A magyar nemzet Trianonhoz vezető útja felért egy csúf balesetbe torkolló ittas száguldozással. Talán Darwin-díjra is sikerrel pályázhattuk volna testületileg, ha osztogattak volna ilyesmit a múlt század elején.
Ízlés vagy inkább jóérzés dolga, de ha ne adj’ Isten (vö. hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura) történetesen holtrészegen száguldanék egy Ferrarival, és kettőszázzal venném egyenesbe a hajtűkanyart, bizonyára elvárnám, hogy szeretteim csendben, diszkréten meggyászoljanak – azt viszont semmiképp nem, hogy tragikus körülmények ártatlan áldozataként (netalán hősként?) emlékezzenek meg rólam. Sőt. Ez utóbbitól
a túlvilágon is felfordulna a gyomrom.
Még akkor is, ha tettemre a halál roppant méltánytalan és igazságtalan büntetés – a túlélés meglehetősen valószínűtlen esetében például simán megúszhatnám egy felfüggesztettel, de két-három évnél többet semmiképp nem sóznának a nyakamba.
Márpedig a magyar nemzet Trianonhoz vezető útja felért egy csúf balesetbe torkolló ittas száguldozással. Talán Darwin-díjra is sikerrel pályázhattuk volna testületileg, ha osztogattak volna ilyesmit a múlt század elején. És még azt sem mondhatjuk, hogy a mámor ritka szüneteiben ne vehettük volna észre: utunkat egyre-másra „Lassítani, Trianon közeleg!” figyelmeztető táblák szegélyezték. Úgyhogy a
dacă ești prost, măcar să nu claxonezi
(kb.: ha ütődött vagy, legalább hallgass vele) zseniális román közmondást megszívlelve én legalábbis a szerényebb és visszafogottabb álláspontot tartottam volna helyénvalónak Trianon megítéléséhez.
Nem így Fideszék, akik (többek között bizonyára azért, hogy kifogják a Jobbik vitorlájából a szelet) rátettek még egy lapáttal – és nemzeti összefogás napjává léptették elő a trianoni évfordulót. A törvény
finoman szólva patetikus hangvételét tekintve
bizonyára nem azon célból, hogy végre-valahára levonhassuk történelmünk sötétebb pillanatainak tanulságait. A más nemzetek tagjaiban sérelmeket keltő hibáinkról pedig mindössze egyetlen mondatocska bátorkodik említést tenni. Tessék-lássék odabiggyesztve, nehogy már véletlenül is hitelesnek és meggyőzőnek tűnjön – a szövegben lépten-nyomon tettenérhető, sűrű tragédiázás fényében. És szemérmesen hallgatva arról, hogy tulajdonképpen ezek a
Trianon előtt elkövetett,
más nemzeteket igencsak durván sérelmező hibák vezettek – csaknem közvetlenül – a békeszerződés ennyire szerencsétlen kimeneteléhez.
Valóban, Trianon mélyen igazságtalan volt – és ezt manapság a megvilágosodottabb román értelmiség jó része sem vonja már kétségbe. De az a fejetlen, dilettáns sovinizmus is megér egy misét, amely biztos recept alapján hajszolta Nagy-Magyarország „többségi” nemzetét a saját végzetébe. (Utólag tényleg könnyű okosnak lenni, de a társnemzetek legitim akaratába csuklás nélkül belegázoló, nemzetállami–nagyhatalmi aspirációról már a józanabb kortársak némelyike is pontosan tudta, hogy nem lesz jó vége. Persze mind mondhatták a magukét, mert nem volt kinek.) Magyarán vitatható és vitatott, ami akkor, azelőtt és azután történt – pontosabban lenne, amennyiben átengednénk a kérdést a demagógiapolitika szorításából oda, ahol valójában a helye: a szakemberek kezébe. Így viszont a Fidesz-KDNP máris megtette az első lépést
a Nagy Nemzetegyesítés felé.
Azt eddig is tudtuk, hogy egyesek szerint Isten a történelem ura, mások a történelem menetét más forrásokból igyekeznek megérteni, de mostmár az is nyilvánvalóvá vált, hogy vannak jómagyarok, akiknek nagyon fáj Trianon, s kevésbéjómagyarok, akiknek értelemszerűen kevésbé.
Június negyedike természetesen ujjongásról fog szólni, pátoszról és ünneplésről. S még ha valakinek eszébe is jutna, hogy egy századdal ezelőtt esetleg mégis mi voltunk inkább a hülyék, mint a világ többi része, elég záptojást és rohadt paradicsomot látott már úgynevezett nemzeti ünnepeken, hogy ne merészkedjen elő az ötlettel valamelyik trikolórba borított pódiumon.
Akkor hát forró gratulációk a Kétharmadnak.
Ha a beígért gazdasági fellendülésért felelős gurukat is hasonlóan mély bölcsesség fogja vezérelni, jövőre nemcsak a görögországi szigetek, de talán már a balatoni is akciós lehet.
Megjelent a manna.ro portálon:
http://manna.ro/szauna/trianon_lassitas_baleset_2010_05_31.html
nykaroly
2010. május 31.
Hát gondoljuk végig: ha elfogadjuk, hogy vannak olyan magyarok akik nem a mai Magyarország területén élnek (ez ugye nem biztos, hisz pl. RO ugyebár nemzetállam), és elfogadjuk, hogy ezen egyének száma elsősorban Trianon óta számottevő, akkor mi is a kérdés? Jobb lenne pl Nemzeti Szétesés napjának nevezni? Az olyan lehangoló volna…
A húzzuk be a farkunk és hallgassunk taktika pedig nem csak azért haszontalan, mert akiket mi elnyomtunk, legalább annyira visszanyomtak később mikor tehették, tehetik (amúgy a kedvencem: „Minden jogunk megvan elnyomni a hülye bozgorokat, mert a ők is elnyomtak minket száz évvel ezelőtt.” típusú hozzáállás egyes románok részéről ), hanem azért is, mert:
egy értelmiségi számára kollektív bűnösségben hinni nem menő, még akkor sem, ha a saját nemzetéről van szó. 🙂
Talon Karrde
2010. május 31.
Híres leszel Zoli!
http://mandiner.hu/cikk/20100531_trianon_lassitani
amok
2010. június 01.
“A magyar nemzet Trianonhoz vezető útja felért egy csúf balesetbe torkolló ittas száguldozással” “És még azt sem mondhatjuk, hogy a mámor ritka szüneteiben ne vehettük volna észre: utunkat egyre-másra „Lassítani, Trianon közeleg!” figyelmeztető táblák szegélyezték.”
Sajnos eleink (Kossuthttól Deákig és Tisza Kálmánig) mind idióták voltak, és nem vették észre a táblákat, melyet a felvilágosult cikkíró oly könnyen észrevett, hanem ittasan, dzsentri módra dáridóztak. Meglett az eredménye, megérdemeltünk a sorsunkat. Bezzeg ha akkoriban olyan éles szemű emberek vezették volna az országot, mint cikkíró & barátai, most talán Buzau is a minénk lenne.
kesztió
2010. június 01.
Látod, Amok, milyen szépen megfogalmaztad te magad, mi a ti nagy bajotok:
Mi a fészkes fenéért jó nektek, hogy „tiétek” legyen Buzău? Annyira jó érzés „elnyomó hatalomnak” lenni, ahogy ti szoktátok mondani? Gyógyuljatok már ki ebből a nagymagyarbirodalmi diliből és férjetek az alsógatyátokba légyszi, mert a 21. században vagytok!
laci
2010. június 04.
A cikkel nem értek egyet. Nem fejteném ki, egyszerűen másképp látom a történelmet. Nem muszáj gyászolni ezen a napon, de érdemes elgondolkozni azon, hogy mi történt és mi történik azóta is a magyarokkal. És ez a jövőnk szempontjából sokkal fontosabb mint akár a gyászolás vagy a (liberális gyökerű, de ez végülis mindegy) bagatellizálása ennek a JELENTŐS történelmi eseménynek (azzal együtt hogy /utólag láthatóan/ voltak olyan előzményei amik ennek bekövetkeztét nagymértékben valószínűsítették).
kesztió
2010. június 04.
Kedves Laci!
Nagyon súlyos hiba lenne azt feltétetelezni, hogy bagatellizálnám Trianont. Nem, ellenkezőleg. Tragikus és sok-sok megválaszolásra váró kérdést, „magas labdát” jelentő problémát vet fel, főleg olyan szempontból, hogy legalább száz év távlatából láthassuk, hogyan NEM szabad hozzáállni nemzeti–nemzetiségi kérdésekhez.
Az új európa eddig elképzelhetetlen távlatokat nyithat a kisebbségi kérdések rendezését illetően. Fogadjuk el, hogy a gobalizáció korát éljük, az államok szükségszerűen többnemzetiségűek, és lehetsz egy etnikai nemzet tudatos, büszke tagja anélkül, hogy múltbéli sérelmeket felhánytorgass vagy szimbolikus állampolgárságra áhítozz. Rajtunk múlik!
Üdv,
kesztió
laci
2010. június 04.
@ kesztió, gondolkodnom kell még ezen a az új európán. nekem még nem esett le meggyőzően az, hogy ez több lenne egy maszlagnál, ami a nyers kapitalista érdekeket próbálja így-úgy elfedni. Például az, hogy Szlovákiában milyen törvényeket hoznak az EU-n belül, az jól jelzi ezt. És Szl. közel sincs annyira megleckéztetve mint annak idején Haider. Nem igazán hiszek amúgy az összeesküvés-elméletekben, de Szl. túl jó fiú most gazdasági mércék szerint, semhogy holmi nyelvtörvények miatt kekeckedjenek vele a “nyugatiak”. Zárójel bezárva.
Amúgy én sem szeretem a patetikus Trianonozást, de inkább ez, mint amit Gyurcsány vagy az SZDSZ képvisel. És fél évszázadnyi hallgatás és beletörődés után, valami ébresztő kell ahhoz, hogy néhány millió pannon magyar elgondolkodjon azon, hogy mit is akar az országától, a kultúrájától a jövőben, és sajnos mivel még nem dolgozta fel, hogy mi történt vele, kénytelen (lenne) ehhez még mindig a múlttal szembenézni. És ez nem a történészek feladata csak /ezen gondolkozni, mítoszokat megcáfolni, stb/ , hanem lehetőleg minél szélesebb tömeg részt venne ebben, annál üdvösebb lenne.
A nemzetiségeket tekintetően szerintem megtanulták a magyarok a leckét, de nem nagyon van kinek leckét adni már. A cigány probléma meg egy teljesen más lecke.
mit szólsz ehhez
http://www.hirszerzo.hu/cikk.a_trianon-hazugsag_es_a_kettos_allampolgarsag_abszurditasa.153140.html
?
pl:
“A tragédia megnevezés hibás jelkép, épp olyan, mintha az angolok politikai krédójukat a gyarmatbirodalom széthullásából, a spanyolok Latin-Amerika “elveszítéséből”, a franciák és az oroszok Lousiana és Alaszka “igazságtalan alkujából” vezetnék le.”
Ez azért meglepett kissé. Mert én soha nem így éltem meg itt Erdélyben azt amit megéltem, mint egy argentín vagy egy St-Louis-i. Asszem. És nem ingerel téged bár egy kicsit? Ezeknek az embereknek kitart leckét? Mert ha mondasz nekik valamit, lefasisztáznak, félkézből.
laci
2010. június 04.
http://www.hirszerzo.hu/cikk.magyarorszag_helye_a_nap_alatt.153557.html
ez például teljesen más regiszter, mit szólsz?
tudsz még ilyeneket, vagy hasonlókat? kiváncsi lennék
peterhunor
2010. június 06.
Kicsit késéssel, de elolvastam én is a cuccot.
Vannak nagyon jó részei, azok a “filozófiai” írások, amit tényleg élvezet olvasni.
Ha kritikát akarsz, valójában van ahol túl durván fogalmaztál, nagyon szídsz ott valakiket 😛
Ez a jelleg megvolt az elmúlt írásaidban is. Szerintem legközelebb írás közben ne az MDF kudarca urolja gondolataidat, helyette gondolj az LMP “Igen lehet” smiley-jára, hátha sikerül mosolygósan szídni a nackókat 😛
De midenképp gratula, kellet egy ilyen is. Nemhiába vették át annyian 😉
kesztió
2010. június 06.
Ez mind nagyon szép és jó. éppen csak 1 baj van vele: pont az az, ha Hitlerről forgatnál egy életrajzi filmet és a lájtmotívum az lenne, hogy gyönyörű kék szeme volt és szerette a kutyáját.
Nem mondom, hogy – József Attilát parafrazálva: az igazat mondd, ne a valódit – amit a törvény leír, az nem „valódi” (leszámítva az idétlenkedést Istennel, mint a történelem urával). Annyi a baj, hogy az „igaz” sokkal többet jelent ennél – benne van az a sokminden, amit a bejegyzésben leírtam. És ennek alapján kétszer is meggondoltam volna, hogy ekkora pátosszal viszonyuljak a dologhoz.
PS. Tudtad, hogy már a Partium (Arad–Bihar–Szatmár) IS enyhe román többségű volt Trianon idején?!
nykaroly
2010. június 07.
Kérlek fejtsd ki ezt a Partiumos dolgot: melyik Partiumról van szó (mert ugye Szatmár…) és mire alapozod ezt a kijelentést? 🙂
kesztió
2010. június 07.
http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erdmagy.htm
Elnézést, most vettem észre, hogy a Szilágyság egy része is benne van a statisztikában. Mindazonáltal feltételezem, hogy a szerző okkal választotta ezt a felosztást:
I. A történeti Erdély (Királyhágóntúl)
2.678.367, ebből 918.217 magyar, 1.472.021 román
II. Bánság (Krassó-Szörény és Temes megye)
992.440, ebből 121.122 magyar, 515.549 román
III. Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megye (lásd az [50]-es megjegyzést az eredeti dokumentumban!)
1.592.089, ebből 625.086 magyar, 842.607 román.
És minden okunk megvan feltételezni, hogy az adatokat picinykét „megdolgozták” a régió és a kor jó szokása szerint.
Nehogy azt hidd, hogy még a magamfajta „hazaárulónak” is akkora élvezet lenne szembesülni ezekkel az adatokkal, de a tisztességhez hozzátartozik, hogy tudomást vegyünk róluk.
Nem ismerem a szerzőt, de nem áll okomban feltételezni, hogy a táblázatok légből kapottak lennének.
kesztió
2010. június 07.
PS. Természetesen az 1910-es népszámlálási adatokról beszélünk.
nykaroly
2010. június 07.
Én nem tartalak hazaárulónak, ha az nekem szólt. Már csak azért sem, hisz gondolom nagy anyagi hasznod nem származik a vállalt véleményeidből.
De ami az arányokat illeti: a III. esetben ezek a mai nyugati megyék területén 1910-ben élt népességet mutatja, szóval hogyismondjam, még szerencse h nincsenek többségben ott magyarok (lásd Nagy-Románia a Tiszáig tart ötletek), és ha valamivel kisebb lenne Románia (pl. Érmellék, Várad meg Szatmárnémeti nélkül) akkor sokkal nagyobb román többséget is írhatnának az ilyen táblázatok.
nykaroly
2010. június 07.
Igazából csak az zavar, hogy értelmes emberek jönnek (mindkét oldalról) ilyen etnikai megalapozottság dumával. Háború volt, Magyarországnak már nem volt hadserege, Romániának még volt, utóbbi elfoglalta az előbbit, vagy amennyit csak tudott. Igen, volt egy román nagygyűlés 18ban Balázsfalván, ami külön lecke történelemórán, de amúgy sokat nem tett hozzá a dolgokhoz, mert a román (Kis-Románia?) hadsereg ugyanazt tette volna amúgy is. Népek önrendelkezési joga egy nagy semmi, hisz létezett akkor is az exklávé fogalma, de ha nem is, a népszavazásé biztosan, de mégsem próbálkoztak egyikkel sem, hanem aki kapja marja alapon osztoztak, és utána ugyanolyan, vagy esetleg még durvább intézkedéseket hoztak a „kisebbségeik” ellen.
Tudod ki foglalt el később etnikai arányokkal megalapozott területeket? A hitleri Németország. Milyen gonosz dolog ugyebár. És a vicc az, hogy akkoriban ezt nem ítélte el mindenki (pl. Chamberlain) hisz ugyebár volt történelmi alapja.
Személyes véleményem, hogy egy erdélyi magyarnak pl. gazdasági és kulturális visszalépés volt egy másik, fiatalabb országba kerülni. Erdély ugyanúgy provincia maradt, de ha valaki úgy gondolja, hogy nemzeti vonalú boldogság kategóriában fontosabb, hogy a többség legyen felül, és saját nyelvén fizethesse az adóját, és ebben valamiféle igazságosságot lát, lelke rajta.
S ha végül minden nemzetállam kitombolta magát (hátha SVK lesz az utolsó) akkor majd belátjuk, hogy mégiscsak a gazdasági érdekek a mérvadóak (Apponyi megmondta még akkor, hehe), és az egymástól való lopkodás helyett megpróbálunk valami értékeset előállítani. Szóval többet észből, mint erőből, főleg most, hogy ráadásul kevesebben is vagyunk… 🙂
kesztió
2010. június 07.
Hoppáááá! Remélem, hogy a demográfiai adatokat nem érvként – és főleg nem etnikai megalapozottságú érvként – kezeled részemről! Ha valaki címeres baromságnak tartja az etnikai összetételre alapozott ide-oda csatolásokat, hát az bizonyára én vagyok.
Az adatokat csak azok kedvéért írtam le, akik tényleg abban a tévhitben ringatják magukat, hogy legalább etikai jellegű megalapozottsága volt az ezeréves álomnak.
amok
2010. június 08.
Kesztió, a kommentemben csak arra akartam rámutatni, hogy az írás, amit közöltél nem több egy felületes, gúnyolódó és elődeinkkel szemben mélyen igazságtalan, tényekkel alá nem támasztott véleménynél, amely az összes liberális toposzt és jópofizást felsorakoztatja.
Annak ellenére, hogy nagyon ironikusan írsz, a kommentben nem vetted észre, hogy én is ironikus voltam, természetesen semmire sem kéne “nekünk” Buzau.
És a 21 századról: az emberi természet és a politika működése semmit sem változott az elmúlt néhány száz évben, emiatt nem tudom mire akarod felhívni a figyelmemet.
laci
2010. június 10.
Partiumhoz nem szólok hozzá inkább. Esetleg egy annyit, hogy az erdélyi magyarok szempontjából üdvös, mert még inkább elszékelyesedtünk volna ha netán azt a néhány százezer magyart nem csatolják ide.
Commodore
2010. június 10.
Véletlenül idetévedve először meglepődtem, hogy a liberálisok Erdélyben is ugyanolyan buták, rosszindulatúak és nemzetellenesek, mint Magyarországon, de még egyszer végiggondolva ez teljesen természetes. 😦