RMDSZ-kongresszus: vizuális elemekből jeles, spontaneitásból „jeltelen”


Akkor megegyeztünk, ugye? Az lesz, amit én mondok. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes (balról) és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (Rohonyi D. Iván felvételei)

Persze, mert csak kritizál, csinált volna ő jobbat. Leírom akkor: nem sikerült volna. De azért, persze a széléről könnyű kommentálni. 🙂 S meg is teszem. 🙂

A nagyszabású rendezvények szempontjából is az új generációs korszakba lépett az RMDSZ: tévéfal, csillogó-villogó cucc, grafika, vizuális briz-briz, mozgó kamera, interjú, szatellit-események, kivetítők, sok-sok videó, szemléltető elem, jó műszaki háttér, rengeteg önkéntes, mindenféle.

Nagy volt a hajtás,

többet nem tudtam megfigyelni, délután 1 órától este 8-ig szinte végig széken ültem és a WebSzabadsággal foglalkoztam – töltöttem fel a kollégák által küldött anyagokat, videózni csak egyszer, a himnuszok alatt volt időm. 😦

Ami viszont feltűnt,

hogy a különböző mozzanatok jól koreografált elemekként jelentek meg. Ebben a regiszterben a legfeltűnőbb az volt, amikor a szabadul beszélő, spontaneitásról ismert Csoma Boti is előre előkészített szöveget olvasott fel, lapról kérdezett a Kárpát-medencei panel résztvevőit…

Érződött, hogy

nem érzi elemében magát, esetleg mást is kérdezett volna, pontosabban a klasszikus értelemben vett moderálásra került volna sor részéről.

Nem volt Dragnea, tehát nem volt tüntetés, nem volt némi ínyenc falat… 🙂

Összességében dinamikus, jól szervezett rendezvény volt – az első nap.

Kezet nyújt, de nem a Musai-Muszáj akciócsoportnak… S a városházára mikor kerül magyar nyelvű felirat, polgármester úr?

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!