Már augusztus 13-án lefoglaltam

a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) két programpontjára a jegyet, azaz regisztráltam. A XI. Kolozsvári Filmnapokat megnyitó szerdai rendezvényre már hat nappal korábban elfogytak az ingyenes belépők, így az kimaradt.

Még a legelején leírom: gratulálok a szervezőknek, hogy ebben a válságos-ködös-megszorításos-tehetetlen időszakban is bevállalták a KMN kivitelezését.

Idén ismét az önfeledt találkozások fesztiválja volt a KMN: jó néhány eseményen részt vettem, de a találkozás azokkal, akiket szinte csak ilyenkor látok, na, az volt a legfelemelőbb.

Néhány óra múlva véget ér az aggódás

amiatt, nehogy valaki éppen a KMN alatt fertőződött volna meg, nehogy gócpont alakuljon ki Kolozsváron. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) bebizonyította, hogy lehet felelősségteljesen, másokat szem előtt tartva is kultúrát magunkba itatni. A KMN lehet a következő ilyen a sorban…

Számomra a legnehezebb pillanatot a Pál István „Szalonna” népzenei koncertje jelentette: nem lehetett önfeledten táncolni. Sebaj, majd jövőre!

Gergely Balázs főszervező zokon vette,

hogy itt a blogomon már május 26-án megírtam, hogy idén is megszervezik a KMN-t. Elmézést, Balázs, nagyon fellelkesültem.

Az fért bele, amit belefértettünk. S abból sok volt a lélek, az aggódás, de leginkább a felszabadultság!