Táblabotrány helyett…
Jaques, EMIseknek Zsákutca
Ez valami más. Talán feliratbotrány. De így már nem is igazán botrány. Mert ha tábla nincs, botrány sincs. A Botrányt Kezdeményező Bizottság akcióját legalábbis nehéz lepipálni, mert az igazi show volt, kellékekkel: médiával, kis aszott fizikussal, táblácskákkal, felszerelt táblácskákkal, letépett táblácskákkal, megtaposott táblácskákkal, na meg kirúgásokkal, levelezgetésekkel Európával, nyilatkozatokkal, rektorhelyettesekkel, lemondással, meg hasonló finomságok. Na de mit lehet kezdeni a Nagyvárad központjába suttyomban „kihelyezett” falfirkákkal, amelyek nem mellékesen történelmi magyar tér- és utcaneveket jelenítenek meg, ha figyelmesen bámuljuk őket eltakart bal szemmel, fél lábon állva, de lehet, e nélkül is. Persze ez sem előzményektől mentes: Nagyvárad EMI nensei húsvét előtti sajtótájékoztatón jelentették ki: márpedig ők magyar utcaneveket akarnak és Szentlászlóteret, Szentlászlótérre pedig Szentlászlószobrot. És azt is megmondták, hogyha nem így lesz, polgári-engedetlenek lesznek. Ez az első engedetlen-akció, gondolom. A következő valószínűleg az lesz, hogy Szent László szobrát saját kezűleg az általuk elnevezett térre cipelik a bazilika elől. Ezt megnézem. A rá következő pedig az, hogy visszaállítják a rendet Váradon, visszaépítik a lerombolt bérházakat, visszatelepítik a zsidókat, visszahozzák Adyt a halálból kávéházastul, visszamennek Trianonig tárgyalni. Szóval mindent vissza… Most pedig befejezem, mert indulok a Horthy Miklós térre, kávézni az Asztóriába.
