Hadd szögezzem le mindjárt az elején: a pedofília az általam ismert egyik legsúlyosabb bűncselekmény. Pont. Ha valakiről bebizonyosodik, hogy pedofília bűnében vétkes, annak nincs irgalom. Pont. Eddig az elv. És akkor: ilyen szempontból a szenátus által a minap hallgatólagosan elfogadott, többek közt a bizonyítottan visszeső gyermekmolesztálók kémiai kasztrálására vonatkozó törvényjavaslatnak, vagy legalábbis egy jogilag korrekt változatának ott a helye a többi törvény között. Na de…
Ha megfigyeljük a Marius Spânu képviselővel (PDL), a javaslat egyik támogatójával készített interjút, több dolgot is észrevehetünk. Először is azt, hogy nem tudja pontosan, miről beszél. Gondolom, neki se lehet könnyű eltávolodni az érzelmi-indulati viszonyulástól, ami a szóban forgó bűncselekmény puszta említéséhez is társul. Viszont egy profi politikusnak meg kellett volna tanulnia a távolságtartást, hogy egyrészt tárgyilagosan tudjon nyilatkozni egy általa is támogatott törvényjavaslatról, másrészt éppen azért, hogy ne beszéljen össze-vissza, és ne keverje össze a szezont az uborkával. A képviselő úr ugyanis ezt teszi. Kerek-perec kijelenteni, hogy a pedofília a homoszexualitás egy formája, ami akkora marhaság, hogy még. És tekintettel a tárgy valós súlyára, ekkora marhaságokat nem engedhet meg magának egy magamféle Jedermann sem, nemhogy az ország ügyeiért felelősséget vállaló honatya. Arról nem is beszélve, hogy – látszólag legalábbis –, elmegy a heteroszexualitás fogalomkörébe tartozó pedofília mellett. Olyan nem létezik, hogy férfiak erőszakolnak meg kiskorú lányokat, vagy ne adj’ Isten, fordítva? Bocs, de hánynom kell. (Persze, megtehetem, nem vagyok politikus.)
A másik dolog, amit érdemes megfigyelni, hogy kiderül-e a szövegből, mekkora a javaslat törvénnyé válásának esélye. A képviselő erre amolyan gyűrűkurásan aztmondja, ha titkos szavazás útján döntenének a képviselők házában, semmi perc alatt átmenne a javaslat. De hát, folytatja Spânu, sok politikusra nehezednek különböző nyomások. És nem lidércnyomásokra gondol. Hanem mediatikusokra. Meg különböző egyesületek részéről érkezőkre. Meg satöbbikre. Mik volnának ezek? Kik volnának azok, akik nyomást gyakorolnak a politikusgárda egy részére, hogy nehogy már megszavazzanak egy pedofíliát büntető törvényt. Netán a Pedofilok Országos Szövetsége? Tudom, hogy nem, de azért nagyon kíváncsi lennék, tényleg.
A harmadik dolog: esetleg jó lenne a törvényjavaslat szavazásra bocsátása előtt, ismétlem, ELŐTT megvizsgálni, hogyan lehetne egy ilyen jellegű jogalkotási kísérletet beilleszteni az elfogadható keretek közé. Mint már jeleztem, a javaslat értelmében a súlyosbító körülmények mellett elítélt visszaeső pedofilokat kémiai kasztrálással súlytanák. És, mint kiderült, a szenátus jogi bizottsága máris visszadobta a törvényjavaslatot. Persze, tudom, a demokrácia útjai néha ilyen tekervényesek, bürokratikusak, meg még. De akkor is, talán érdemes volna megelőzni a fölösleges kanyarokat. Már ha egyáltalán ez a cél.
És ez vezet a negyedik észrevételhez. Basszus, úgy tűnik, most lett világos, legalábbis a politikai elit számára, hogy a tökéletes erkölcsű Romániában is élnek pedofilok. A Ceaușescu diktatúra idején megszüntették a pszichológiát az egyetemi oktatásban. Az indoklás: Romániában nem élnek lelki sérültek. Olyan szép volt, hogy igaz se. Na de vissza a jelenre. Kiderült tehát, ó, irgalom atyja, ne hagyj el, a hazai pásztorok közt akad olyan, aki bizony meghajtja a Miorica kódnevű kisgyereket. Evvan. De könyörgök, ilyen botrány 2011 előtt is akadt. Miért pont most lett az ügy ilyen borzasztóan fontos? Ismerős a konspiratív forgatókönyv, nem? A politikai tőke- és potenciális szavazatgyűjtés egyik merész formája. Ha pedig így van, akkor morálisan (bár tudom, a politikai morál, ha van ilyen, egészen más alapokon hentereg) ugyanolyan elítélendő ez a várhatóan nagy botrányt kavaró jelenlét (mert ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen bomba nem biztosít hatalmas közéleti jelenlétet a robbantónak), mint a lopás, a zsarolás, vagy egyéb gájner bűnök. Pont.
2011. november 30. at 13:15
Azt felejtsétek el, hogy bármilyen fizikai csonkítást (a kasztrálás is jogilag ide tartozik) mint büntetésnemet el lehet fogadtatni egy EU-s tagállamban. Ez 2011-ben egyszerűen nem dívik civilizált országokban – és ezzel maximálisan egyetértek, bármilyen ocsmány dolog is a pedofília.
Amit viszont meg lehet csinálni: ha a delikvens önként vállalja a kasztrálást, a büntetésének egy része (a mennyin lehet vitatkozni) automatikusan esik. Ez szerintem legalább olyan hatásos és kissé eurokonformabb…
2011. november 30. at 14:11
Hát, mi készséggel elfelejtjük ugyan, de ha jól olvasom az idevágó cikkeket, Lengyelország olyan EU-s tagállam, ahol a kémiai kasztrációt már bevezették. És ha még senkin se hajtották végre, az nem azért van, mert ott nincs pedofil, hanem még egyik se töltötte le a büntetését, hogy végrehajthassák rajta a kasztrálást.
Készséggel egyetértek az önként vállalt kasztrálással. Viszont kíváncsi vagyok, ven-e olyan pedofil, aki örömmel vállalja, tekintettel az eurokonform börtönviszonyokra.
2011. november 30. at 14:26
Továbbá Csehország és Dánia; mert Lengyelország, mint tudjuk, amúgyis sötét középkori hely, ott még az abortusz is tilos. Bár fene tudja, lehet, hogy nevezett országok épp most készülnek kilépni az EU-ból. Mert kizárni nem fogják őket emiatt.
És még valami, ha elkerülte volna a figyelmed, Kesztió: nem fizikai, hanem éppenhogy kémiai kasztrálásról van szó. Vagyis nem miskárolókéssel a kézben hadonászó bölléreket kell itt elképzelni.
2011. november 30. at 14:32
Amúgy ez roppant érdekes kérdés.
Lehet, hogy elemiben ti pont a faszagyerekek brancsában voltatok. de kíváncsi vagyok egy olyan gyerekre, akit osztálytársai rendszeresen és durván megszégyenítenek, molesztálnak, bántalmaznak. Mármint hogy mit is választana.
Ellképzelhető, hogy (pfuj!) inkább a pedofilt preferálná a velejéig gonosz osztálytársai ellenében?
Mert milyen vicces, ez utóbbit nem igazán büntetik, hacsak nem fajul súlyos testi bántalmazássá a dolog (a hagyományos, tekintélyelvű iskolarendszer kereteibe ennyi igazán belefér, ahogy ezt a múlt és jelen századok gyakorlata fényesen bizonyítja). De elég valakit pedofíliával csak meggyanúsítani, lássuk, megússza-e a dolgot.
(Nem a levegőbe beszélek. Egy nekünk dolgozó, válófélben levő református lelkipásztort a hárpia felesége meggyanúsította, hogy saját gyermekét molesztálja, s persze a Blikk meg a többi is azonnal ráharapott az esetre. Talán 2 vagy 3 évet ült, amíg kiderült az ártatlansága, most pereli a Blikket.)
2011. november 30. at 16:26
1. Nem voltam a faszagyerekek brancsában kisgyerekkoromban. Irtózom a feltűnősködéstől és a balhétól, mióta az eszemet tudom.
2. Remélem, hogy amit az iskolai, gyerekek közti erőszakoskodás és a pedofília közti párhuzamról írsz, tréfának és szellemeskedésnek szánod, másként egyszerűen képtelen vagyok értelmezni.
3. Az általad említett esetet – ha ugyanarról beszélünk, de túl sok a hasonlóság – én is ismerem. A pedofília ebből (de csakis ebből) a szempontból kicsit olyan, mint az antiszemitizmus vagy rasszizmus: olyannyira csúnya dolog, hogy alaptalanul megvádolni vele valakit szinte ugyanolyan főbenjáró dolog, mint maga az “eredeti” bűn. Igen, a pedofília vádját lehet bunkóként használni, akárcsak korunk másik nagy morális és bűnüldözési jollyjokerét, a nemi erőszakot (kényelmetlen politikai vagy üzleti ellenfelek diszkreditálására rendszeresen használják is). Borzasztó vád, ez kétségtelen. DE ez nem változtat azon, hogy vannak valódi pedofilok vagy nemi erőszaktevők. Ha jól értem a törvényjavaslatot, a vegyi kasztrálást (amit, még egyszer, ne tévesszünk össze a műtéti kasztrálással, egy orvosi kezelésről van szó, melynek során csökkentik a tesztoszteron-termelést, és nem végleges művelet, bármikor beszüntethető) különösen súlyos visszaeső bűnözők esetében alkalmaznák. Na most, folyamatosan, többrendbélileg, több különböző forrásból ezzel alaptalanul vádolni valakit elég nehéz, kisebb összeesküvést feltételez – (vélhető) közös ismerősünk esete azért kicsit más.
4. Ez nem neked szól, hanem a témának: a beterjesztő pédélés csávó viszont tényleg egetverő marhaságokat mond (hogyaszongya “a pedofília a homoszexualitás egyik ága”). Inkább az az aggályos, hogy olyanok csinálnának törvényt erről, akiknek fogalmuk sincs az egész problémahalmazról.
2011. november 30. at 16:56
Én kérdem, hogy viccelsz-e, amikor azt a lelki sérülést, amit a gyermektársadalom általi állandó molesztálás, megaláztatás okoz, egy lapon emlegeted egy pedofil által okozottal.
Nos, utóbbi kétségkívül súlyos, de jóval körülhatárolhatóbb, kezelhetőbb lelki sérülést eredményez. Ráadásul pedofilok rendkívül negatív megítélése folytán az áldozat érezheti a társadalom mellszélességű szolidaritását, mint olyan, aki önhibáján kívül szenvedte el a traumákat egy nálánál sokkal hatalmasabb, gyakorlatilag legyőzhetetlen monstrum ellen.
Ha viszont valakit állandóan csúfolnak, molesztálnak, zaklatnak a saját kollégái, a társadalom még ma is úgy fogja fel, mint amikor a balfaszság megérdemelt vereséget szenved a rátermettség előtt. Bár formálisan (hivatalosan) elítélik az ilyesfajta cselekedeteket, túl sok részvétet nem fog kapni a társadalom részéről, mert ugye a hallgatólagos balkáni (és nem csak) beidegződéseink szerint aki bírja, marja, és különben is – a pedofilos esettől eltérően – a közfelfogás szerint egyenlő esélyek harcában maradt alul. Az ilyenen aztán dolgozhat pszichológusok hada: egy lelki sérült, önbizalom-hiányos örök vesztes emberi roncs válik belőle, ha fejre állsz, akkor is.
Nos, ha választhatnék, hogy a leendő gyermekem melyik fajta traumát élné át, bizisten százszor inkább a pedofilra szavaznék.
De remélem, nem kerülök ilyen választási helyzet elé.
Kezded már kapiskálni, mi a különbség?
2011. december 1. at 13:33
Tényleg, roppppppant érdekes. Majd’ beleélvezek a saját számba. És akkor most megszegem a személyeskedés-ellenes fogadalmam. És mit még? Hát, szinte mindent, amire itt blogilag felesküdtem. E pár sor erejéig minden zárójelbe kerül. Tehát:
kesztió, ha az volt a szándékod ezzel a beköpéssel, mert nem nevezhetem kommentnek, hogy kiverd nálam a biztosítékot, hát biztosítalak arról: sikerült.
Na ide figyelj, te elvhajhász (remélem, érted a célzást, de ha nem, elmagyarázom szó szerint):
Most egy olyan pali ír neked, aki elemiben NEM tartozott a faszagyerekek brancsába. Kövér volt, kicsi, félénk. Sovány volt a gúnyneve, gőzöm nincs, miért. És ezt az elemistát durván alázgatták, az osztály bikái hetente kábé egyszer megverték. Viszont szerencsére nem találkozott egy pedofil állattal sem, aki három uszkve öt centiméter átmérőjű faszát belevágta volna a seggébe. Mint ahogy találkozott egy ilyen állattal egy ismerőse 11 éves leánya (ha megenged, nem írok neveket). Akinek viszont az illető belevágta a 3-5 centis átmérőjű farkát a seggébe. És tudod, miért “ce stiu eu” barátom? Hogy ha gáz van, a kislánynak ne legyen ott bizonyítékként a szétbaszott szűzhártyája.
És amiről hiába mondod, hogy nem beszélsz a levegőbe, Blikk-fangos tudású barátom! Vagy elnézést, öreg csákó, hogy ezt feltételezem. Ha mégis van KONKRÉT tapasztalati, nem extrémliberólibidós érved, akkor hozd már elő, és ne az elvek maszlagán lerejszolt masztibulid gecijét csapdosd ide a monitorra, mer’ egy határon túl a fasz se kíváncsi rá. A pedofil fasz se! Bocs, elvhajhász, de evvan.
2011. december 2. at 02:46
Még egyszer visszavonom a korábbi állításom. Velem itt nem személyeskedett soha senki 🙂
De hogy a tárgynál maradjak: megint a kutyatörvényhez fogok visszanyúlni, mert beszédes példa. Azt a törvénytervezetet 2007 decemberében megszavazta a Szenátus, tehát nem az adoptare tacită nevű procedurális szörnyedmény áldozata lett. A végeredmény a 2011. november 22-én elfogadott tövény, amelyet csak a közigazgatási bizottsághoz kétszer dobtak vissza kiegészítő jelentésért, holott “csak” kutyákról volt szó. Mellesleg az elfogadott szöveget Marinescu szenátor, a törvény apja sem ismerné meg, úgy átszabták a Képviselőházban.
Amúgy szerintem helytálló a politikai tőke-elmélet, de nem a János által leírt formában: mire ebből a törvényből lesz valami, már rég a következő parlament tőkéjét lehetne csak kovácsolni vele. Ami valószínűbb, hogy az egyre nyilvánvalóbban hasznavehetetlen felsőház saját létjogosultságát akarja bizonyítani egy nagy horderejű/támogatottságú/médialefedettségű törvénnyel. Ha a tengerészt esetleg másodszor is felfüggesztenék, ő taktikai húzásból ugyanarra a népszavazási n(l)apra elővenné az egykamarás és 300 fős parlament kérdését is, és akkor azért jól jön egy kis népszerűség.
2011. december 2. at 11:28
“Még egyszer visszavonom a korábbi állításom. Velem itt nem személyeskedett soha senki”
Röviden és tömören: LOL, LOL és megint LOL. Ez a megjegyzés feldobta a napom.
Egyébként úgy tűnik, Kesztió nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülést szenvedett, amit részben meg is értek. Dehát az élet harcz, s hogy egy szívemnek kedves alternatív rockzenekar dalának címét idézzem: a férfiak visszalőnek.
2011. december 2. at 08:52
Ezt akkor ismét megbeszéltük. És a magam részéről vissza is térek a fogadalmakhoz. Az ilyen jellegű kommentek esetében amúgy két lehetőséget látok: az egyik, hogy a komment nem kerül fel a Refire, a másik, hogy ha felkerül, akkor előfordulhatnak, úgymond, deviáns következmények is.
Amit a törvény konkrét megvalósulásáról írsz, korrekt. Viszont tapasztalatom szerint ilyen esetekben a tőkevadászat eszközeként szolgáló törvényjavaslat-gyártás egyáltalán nem arról szól (vagy, nüanszálva, sok esetben nem arról szól), hogy az illető javaslat valaha is törvénnyé váljon. Nem ez a cél. Bár lehet, hogy rosszul tapasztalok.
2011. december 7. at 21:54
Szeretettel Kesztiónak, no comment.
http://velvet.hu/sztori/2011/12/07/megeroszakoltak_halalra_vertek_majd_kukaba_dobtak_a_7_eves_lanyt/?rnd=118
2011. december 8. at 08:31
Szeretettel PAZS-nak, no comment.
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rvel%C3%A9si_hiba#Formai_.28szintaktikus.29_hib.C3.A1k
http://hu.wikipedia.org/wiki/Secundum_quid