyik napról a másikra történő bezárásával
és a Marcu Felix úr akkori, szerintem meghunyászkodó reakciójával kapcsolatban T. Szabó Csaba ismert és elismert történész azt írta tegnap a FB profilomra kitett Szabadság-cikk kommentárjában:
Kár, hogy a forró kását kerülte, de értem én őt is. A lényeg, pont, ahogy a magyar városnév táblával volt: megengedik, de egy kétszer akkora latin tábla kell alatta legyen a dáko-római múltról. Körülbelül ugyanez van itt is.
Világos: a múzeum vezetősége ködösített,
amikor tavaly október végén azt állította, hogy műszaki okok miatt kellett bezárnia az egy nappal korábban megnyitott középkori és korai újkor kőtárat, amely többek között a Báthory-címert ábrázoló építési táblát is tartalmazza. Egyértelmű, hogy Boc nyomására történt minden, bár az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum nem tartozik sem a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal, sem pedig a Kolozsvári Városi Tanács hatáskörébe.
Ha figyelmesen elolvassuk a cikket, kiderül a kulturális közintézmény menedzsere miért hajolt meg Boc előtt… 🙂
Útban Szebenjuharostól (Păltiniș) a Szebeni-havasokban található, közel 2000 méter magas Rozdeşti-csúcs felé (Saját felvételek)
A szűk vagy a szélesebb baráti társaságból származó szervezők
alábbhagytak a hétvégi kiruccanások összehozásával, a Román Alpin Klub kolozsvári fiókszervezete lassan már csak tagok számára hozza össze a túrákat, az Erdélyi Kárpát-Egyesület inkább rövidebb és könnyebb túrákat szervez, Kertész Levi barátom, akivel az utóbbi időben szerencsére nagyon sokat túráztam, el volt utazva, ezért december végén új csapat után néztem.
E-mailt írtam Dan Moisának
a Clubul Montan Apuseni mindenesének, s már az első, december végi túrán kisebb társszervező lettem.
Az első túrára január 6-án a Via Transilvanica nyomvonalán került sor, Gyulafehérvártól egészen Szászsebesig gyalogoltunk és a Vörös-szakadék agyagoaszlopjait csodáltuk meg.
A második túra már nehezebb volt, január 13-án a Szebeni-havasokban Szebenjuharostól (Păltiniș) a közel 2000 méter magas Rozdeşti-csúcsot „hódítottuk” meg.
Gyere velünk túrázni, csodáld meg a természet szépségeit bármely évszakban.
Kiss Olivér blogja 