Kolozsvár Pedálozik: csak azért nem lettem utolsó, mert hárman feladták. Életem első kerékpárbajnoksága tüdőszaggató emelkedőkkel, flörttel, birkákkal


Lazán, de biztosan (Vali Turean felvétele - http://www.valiturean.ro)

Kiváló volt a hangulat a július 17-én, vasárnap a Hója-erdőben zajlott Kolozsvár Pedálozik (a connaisseurs-finesse csapat szerint Kolozsvár Teker) kerékpárbajnokságon! Számomra ez volt a legfontosabb, így a hangulat jelentette a legnagyobb élményt. Kertész Levente főszervező és az egész csapata rendkívül barátságos, előzékeny, kedves volt, amely valóban élvezetessé tette az amúgy nehéz fizikai és szellemi erőpróbának bizonyult versenyt.

Lenyűgőző volt Kertész Levente lelkesedése, tenni akarása, kitartása. Elképesztő ez az ember!

Gratulálok a szervezőknek, az önkénteseknek, felnézek rájuk, s büszke vagyok arra, hogy végre valaki ilyen versenyt szervez Kolozsváron!

A haladók/profik kategóriába iratkoztam be – már röviddel az indulás után, azaz a második emelkedő közepén rájöttem, hogy tévedés volt életem első kerékpárbajnokságán ebbe a kategóriába indulnom (egy hónapja bringázom ismét, azelőtt csak kamaszkoromban, eddig kétszer mentem ki a Kis-Magurára) feladás gondolata is többször megfogalmazódott – főleg akkor, amikor már úgy éreztem teljesen kiszáradt a szám, szívem hangosan zakatolt, tüdőm pedig egyre sűrűbben tágult és szűkült össze.

Izmaim megfeszültek, összeszorítottam az ajkaimat, folytattam.

Mindkét féket használtam. Ami biztos, biztos... 🙂 (Vali Turean felvétele - http://www.valiturean.ro)

Az első kör elején

egy hölggyel, egy túlsúlyos férfival (úgy tudom, később feladta) és egy szinte kiskorú fiúval előzgettük egymást, aztán hagytam, hadd

menjenek. Számomra az első kör közepétől nem volt verseny, inkább poénként fogtam fel az egészet, jól akartam érezni magam, szórakozni szándékoztam.

Sikerült is.

Az ellenőrző pontoknál megálltam,

vizet kértem, beszélgettem az önkéntesekkel, a Román Vöröskereszt képviselőivel. Mindenki csodálkozott, hogy megállok, elengedem a gyorsabbakat, ügyesebbeket, jobb fizikai erőnlétben levőket.

Próbáltam megsimogatni a rekkenő hőség elől az erdőbe (s persze, a pályára) menekült birkákat, több ízben flörtöltem az önkéntes lányokkal.

Csoma Boti barátom két hellyel előttem végzett. Futamideje 01:36:03, az enyém pedig 02:06:13. Ebből 20-25 perc a flört, 10 perc vízivás. 🙂

Jó buli volt, várom a következőt!

Kolozsvár Pedálozik: csak azért nem lettem utolsó, mert hárman feladták. Életem első kerékpárbajnoksága tüdőszaggató emelkedőkkel, flörttel, birkákkal” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. kesztió

    Olivér, arra tippelek, hogy azok nem önkéntes lányok voltak.

    Minden valószínűség szerint a Városháza finanszírozta őket, hogy leálljanak veled flörtölni. (Hálából, hogy annyira karakánul kiálltál a főtér új, modern arculata mellett.)

    Kedvelés

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!