Személyes megközelítésben esztétikai hullámvölgy jellemezte a TIFF idei kiadását. Nem fogtam mellé azzal, hogy a rangos nemzetközi filmfesztiválon szinte kizárólag dokumentumfilmeket, versenyfilmeket, vígjátékokat és drámákat néztem meg. Igazából mindenáron el akartam kerülni azt, hogy melléfogjak és csalódjak: egyrészt feltétlenül látni akartam azokat a produkciókat, amelyek díjat nyernek, másrészt pedig semmiképp sem akartam kihagyni a dokumentumfilmeket.
A valóság kegyetlenebb, mint a fikció, s amennyiben eltávolodunk a realitástól, s még súlyosabb, ha huzamosabb ideig tesszük ezt, akkor, úgy gondolom, képtelenek vagyunk elhelyezni magunkat térben és időben, nincs annyira rálátásunk a világ dolgaira, könnyebben megvezethetővé válunk, csökkent józan ítélőképességünk. Mi több, a fantáziavilág nem biztosít alkalmat a mély önkritikára, nem nyújt viszonyítási alapot.
Hullámvölgy, írom. Magával ragadó produkciótól olyan filmig, amelyről a felénél (igaz, 183 perces volt, azaz lett volna) ki kellett jönnöm – minden volt az idén, viszont talán egy olyan, amelyik minden bizonnyal hosszú ideig emlékezetemben marad, s amelyik arra késztetett, hogy jövő tavasszal Ciszjordániába töltsek egy-két hetet.
A dokumentumfilmek vonatkozásában kiábrándulások is voltak. A Provocarea/Challange elnevezésű filmet alig tudtam végigülni, bár érdekes témát dolgoz fel. Meggyőződésem, hogy jómagam is fel tudtam volna mutatni egy ilyen anyagot…
Sok a duma, hadd rangsoroljam – személyes megítélés alapján – az idei filmeket
1. Dușmanii păcii/Disturbing the peace, dokumentumfilm
Felemelő, reményt adó, s egyben megrázó film. A végeérhetetlen izraeli-palesztin konfliktus (a véres és lélekszaggató délszláv válság után, voltam úgy Szerbiában, mint Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban és Macedóniában, következő igen erős érdeklődési témám), ám van remény. Ilyen összefüggésben merészség, majdhogynem felelőtlenség leírni a remény szót, de így van. Még 20-50 év, s eljön a béke… Addig viszont, folytatódik a mészárlás. Az észak-ciprusi malőr során éppen palesztin fiatalok fogadtak be lakásukba: a film hatására, s most, hogy van konkrét kapcsolat, eldöntöttem: jövő tavasszal Ciszjordániába utazom!
2. Regele fără un ochi/El rei borni), versenyfilm, vígjáték
Bár kilátszik a lóláb, s nagyon érezhető, hogy filmesített színházi darabról van szó, s adott helyzetekben ez zavaró is, a téma és a feldolgozás eredetisége mindenképp dicséretes. A második helyhez az is messzemenően hozzájárul, hogy a videóinterjú készítését követően hosszasan elbeszélgettem a rendezővel, meglátogatta a szerkesztőséget, mi több, együtt söröztünk. Velem sörözött, a senkivel. Meghatott.
3. Cetățeanul de onoare/El ciudadano ilustre, fekete humorral fűszerezett dráma
Igen rizikós a visszakapcsolódási próbálkozás azzal a világgal, amelyet végleg elhagytál – még édesapád temetésére sem mentél el. Természetesen előre elveszett szituációs, amikor az értelmiségi/irodalmi státusz legmagasabb szintjéről (irodalmi Nobel-díj) valaki alkalmazkodni próbál a több mint négy évtizede nem látogatott szülővárosi helyzethez, emberekhez, volt szerelmekhez, régi ellenségekhez. A két, egymástól fényévnyire levő világszemlélet, értékrendszer egyszerűen összeférhetetlen. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, csak inkompatibilis: s ezt mégis hogyan nem látta előre egy értelmiségi?!
4. Regele belgienilor/King of the Belgians, vígjáték
Akár meg is történhet… S ha mégis a Balkánon ragad a belga király? Társadalomkritika és politikai korrektmentesség. Ugyanakkor ízelítő azzal kapcsolatban, mennyire steril lehet egy ilyen közeg.
Ízletes, sokrétű mondanivalóval rendelkező vígjáték, amely azért komolyan gondolkodóba is ejti az embert…
Nyert, de nekem mégsem tetszett annyira. Nem sokban tér el a korábbi izlandi filmek rendezési stílusától, de na, azért Gudmundur Arnar Gudmundsson mégis nagyot alkotott. A vele készített videóinterjú itt található.
Micsoda kontraszt a közkapcsolatok (PR) szakembere és a súlyos beszédhibás, de őszinte és becsületes ember között. A történet valós alapokon nyugszik, kiváló a rendezői feldolgozás.
7. Cine o să mă mai iubească acum?/Who’s gonna love me now?, dokumentumfilm
Bár a homoszexuálisokkal kapcsolatos tematikát idén sokkal több szemszögből megvilágították a szervezők (igen, a Tom of Finland is arról szólt, de nagyon tetszett!), ez azér, természetesen azért, mert dokumentumfilm volt :), kiváló benyomást (uhhh…) keltett.
8. Mașinării/Machines, dokumentumfilm
A helyenként blőd interpretáció ellenére zaftos vígjáték. Biztos, le lehet tölteni…
10. Fukushima, viața merge mai departe/Demi-vie a Fukushima
S ha bármely igyekezeted mellett mégis kificamítod a bokádat, s senki sem segíthet rajtad? Édesapád alig jár, képtelen megérteni, mi történik vele. Rendben van, ingyen golfozhatsz, de egyedül. Nincs orvosi ellátásod, alig van villanyáram. Megéri hősnek lenni? De legalább szimpatikus a pasas… Nem, nem rossz helyre írtam ezeket a sorokat.
Szintén valós történeten alapuló produkció.
A mai Ausztriában mit tesz az, akinek semmi vesztenivalója nincs? Bármit. Igen, pont így. S hogyan lehet őket elkerülni? Egyszerűen: szerencsével. Ennyin múlik az, hogy mikor, hol tartózkodsz. Ha peches vagy, utad keresztezi az övékét.
10++ Exodul de suflete/Soul exodus
A klezmer zenéről szóló előzetes és a fordított migráció keltette fel az érdeklődésemet. Nem csalódtam. A bereczki Csabával készített videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.
10+++ Țara moartă/The dead nation
S mégis ki mondta, hogy…? Inkább nem írom le…
Csalódások:
1. Legea junglei/La loi de la jungle, vígjáték-kísérlet
Bár a trailer kiváló produkciót vetített előre, a film kiábrándító volt!
2. Provocarea/The challange, dokumentumfilm
Jó téma, de elizélték. Még én is jobban megcsináltam volna…
Kihagyás: szívesen elmentem volna a Kis-Szamos partján kialakított övezetbe. Milyen volt?
Kiss Olivér blogja 
A szamosparti mozi jó ötlet volt, nekem tetszett. Itt valahogy mindig jóra sikeredik a hangulat legyen az Riverside, Tiff, Jazz-in-the-parc vagy bármi más. Valószínű a környezet adja. Viszont a 3 film közül, amit itt láttam egyik sem nyerte el tetszésemet (egyik az általad emlegetett La loi de la jungle volt, másik kettő a Red Captain és a Que dios ne perdone). További hátrányok: a forgalom zaja néha bezavar, nem lehet rendesen odafigyelni a filmere, illetve az utcai világítás fénye vászonra eső fénye picit homályosította a képet, és az útmenti fák árnyékai rávetültek a mozivászonra, ez így együttesen sokat elvett a vizuális élményből.
KedvelésKedvelés
@Nagy Andris: köszönöm a hozzászólást!
KedvelésKedvelés