Táblázzuk be magunkat: a BKB és AZ egyetem (szösszenet)

Posted on 2010. október 31. Szerző:

0


A BKB legújabb felhívását olvasva rendes esetben nehezemre kellene essen annak eldöntése: rossz viccről van szó vagy tényleg komolyan gondolják. De sajnos nem nehéz, annál is inkább, mert a múltkorjában a Báthory díjakat is mindenkinek érdemei szerint osztották ki olyan szépen. Igaz az a fiaskó, maszatolás, félrebeszélés stb. (kinek amelyik tetszik), amelyet akkor mutattak, semmi ahhoz képest, amit most a kedves BKB-sek kitaláltak: táblákat erőszakkal!!! Nekem erről az egészről Funar jut eszembe, aki a Magyar Köztársaság Kolozsvári Konzulátusáról való piros-fehér-zöld eltávolításáért ő is pénzjutalmakat ajánlott. Igaz a volt kolozsvári polgármester akciója ellenkező előjelű volt. Nem mellékes az sem, hogy: 1. mi lett Funar későbbi sorsa, valamint 2. mi van az ellopatott zászló helyén?

Röhögnék amúgy az egészen, mert köszönjük szépen, a jelenlegi romániai egyetemi helyzethez képest, valamint a BKB táblás felhívásának szövege („a magyar akadémiai közösséget fejlődésében akadályozzák”) ellenére meglehetősen jól megvagyunk.

Azonban nem röhögök. Mert semmi röhögni való nincs azon, ha többek között (hajdani) egyetemi oktatók ilyen felhívással rukkolnak elő. A bajt tovább tetézi, hogy nagyrészt csak ilyen BKB-s akciók alakítják a közvélemény szemében a BBTE-n zajló magyar nyelvű oktatásról a képet, ugyanis amikor valamilyen sikert ér el a magyar tagozat valamely oktatója vagy diákja, azt ritkán villogtatják országos szinten. Nem mellesleg, gyanúm szerint nem mindenféle érdekektől mentesen, nagyon sokan úgy nyilatkoznak a BBTE magyar tagozatáról, hogy nincsenek átfogó, részlehajlásmentes információik az intézményről vagy éppen a magyar oktatókról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek problémák és megoldásra váró kérdések, de ezeket meg lehet és reményeim szerint meg fogják az intézményen belül oldani.

Csak legyen majd/még diák, akiért megoldották és legyenek még oktatók, akik azért a bérért, amit a román állam – valamint megbecsülésért, amit a kedves romániai magyar társadalom egyes elemei – nyújt nekik, vállalják az oktatói munkát.