Eurovíziós balfasztivál
Tömény (transz)szexualitás és délszláv összeesküvés. Én ennyit láttam az Eurovízióból. Minél jobban eljátszotta valaki az ellenkező nemet, annál sikeresebb lett. Ennyi festett kant még életembe’ nem láttam, a nők viszont nemigen akartak férfinak látszani, az egy szerb kisfiús kislányt kivéve, aki meg is nyerte az sms-ezők szívét, akik talán szívesen lennének ők is az ellenkező nem. De gondolom, ez már hagyomány a Dalfesztiválon, ugyanis már nyert hajdan egy izraeli transzszexuális. Ami legjobban kiakasztott azonban, az ukrán produkció: a transzvesztita bádogember fantázianevű (az én fantáziámban ez a neve) előadás végső soron már fájdalmas volt. Ki kellett volna írni a képernyőre: Figyelem! Most következő műsorunk a herék károsodását okozhatják. Terhes nőkre fokozottan veszélyes!. Azon nem szabad csodálkozni, hogy mindez a második helyet érdemelte ki, mert ez már nem dalfesztivál, hanem elmebaj-derbi, mondom én: balfasztivál. Rúzsa Magdi szereplésére már kár is karaktert fecsérelni, nem azért, mert annyira rossz volt, de nem itt kellett volna indulnia, vagy nem neki, Terry Black-nek sokkal nagyobb esélyei lettek volna. Ami pedig az eredményeket illeti: annál több esélye volt valakinek, minél több részre osztódott az az államszövetség, melynek valaha tagja volt az illető ország, melyet képviselt. Érthető? Hát persze! De ne hallgassuk el azt se, hogy a határon túli magyarok is kitettek magukért az sms-küldésben, csakúgy, mint a spanyolországi román vendégmunkások. Köszönet jár érte. Csak nem tőlem.
