kollokata

Előhalásztam ma reggel az idei TESZT utolsó három előadására a jegyeket a táskámból – nem könnyű feladat, bármennyire is annak tűnik. TESZTelő sorstársaim értik, a rendesebbje persze nem, de sokan igen. Pedig az első napon mindig gondosan elteszem a táskám egyik „biztos” zugába a borítékot, amelyben szép sorjában ott lapulnak a belépők (idén nagyon sok), hogy majd egy határozott mozdulattal elő tudjam kapni őket, de aztán a franc se tudja, mi történik, egy-két nap múlva már pánikszerűen keresem a borítékot, majd elönt a jeges rémület: úristen, elhagytam valahol. Kezdődik a kapkodás, kotorászás, táskakiürítés stb., nem részletezem, mert végül persze hogy megtalálja az emberlánya/fia, és minden rendben lesz. (Megjegyzem, ugyanez szokott történni az ebédjegyekkel is, csak persze pánik nélkül, az étkezés nem olyan fontos azért, mint egy előadás. Legalábbis számomra).

Szóval, előhalásztam a tizedik TESZT utolsó három előadására a jegyeket (nem hiszem, hogy szükséges, de azért ideírom a rövidítés jelentését: Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó), s bár a mögöttünk lévő egy hét fáradtságát .zip formátumban tömörítve ugyan, de eléggé érzem, mégis sajnálom, hogy ma este Ivo Dimcsev koncertjével véget ér a fesztivál. (Sajnos hazaérve sem fogom tudni „kicsomagolni”, mert folytatódik a munka, kezdődik a TIFF, és sorolhatnám, úgyhogy ugyanott folytatódik a .zippelés, ahol abbamaradt).

Tizedik TESZT – emlékezés és felejtés. Leltározás. Összegzés. „Visszaemlékezünk, számot vetünk, együtt ünnepelünk – idén már tizedjére”, írták a szervezők az első közleményükben.

A kerekévfordulós TESZT utolsó napján illik tehát leltároznom nekem is:

kilenc év, megszámlálhatatlan előadás, sok-sok találkozás, beszélgetés, éjszakázás, büfézés, bulizás, vitatkozás, hozzászólás, tetszések-nemtetszések, örömök és csalódások, „jajdeörülökhogylátlakmivanveledmerrejárszmitcsinálsz”, „úristenhogyishívjákelkénekerülniamegszólítástvalahogy”, „mibenisláttammelyikszínházmelyikelőadásában”, „úgyemlékszemjóvoltdetalánmégsem”, „milyenelőadástnézünkmostkikjátsszákhonnanjöttekmilyennyelvenbeszlélnek”, séták, Béga-part stb.,stb.

Kilenc év – a legelsőn biztos ott voltam, de ma reggelig nem jutott eszembe, hogy melyiken nem. Aztán a facebook „szólt”, hogy 2012-ben Nagyváradon voltam május 28-án, és egy fotó erejéig kedvesen „emlékeztetett” az akkori eseményre (nyilván színházi volt az is, miniévad, zsűrizés, színházi bál, ilyenek). Persze, ha hamarabb megtalálom a TESZT honlapján az archívumot (igen, tudom, béna vagyok), akkor könnyebben és hamarabb eszembe jut, hogy melyiken nem, elég végignézni a programot ugyebár. Na, de nem hiába az „emlékezés és felejtés” az idei szlogen!

És ha leltár, akkor legyen leltár!

Magammal vittem és azóta sem „törlődtek” ki az emlékezetemből a következő előadások – és természetesen az azokban játszó színészek:

2008: Rudolf Hess tízparancsolata (Aradi Kamaraszínház, rendező: Tapasztó Ernő); Nézőművészeti Főiskola (Jászai Mari Színház, Tatabánya, r. Árkosi Árpád); Murlin Murlo (Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r. Hernyák György).

2009: Szomorú vasárnap (Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r. Kovács Frigyes); Puha pihe (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Barabás Olga). – Ebben az évben nem tudtam végig itt lenni…

2010: Mulatság (Bárka Színház, Budapest, r. Bérczes László); mady-baby (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. B. Fülöp Erzsébet); Rosencrantz és Guildenstern halott (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Victor Ioan Frunza); Az ember tragédiája (Újvidéki Színház, r. Kokan Mladenović).

2011: Mellékhatások (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Katona Gábor); Béres Márta One-Girl Show (Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, r. Urbán András); A fajok eredete (Nézőművészeti Kft. Budapest, r. Dömötör Tamás); Karc (Tünet Együttes, Budapest, r. Szabó Réka).

2012: ………………….

2013: Békeidő (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Hajdu Szabolcs); Opera ultima (Újvidéki Színház, r. Kokan Mladenović); Sirály (Szerb Nemzeti Színház, Újvidék, r. Tomi Janežič); A nagy füzet (Szkéné Színház/Forte Társulat, Budapest, r. Horváth Csaba); A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled), Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r. Tanja Miletić-Oručević); Gardénia (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Koltai M. Gábor); Kaisers TV, Ungarn (Pintér Béla és Társulata, Budapest, r. Pintér Béla); Parasztopera (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Szikszai Rémusz). – Jó termés volt ebben az évben!

2014: Vörös (Katona József Színház, Budapest – Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r.: Máté Gábor); Neoplanta (Újvidéki Színház, r.: Urbán András); Irtás (Forte Társulat – Szkéné Színház, Budapest, r.: Horváth Csaba); Baczó Tünde és Táborosi Margaréta közös előadása; Wilhelm-dalok (Jel Színház, r.: Nagy József); Titkaink (Pintér Béla és Társulata, Budapest, r.: Pintér Béla).

2015: Ernelláék Farkaséknál (Maladype Színház, Budapest, r. Hajdu Szabolcs); Koldusopera (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, Kokan Mladenović); Aleksandra Zec (HKD Színház – Nemzetközi Stúdiószínházi Fesztivál, Rijeka, Horvátország, r.: Oliver Frljić); Bánk bán (Újvidéki Színház, r.: Urbán András). – Ebben az évben sem tudtam végig itt lenni…

2016: A te országod (Forte Társulat / Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest, r.: Horváth Csaba); A halott hazatér úrnőjéhez (Prešernovo Színház, Kranj / Városi Színház, Ptuj, Szlovénia, r.: Jernej Lorenzi); Liszt a vénákban (Háború Színház, Szarajevó / Mess Színpad, Szarajevó, r.: Boris Liješević); Királyok vagyunk, nem emberek (Horvát Nemzeti Színház, Zágráb, r.: Matija Ferlin); A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Radu Afrim); A harag napja (Létrehozó: Krétakör Alapítvány, Trafó Kortárs Művészetek Háza és Onassis Cultural Center, Athén, rendező: Schilling Árpád); I cure (Ivo Dimcsev, Bulgária, r. Ivo Dimcsev). – Ez is jó év volt, úgy tűnik.

A többi előadás a „könnyen elfelejthető dolgok” közé tartozik, de persze, amint végignéztem a 2008-2016-os archívumot, azért fel-felrémlett azokból is néhány pillanat, gesztus, egy mondatfoszlány, egy arc, egy díszletrészlet…

És akkor elérkezett a tizedik utolsó napja, de mivel még hátra van három előadás, kicsit korai lenne a leltár, erről tehát később.

Egyetlen kivételt teszek most: Xavier Bobés Könnyen elfelejthető dolgok című csodás egyszemélyes performanszát-előadását szívembe zártam.

Boldog születésnapot TESZT!

Viszontlátásra – remélem, jövőre is együtt TESZTelünk, sokakkal! 2041-ben azért kissé bizonytalan, hogy itt leszek, de ha netalán tán mégis, akkor már most szólok, hogy az (anti)aging-et kihagyom. Addig is beszerzek valami jó konzerválószereket, és azokat fogom tesztelni saját magamon.