Mélyen gondolkodóba ejtett: zsákutcában vagyok, ugyanis a rozsda kikezdte a Daciámat. Eladni nem lehet, javítani drága. Sokan mondták: a rozsda olyan, mint a rák, ugyanis nem gyógyítható, s folyamatosan terjed. Ázik be a csomagtartóm… 😦

Előbb a Budai Nagy Antal utcai Dacia szerviznél próbálkoztam megoldást keresni a problémára, a csomagtartó ajtóját és a kerekek fölötti belső lemezeket közel 3 ezer lejért cserélnék ki. Körülbelül ennyit ér az autó, amelyért 2006-ban körülbelül 3 ezer eurót fizettem… 🙂 Igaz, akkor a 2004-ben gyártott járművön csak 18 500 kilométer volt, s éppen ma fordult át a szám 91 ezerre. Ez 2006-2014 között (azaz 8 év alatt) 72 500 kilométert, azaz átlagban évi 9 ezer kilométert jelent, ami nem sok. Éppen most cseréltem olajat a motorban, alaposan átvizsgálták, semmi baja nincs a kocsinak. Csakhogy a rozsda… Azaz csak a nyaka véres…

Úgy érzem, elgázolt a fogyasztói társadalom: a fogyasztás (vásárlás) élénkítésére, s talán az autógyártók nyomására elindították a Roncsautó programot. Aki nem élt a lehetőséggel, az tulajdonképpen magára maradt. Ha nem fogyasztasz, azaz nem vásárolsz újabb és újabb járművet, akkor előbb-utóbb zsákutcába kerülsz, ugyanis alkatrészek nélkül maradsz. S akkor improvizálni kell.

Remélem, a Dacia kitart addig, amíg élek, pénzem ugyanis többet sosem lesz autóra, ezt a kocsit is anno holland barátaim jelentős anyagi hozzájárulásával sikerült megvásárolnom.

Maradnak szerencsére az „öreg motorosok”, akik nosztalgiából vagy sajnálatból elvállalják a rozsda ideiglenes eltávolításával járó hosszú és fárasztó munkát. Szerencsére nekem is sikerült találnom egy ilyen kolozsvári kisiparost, aki elvállalta, hogy ideiglenesen meggyógyítja a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited Editiont.

Elnéztem a minap, hogy Szekrényes Attila fellegvári autójavító műhelye bezárt, id. Deák Ferenc sem foglalkozik már autószereléssel Kisbácsban. Megszűnnek a pillérek, jelentősen átalakul minden, ami a gépkocsikkal kapcsolatos. Valamikor a Donáth Service-nél is több tucatnyian dolgoztak… Még csak 39 éves vagyok, s már nosztalgiázom… 🙂 Vagy képtelen vagyok lépést tartani a fogyasztói társadalommal, nem tudok megfelelni elvárásainak? Három-öt évente kellene cserélnem a kocsimat? Jó-jó, de miból?! A havi nettó 250-260 euró jövedelmemből? Ennyi pénzért csak egy kormánykereket adnának… 🙂

A Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited Editiont már nem lehet eladni sem a bejegyzési illeték miatt, tehát drága luxuskocsi lesz belőle. Hátha megvásárolja a müncheni múzeum… 🙂 Pedig még csak 10 éves…