Nagyon szeretem a paradicsomlevest,de ritkán eszem,csak amikor Anyukámnál kifogom,hogy az van,ugyanis itthon senki nem kéri(te).Nagy meglepetésemre az idei nyári táborból a lánykám azzal,jött haza,hogy ö bizony nagyon szereti a paradicsom levest és kéri szépen most már.Hát kérem,nagy úr az éhség:))Anyuka galuskával készíti,de tetszik ez a grizes betét.kipróbálom.
Én is kipróbálom ezt a változatot, ugyanis Férjem ezt az egy levest nem hajlandó megenni:-) Talán így...
2011. augusztus 22. 22:34
Névtelen írta...
Az előző bejegyzéshez kellett volna írni, hogy mennyire szeretem, ha valaki nem feledkezik meg nagyanyáink hagyományairól és azt tovább is adja. Örülök, hogy megismerhetem ezeket a recepteket, és még sok ilyet várok tőled. Gratulálok a blogodhoz, nagyon emberközeli minden szempontból. Éva
Aleda: erre jók a táborok. :))) Ha a gyerek látja, hogy más megeszi és egyéb nincs, amit egyék, akkor csak ráfanyalodik, hogy megkóstolja azt is, amire korábban azt mondta nem szereti. Neked pedig nyereség, mert most már ketten vagytok és hátha a későbbiek során más is megkedveli. Az emberek ízlése változó...
Kati: Kíváncsi vagyok ízlik-e majd a családnak. :)
Gerdi: Egy próbát megér... :) Majd számolj be a tapasztaltakról! :)
Éva: Köszönöm az elismerést, igyekszem minél emberközelibbé tenni a blogomat, mert tapasztalatból tudom, ez a nyerő az olvasóknál. :) Ami pedig a régi recepteket illeti, fogsz még ilyet találni nálam, mert igenis meggyőződésem, hogy eleink nagyon egészségesen és változatosan táplálkoztak. Csak ugye a sok idóta reklám elbolondította az embereket: ahelyett, hogy hallgatnának nagymama tanácsaira, inkább veszik-eszik azt sok mű dolgot, amit reklámoznak.
[Image] Mint a korábbi bejegyzésemben is említettem, nagyanyám készítette mindig grízkockával a paradicsomlevest, gyerekkoromban pedig ez volt az egyetlen változat, amit hajlandó voltam megenni. Édesanyám ugyanis többféle paradicsomlevest készít - mind a mai napig - az ő konyhájában mindig az kerül a paradicsomlevesbe betétnek, ami éppen adódik a ház körül. Készíti rizzsel, galuskával, krumplival zöldségesen, és noha mindegyik nagyon finom, gyerekként valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Ez a grízkockás változat viszont nyerő volt, talán ez a magyarázata annak, hogy a saját konyhámban azóta is ez A Paradicsomleves. Ezt az egyszerű és nagyszerű levest Ildikó kolleganőmnek ajánlom, aki a csíkszeredai Pityókafesztiválon elmondta, sok jó receptet tanult tőlem. Nem tagadom, kijelentésétől rendesen meghatódtam, nem mintha ilyet még nem hallottam volna, de álmomban sem gondoltam, hogy Ildikó is követi a blogomat. Nos, Kedves Ildikó, ez egy olyan leves, amit a napilapos hajrában pillanatok alatt össze lehet dobni és meggyőződésem, hogy megszeretitek. Hozzávalók: 0,5 l paradicsomlé, 1 sárgarépa, diónyi zeller, fél paprika, 1 kisfej hagyma, 4 tojásból és 2 evőkanál grízből grízkocka, só, pici cukor, kanálnyi liszt, kanálnyi kacsazsír vagy 2-3 kanálnyi olaj, 1 evőkanálnyi ételízesítő.
Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát és paprikát a zsíron megdinszteljük, hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát és zellert, illetve az ételízesítőt, majd puhára pároljuk a zöldségeket. Ha a zöldség zsírjára dinsztelődött, megszórjuk liszttel, együtt tovább pirítjuk, majd felengedjük kevés vízzel. Miután felfőtt, hozzáadjuk a paradicsomlevet, megkóstoljuk, és ha sótlannak találjuk, pici sóval esetleg cukorral igazítunk az ízén. Ha felfőtt a levesünk, beletesszük a grízkockát és lassú tűzön addig főzzük, amíg a grízkocka megszívja magát a levessel.
Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.
Jó fakanálforgatást!
bejegyezte: Tollforgató, bejegyzés időpontja: 2011. aug. 22. , 17:55
6 megjegyzés
Ablak bezárása Ugrás a megjegyzésűrlapraNagyon szeretem a paradicsomlevest,de ritkán eszem,csak amikor Anyukámnál kifogom,hogy az van,ugyanis itthon senki nem kéri(te).Nagy meglepetésemre az idei nyári táborból a lánykám azzal,jött haza,hogy ö bizony nagyon szereti a paradicsom levest és kéri szépen most már.Hát kérem,nagy úr az éhség:))Anyuka galuskával készíti,de tetszik ez a grizes betét.kipróbálom.
2011. augusztus 22. 18:06
Én is kipróbálom így a paradicsomlevest.
2011. augusztus 22. 21:33
Én is kipróbálom ezt a változatot, ugyanis Férjem ezt az egy levest nem hajlandó megenni:-) Talán így...
2011. augusztus 22. 22:34
Az előző bejegyzéshez kellett volna írni, hogy mennyire szeretem, ha valaki nem feledkezik meg nagyanyáink hagyományairól és azt tovább is adja. Örülök, hogy megismerhetem ezeket a recepteket, és még sok ilyet várok tőled. Gratulálok a blogodhoz, nagyon emberközeli minden szempontból. Éva
2011. augusztus 23. 9:00
Aleda: erre jók a táborok. :))) Ha a gyerek látja, hogy más megeszi és egyéb nincs, amit egyék, akkor csak ráfanyalodik, hogy megkóstolja azt is, amire korábban azt mondta nem szereti. Neked pedig nyereség, mert most már ketten vagytok és hátha a későbbiek során más is megkedveli. Az emberek ízlése változó...
Kati: Kíváncsi vagyok ízlik-e majd a családnak. :)
Gerdi: Egy próbát megér... :) Majd számolj be a tapasztaltakról! :)
Éva: Köszönöm az elismerést, igyekszem minél emberközelibbé tenni a blogomat, mert tapasztalatból tudom, ez a nyerő az olvasóknál. :) Ami pedig a régi recepteket illeti, fogsz még ilyet találni nálam, mert igenis meggyőződésem, hogy eleink nagyon egészségesen és változatosan táplálkoztak. Csak ugye a sok idóta reklám elbolondította az embereket: ahelyett, hogy hallgatnának nagymama tanácsaira, inkább veszik-eszik azt sok mű dolgot, amit reklámoznak.
2011. augusztus 23. 9:12
Finom
2011. augusztus 23. 16:49