Hosszú évekig az volt a taktika:

télen délre, nyáron északra. Amikor Kolozsváron mínusz 15 vagy mínusz 20 Celsius fokot mutatott a hőmérséklet, akkor rendszerint Spanyolország vagy Olaszország déli részére utaztunk.

Nyáron pedig, amikor itt kánikula volt, akkor általában a skandináv országok valamelyike volt a célpont…

Természetesen, alacsony költségvetésű utakról beszélünk…

A Wizz Air kérésére valamikor január végén kérdőívet töltöttem ki: néhány nappal később 10 eurós utalvánnyal leptek meg. Az egyetlen feltétel: február 15-ig foglalni.

PÁNIK.

Hová lehet menni, melyik járat a legolcsóbb. S meleg is legyen. Barira esett a választás, a legolcsóbb időszak pedig március 8-12. volt. Azonnal lefoglaltam az 87 lejes retúr repülőjegyet. A teljes ár 138 lej volt, ebből levonták az 51 lejt.

Szálláskeresés. Bariban és környékén már voltam, most délebbi célállomást szemeltem ki: Brindisi és Lecce. Előbbiben egy banki alkalmazottnál, utóbbiban pedig egy számítástechnikusnál szálltam meg.

Ingyen.

Az olcsó vonatjegyekkel, az ételvásárlással együtt a négynapos dél-olaszországi összköltségvetése 160 euróra rúgott…

A második csodaszép hely, amit meg látogattam: Lecce.

Kattints az első fotóra, vannak képaláírások is. Az i betűre kattintva megjelenik a teljes szöveg.

Lecce, Giosuè Carducci tér. Az épületben csodálatos architektúrával “megáldott” könyvtár működik

Minden eszközt bevetnek, hogy vonzzák az ügyfeleket

Lehet válogatni…

Dóm-tér. Szavak nélkül

Az ókori római szabadtéri amfiteátrum

A házigazdámhoz történő megérkezés után azonnal biciklire pattantam…

Irány a szombat esti bolhapiac, amelyet egy rekonverzión átesett gyárépületben tartottak meg

Kérdeztem, lefotózhatom-e. Azt mondta, persze, szabadság van: Libertà! Mondta hangosan

Valakinek tárcsás telefon?

Nálunk miért nincs szombat késő esti ószer?