Másokkal együtt magam is szorítottam, hogy Tőkés László ne menjen el a gyergyói „nemzettudat erősítő” rendezvényre, még akkor sem, ha olyan székely hazafiak szervezték, mint az EMI fiataljai. Bölcsen tette, hogy távol maradt, mert brüsszeli tevékenységére negatívan hatott volna ki, hogy a Jobbik elnökével parolázik, miközben a magyar nyelvet kalodába záró szlovák szélsőségekkel hadakozik.
A kettő nem megy együtt, hisz külföldi szélsőséges megnyilvánulásokat nem lehet úgy elítélni, hogy közben mi a saját szélsőségeseinkkel egy tálból cseresznyézünk, amivel akaratunk ellenére is bátorítjuk őket. Csak akkor lehet hitelünk az Európai Parlamentben, ha mi nem huncutkodunk, nem kacsintgatunk össze a másokat kirekeszteni akarókkal.
Örülhetünk tehát, hogy Tőkés László felmérte ezt, hisz a már Brüsszelben töltött másfél év tapasztalatából is azt szűrhette le, hogy magyarságvédő ténykedése úgy lehet sikeres (vagy inkább némileg sikeres, ismerve az EU eleddig nem létező nemzetiségi politikáját), ha a többség által elfogadható magatartással és módon nyilvánul meg.
Hogy Szlovákiával eddig fajult az anyaország viszonya, s a pozsonyi parlament olyan könnyen elfogadta a magyar nyelvet durván korlátozó törvénymódosítást, abban bizony a magyar szélsőségeknek is szerepük van. Gondoljunk csak a magyarbotozásról híres érsekújvári futballmérkőzésre, ahol a „mieink” Nagy-Magyarországot ábrázoló térképet és revízióra utaló jelszavakat mutogattak!
Vajon a Ferencváros stadionjában eltűrték volna, hogy szlovák drukkerek a Nagy Morva Birodalom térképét lengessék és Benes vagy Szlota magyarellenes jelszavait skandálják?! Szélsőséget szélsőséges eszközökkel nem lehet leszerelni, csak bátorítani. Úgy látszik, Magyarországon a keserű tapasztalatok ellenére sem eléggé ismert ez.
De az is igaz, hogy Pest nem igazán tudja kezelni a kis szlovák tigris harapásait. Már az első (nyugatiak szerint is szemtelen) megnyilvánuláson, a pozsonyi koronázó templomban magyarul beszélők letartóztatásánál és Marina Hedvig megverésekor is lágy és tanácstalan volt. A puhányság láttán törvényszerűen jött a nyelvkorlátozás.
Markó Béla is ír erről az Élet és Irodalomban megjelent és az Új Magyar Szó által is átvett cikkében, tanácsolva, hogy: Magyarországnak most kellene összeszednie maradék tekintélyét ahhoz, hogy az európai bürokraták közönyét és a politikusok cinizmusát megtörve, felhívja a figyelmet a veszélyre.
S ebben nyilván segíthet Tőkés, Sógor és Winkler is, Schmitt Pál, Tabajdi Csaba és a többiek oldalán – de nem a Jobbik karját fogva.
birobela
kesztió
Lolka
(vendégbejegyzés)
Szabadtér 
Horvath Ernone
2009. december 23.
Tetszik a bátor sarkított megfogalmazás annak érdkében hogy védhessük ami védhető