Jó bornak is kell cégér

Kíváncsi vagyok, miképpen sikerült EMNP-éknek botrányos módon magára hagyniuk a jelöltjüket, hogyan voltak képesek vállrándítással nyugtázni, hogy favoritjuk tényleg komolyan gondolja az eleve vesztes helyzetből indulás megfejelését egy grand totál nulla vizuális kampánnyal.

---

Elegendő néhány pirosra váltott lámpa a Marosvásárhelyen átutazónak, s a Tudor negyed vége felé már unalomig fogja ismerni Frundát és a Váltáspontmost-ot: az RMDSZ pénzt és leleményt nem kímélő minimalista, mégis látványos, ízléses, ütős (és nem utolsósorban a románokat is ügyesen megszólító) vizuális nyomulása azoknak is felkelti az érdeklődését, akik fásultsággal vagy méla undorral viszonyulnának a helyhatósági korteshadjárathoz.

Ezzel szemben Smaranda Enache kampánya Caragialét szó szerint idézve [Elveszett levél, ford. Seprődi Kiss Attila]:

 „csodálatos, mondhatnám, bámulatos, de egyáltalán nem létezik.”

Azon polgároknak legalábbis, akik csak autó (vagy busz) ablakából vehetik szemügyre a felhozatalt, eszükbe se juthat, hogy esetleg a köztiszteletnek örvendő, elismert emberjogi harcos egyáltalán harcba szállt volna a polgármesteri székért. Ilyen nevű személyt ugyanis egyetlen banneren, óriás pannón vagy digitális reklámernyőn sem népszerűsítenek. A jóval drágább, ellenlábasai által annyira kedvelt reklámfelületekre (vö. panelházak tűzfalaira kifeszített vagy tömegközlekedési eszközökre ragasztott poszterek)

pedig kár is pazarolni a szót.

A kedves olvasó számára igazán nem jelenthet újdonságot az a tény, hogy a vizuális kampányeszközök pénzbe kerülnek – és nem is kevésbe. Az is ismert, hogy az EMNP által támogatott független jelölt nem fogad el úgymond nem átlátszó támogatást, tehát csak az segítheti a korteshadjáratát, aki a nyilvánosság előtt is vállalja ebbéli szándékát. Nos, jelen írásnak nem célja firtatni, hogy az EMNP részéről érkező esetleges támogatás miféle „árukapcsolással” illetve milyen vállalhatatlannak tűnő feltételekkel járt volna Enache asszony számára – merthogy pénz bizonyára lett volna a vizuális jelenlétre, hiszen a Néppárt hangsúlyosan ott van például a tanácsosi helyekért vívott pannó- és bannercsatában. Az viszont mindenképp elgondolkoztató, miért tűnik egyrészt szégyellni valónak az a banális alapigazság, hogy

a politikához úgy általában pénz kell

(magyarán egy független jelölt vagy legyen milliomos, vagy rendelkezzen megfelelő háttérrel illetve támogatói körrel), másrészt teljesen elfogadottnak, hogy csupán a korrektség és a tisztaság jegyében valakinek csak úgy ni, megfelelő hátország nélkül esélye lehet polgármesternek lenni. Mindez persze durva (etno)politikai csatározásoktól hangos százötvenezres városban, minden hájjal megkent és eszközökben sem feltétlenül válogató öreg motorosok ellenében.

Egyetértek a Néppárt kampányfejeseivel abban, hogy Smaranda Enachét a gerincessége, tapasztalata, empátiája, népszerűsége és – nem utolsósorban – az ún. román oldal szalonképesebb felének támogatása nagyszerű polgármesternek predesztinálná, sőt, magyar- és ugyanakkor román(!)barátsága sikerrel húzná ki az etnikai szavazás méregfogát is. Úgyhogy annál is inkább kíváncsi vagyok, miképpen sikerült EMNP-éknek

botrányos módon magára hagyniuk a jelöltjüket,

illetve hogyan voltak képesek vállrándítással nyugtázni, hogy favoritjuk tényleg komolyan gondolja az eleve vesztes helyzetből indulás megfejelését egy grand totál nulla vizuális kampánnyal.

Arról nem beszélve ugyebár, hogy ilyen körülmények között legalább hagyniuk kellene nyerni azt a Frunda Györgyöt, akit ugyan közvetlen politikai ellenfelük színeiben indul, ellentmondásos és megosztó személyiség (vagy legalábbis ők annak tartják), de merem remélni, hogy azért mégis csak a kisebbik rosszat jelenti számukra is. Mármint azzal a Floreával szemben, aki többek között a maffiózó stílusú városvezetés marosvásárhelyi meghonosításával vonult be a köztudatba. Érdeklődéssel várom tehát,

hogyan fogják mindezeket kimagyarázni

kedves néppárti barátaink, amikor a (már Florea védjegyévé vált) demokrata-liberális székházból átküldött vigaszpezsgőt fogják kortyolgatni.

Eremdéeszes kollégáikkal teljes egyetértésben…

---

(megjelent a Transindexen)