Küldenem kell valamit Bukarestbe. Boríték, benne egy telefonkártya. Tegnap online regisztráltam a feladványt, megadtam a címet. A rendszer 17 órát adott meg maximális átvételi lehetőségnek. A call centeres számon senki sem válaszolt, vissza sem hívtak. Minek is azt? Csak fogy a villanyáram….

A futár 18 órakor hív: jajj, sajnos nem volt ideje átvenni,

de megteheti most. Mondom, már nem vagyok a megadott címen, de 15 perc múlva ott lehetek. Az neki már késő. Mosolyogtam, pedig ilyenkor az ügyfélnek mérgesnek kellene lennie. Ilyen Románia, ez már csak akkor változik meg, ha hadat üzenünk az Egyesült Államoknak, s elfoglalnak. Vagy az oroszoknak. Akkor is radikális változás lesz, csak más irányba.

Mondja, sebaj, ma 11 órakor felhív, átveszi. Rendben. Délután fél egy. Még semmi. 🙂

Az imént jön az email:

nem válaszoltam a hívásra/nem talált otthon, a rendelést érvénytelenítették. 🙂

Sebaj, ma ismét feladom a rendelést, mindaddig, míg átveszi. Pedig segítettem volna neki, akárcsak a csomag szerdai átvételekor: oda megyek, ahova mondja. Sajnos nekik így sem jó.

Nos, akkor indul a türelemjáték: ismét feladom a rendelést. Mindaddig, míg átveszi a kis csomagot. Decemberi határidőt adok meg.